Drogteszt a hatalom csúcsán

Franciaországban a drog elleni politikai küzdelem eddig többnyire arról szólt, hogy a kormány keményebb fellépést, több ellenőrzést, erősebb rendőri jelenlétet és látványosabb állami választ ígért. Most azonban a szigor váratlanul befelé fordult: Sébastien Lecornu miniszterelnök azt akarja, hogy a kormányzati apparátus tagjai, a miniszteri kabinetek munkatársai, a magas rangú tisztviselők és a biztonsági átvilágításhoz kötött posztokon dolgozó állami alkalmazottak is drogteszten essenek át. A politikai üzenet egyszerű: az állam nem követelhet tisztaságot a társadalomtól, ha közben saját háza táján nem hajlandó ugyanarra a mércére.

A francia sajtó által idézett körlevél szerint a vizsgálatok váratlanok és kötelezőek lennének, nyáltesztek formájában. A címzettek köre széles: miniszteri kabinetek tagjai, kormány által kinevezett magas rangú tisztviselők, prefektusok, nagykövetek, rektorok, központi közigazgatási vezetők, valamint mindazok, akik érzékeny információkhoz férhetnek hozzá vagy nemzetbiztonsági szempontból ellenőrzött munkakört töltenek be. A miniszterelnök azt várja a tárcáktól, hogy jelöljék ki, mely állásokat érintheti rendszeres ellenőrzés, és készítsenek végrehajtási tervet.

Lecornu érvelése nem kizárólag erkölcsi. A kormányfő szerint a drogfogyasztás az állami szolgálatban személyes sebezhetőséget is jelenthet: zsarolási, nyomásgyakorlási, bűnszervezeti vagy külföldi befolyásolási kockázatot. Ez különösen ott lehet érzékeny, ahol védelmi, belbiztonsági, diplomáciai vagy titkos információkhoz férnek hozzá az érintettek. A pozitív teszt következményeit a minisztereknek kellene mérlegelniük, akár fegyelmi eljárás formájában, miközben az érintetteket ellátórendszerbe is irányíthatnák.

A döntés előzménye kínos ügy volt Matignon körül. A francia sajtó korábban arról írt, hogy egy kormányzati tanácsadót drogfogyasztással összefüggő eset miatt kellett eltávolítani a miniszterelnöki környezetből. Lecornu most láthatóan azt akarja jelezni, hogy nem várja meg az újabb botrányt, és a kormányzati szigor nem állhat meg a külvárosi razziáknál, a rendőrségi statisztikáknál vagy a bírósági ítéleteknél. A kábítószer-kereskedelem elleni fellépésnek szerinte a hatalom csúcsán is következménye kell legyen.

A lépés politikailag ügyes, mert egyszerre szól a rendpárti választóknak és az intézmények iránt bizalmatlan közvéleménynek. Franciaországban az utóbbi években a drogkereskedelem, a kikötővárosokban és nagyvárosi negyedekben erősödő bűnszervezetek, a kokain terjedése és a fiatalkori fogyasztás egyre fontosabb közéleti témává vált. Ilyen helyzetben könnyű azt mondani: aki törvényt alkot, aki állami bizalmi posztot visel, annak vállalnia kell a fokozott ellenőrzést. A miniszterelnök ezzel a mondattal visszaveszi a kezdeményezést egy olyan ügyben, amelyben a jobboldal és a szélsőjobb rendszeresen keményebb államot követel.

Csakhogy a terv nem kockázat nélküli. A váratlan és kötelező drogtesztek azonnal felvetik a magánélet, az adatvédelem, a munkajog és az arányosság kérdését. Egy dolog, ha valaki olyan munkakörben dolgozik, ahol a biztonsági kockázat nyilvánvaló. Más kérdés, hogy meddig terjeszthető ki az ellenőrzés a politikai kabinetekre, tanácsadókra, szakértőkre vagy adminisztratív vezetőkre. A francia kormány ezért garanciákról is beszél: ellenvizsgálati lehetőségről, személyes adatok védelméről és a munkavállalói képviseletekkel folytatott egyeztetésről.

Az ügyben van egy látványos kommunikációs elem is. A miniszterelnöki hivatalban már tartottak meglepetésszerű drogtesztet, Lecornu pedig jelezte, hogy maga is alávetette magát a vizsgálatnak. Ez jól mutat a híradókban, de egyben veszélyes terep is: ha a politika erkölcsi példamutatási versennyé alakítja a drogpolitikát, könnyen eljut oda, hogy a valódi kérdések háttérbe szorulnak. Franciaországban ugyanis a drogprobléma nem a minisztériumi folyosókon kezdődik. Ott legfeljebb látványosan megjelenik egy társadalmi válság, amelynek gyökerei a bűnszervezetek erejében, a fogyasztói piac növekedésében, a rendőrség túlterheltségében és a megelőzés gyengeségében vannak.

Lecornu intézkedése így egyszerre lehet hitelesítő gesztus és politikai színház. Hitelesítő gesztus, mert valóban nehezen védhető, ha az állam mindenkitől fegyelmet követel, miközben saját vezetői körében nincsen ellenőrzés. Politikai színház, mert a nyálteszt önmagában nem válasz a francia drogpiac átalakulására, a kokain térnyerésére, a bűnszervezetek pénzügyi erejére és a társadalmi függőségek kezelésére. A kormány most azt üzeni, hogy a tisztogatást magán kezdi. A nagyobb kérdés az, lesz-e ennél mélyebb politikája is.