Saját magukat ünnepelték a "hazafiak" a bécsi Hofburgban

A bécsi Hofburg díszterme a Habsburg-múlt, az osztrák államiság és a hivatalos ünnepélyesség egyik legerősebb szimbóluma. A Szabadságpárt, az FPÖ pontosan ezt a hátteret választotta 70. születésnapi ünnepségéhez. A Die Presse am Sonntag beszámolója szerint a párt egyszerre akart államférfiúi komolyságot mutatni és a régi rendszerellenes harci nyelvet megtartani. A kép önmagában is beszédes volt: az első sorban Orbán Viktor, Geert Wilders és Alice Weidel foglalt helyet, velük szemben Herbert Kickl és az FPÖ jelenlegi vezetése ült. A sorokban a párt régi emberei, köztük Herbert Haupt és Ewald Stadler is feltűntek, a teremben pedig sokan jelentek meg népviseletben.

A Die Presse leírása szerint a rendezvény hangulatát már az első percekben gondosan felépítették. Fúvósegyüttes adta meg az ünnepi tónust, a moderátor, Lisa Schuch-Gubik nemzeti tanácsi képviselő pedig rögtön politikai üzenetté alakította a születésnapot. Azt mondta, nem lehet feltartóztatni egy olyan mozgalmat, amelyet az emberek hordoznak. Ez a mondat lényegében összefoglalta az egész ünnepség önképét: a FPÖ saját magát történelmi erejű, alulról táplálkozó mozgalomként mutatta be, amely évtizedes támadások, botrányok és válságok után is a hatalom kapujában áll.

A stájer tartományfőnök, Mario Kunasek beszéde már a párttörténet nagy szenvedéstörténetébe helyezte a jubileumot. Úgy fogalmazott, hetvenévesen kezdődik az élet, majd a FPÖ múltját a „rendszer” elleni hetvenéves küzdelemként írta le. Szerinte a párt képviselőinek újra és újra rágalmazásokat kellett elviselniük, miközben hűek maradtak önmagukhoz és a hazához. Kunasek azt is hangsúlyozta, hogy a FPÖ több tartományban már kormányzati felelősséget visel, és a választók ereje révén ugyanez a cél szövetségi szinten is elérhető lesz. Herbert Kicklnek külön köszönetet mondott kitartásáért, ami jól jelezte: a születésnapi ceremónia valójában a pártelnök kancellári ambícióinak színpada is volt.

A nemzetközi vendégek szerepeltetése azt mutatta, hogy a FPÖ saját történetét már európai jobboldali hálózat részeként meséli el. Andrej Babiš cseh miniszterelnök videóüzenetben, németül gratulált, és a „patrióta” pártok európai csoportjában betöltött FPÖ-szerepet méltatta. A hangsúly a nemzeti sajátosságok megőrzésén volt, vagyis azon a gondolaton, amely a bécsi ünnepség szinte minden megszólalásában visszatért: Európa jövőjét nem közös intézményekben, erősebb integrációban vagy kompromisszumos kormányzati politikában képzelik el, inkább szuverén államok laza szövetségeként.

Geert Wilders németül beszélt, és a FPÖ hőseiről szólt. A holland politikus szerint ha a párt így növekszik tovább, az abszolút többség felé halad. Ausztria szerinte megérdemelné, hogy Herbert Kickl legyen a szövetségi kancellár, ezt azonban a „rendszerpártok” legutóbb még megakadályozták. Wilders a tőle megszokott kemény migrációs nyelvet használta: szerinte Ausztriának Ausztriának kell maradnia, a tömeges bevándorlást és az iszlamizációt meg kell állítani. A tapsok és ovációk alapján a Die Presse úgy érzékelte, hogy a közönség pontosan ezt a hangot várta: a FPÖ jubileuma nem mérsékelt középre húzódást, inkább a saját tábor megerősítését szolgálta.

Orbán Viktor angolul szólalt fel. A volt magyar kormányfő azt mondta, Ausztria az osztrák népé. Szerinte a patriótákat kizárják, múltba révedőnek nevezik, de a FPÖ most történelmet készül írni. Orbán a migrációt nevezte meg az európai patrióta pártok erősödésének egyik fő okaként, majd azt mondta: „mi nemet mondunk”. Magyarországról úgy beszélt, mint ahol a migránsok száma nulla. Emellett gazdasági üzenetet is megfogalmazott: Európának vissza kell szereznie gazdasági ütőképességét. Beszéde illeszkedett abba a szerepbe, amelyet Orbán az elmúlt években az európai radikális jobboldal egyik hivatkozási pontjaként próbált betölteni, még akkor is, ha magyarországi hatalmi helyzete időközben megváltozott.

A Die Presse szerint a legnagyobb ovációt végül Alice Weidel kapta. Az AfD társelnöke büszkeségéről beszélt, amiért jelen lehet a jövendő „Volkskanzler”, vagyis Herbert Kickl ünnepén. A német kifejezés a lap megjegyzése szerint különösen keményen cseng. Weidel arról beszélt, hogy a FPÖ minden temetés után újra összegyűjtötte erejét, lerázta magáról a szerencselovagokat, majd visszaküzdötte magát a politikai establishmenttel szemben. Ezt az AfD számára ösztönzésnek és példának nevezte. Szerinte Európa jövője szuverén államok kezében van, saját kultúrájuk, vallásuk és népeik képviseletében.

Az ünnepség végén Herbert Kickl a párt történetéből és saját politikai küldetéstudatából építette fel beszédét. Azt mondta, soha nem hitte volna, hogy egyszer az FPÖ élén állhat, abban viszont mindig hitt, hogy a párt első számú erővé válhat. Szerinte ez az ellenfelek „fanatikus játéka” ellenére történt meg. Kickl a FPÖ-t a legfiatalabb osztrák pártnak nevezte, amit egyenesen csodának tart. Beszédében Heideggert és Nietzschét is idézte, majd a „szabadságszerető lélekről”, a szabadság és a haza szeretetéről beszélt. A Die Presse tudósítása szerint a pártelnök a régi válságokat, sebeket és sérüléseket is felidézte, amelyeket szerinte azért okoztak embereknek, mert szabadságpártiak voltak.

A rendezvény egyik legfontosabb tanulsága éppen ez a kettősség volt. A FPÖ a Hofburgban, az osztrák állami reprezentáció egyik központi helyszínén ünnepelt, külföldi pártvezetőkkel, ünnepi zenével, történelmi visszatekintéssel. Közben végig megőrizte azt a nyelvet, amely a „rendszerrel”, a „rendszerpártokkal”, a politikai establishmenttel és az Európai Unióval szembeni küzdelemre épül. A párt már nem kívülről kopogtat az osztrák politika kapuján, a 70. születésnapi ceremónia alapján mégis ragaszkodik ahhoz az önképhez, hogy üldözött, lenézett, elhallgattatott mozgalomként áll szemben a hatalmi központokkal.

A Hofburg után a rendezvény a Stephansplatzon folytatódott, ahol a párt „népünnepélyt” szervezett. A színpadon a slágervilág szereplői jelentek meg, köztük Udo Wenders, az Ursprung Buam és Roberto Blanco. A két helyszín együtt pontos képet adott a FPÖ politikai stratégiájáról: odabent állami ünnepélyesség, történelmi küldetéstudat és európai jobboldali vendégsereg, odakint népies hangulat, zene, zászlók és közvetlen kapcsolat a saját táborral. Kickl pártja ezzel azt üzente, hogy egyszerre akar a hatalom természetes várományosának és a „nép” rendszerellenes képviselőjének látszani.

Az osztrák belpolitikában ez különösen fontos üzenet. A FPÖ már korábban is volt kormányon, de a mostani helyzetben a párt nem egyszerű koalíciós partneri szerepre készül, sokkal inkább vezető erőként akarja meghatározni Ausztria következő korszakát. A jubileumi ünnepség retorikája ezért nem a múlt lezárásáról szólt, inkább a következő hatalmi lépés előkészítéséről. A meghívott vendégek névsora azt jelezte, hogy Kickl a saját osztrák ambícióit európai politikai átrendeződés részeként kívánja láttatni. Orbán Viktor, Wilders, Weidel és Babiš jelenléte azt az üzenetet erősítette, hogy a FPÖ nem elszigetelt osztrák jelenség, egy nagyobb jobboldali-populista hullám része.

A Die Presse beszámolója alapján a FPÖ születésnapja így nem nosztalgikus pártünnep volt, sokkal inkább erődemonstráció. A párt az osztrák állami jelképek között ünnepelte önmagát, miközben a „rendszer” ellen mozgósított. A vendégek és a beszédek azt sugallták, hogy a radikális jobboldal Európa-szerte történelmi lehetőséget lát maga előtt. A bécsi Hofburg díszterme ezen a napon annak a politikai önbizalomnak lett a színpada, amely szerint a peremről a központba vezető út már megtörtént, és a következő cél a tényleges kormányzati hatalom megszerzése.