Romokban a Fidesz budapesti médiavilága

A Mediapart budapesti riportja szerint a magyar médiarendszer néhány hét alatt olyan gyors átalakulásba kezdett, amelyre a választás előtt még sokan nem számítottak. A francia oknyomozó portál úgy látja: a Fideszhez kötődő sajtóvilágot az állami pénzcsapok elzárása rázta meg, miközben a közmédiában már a választás másnapján érzékelhető volt a hangnemváltás. Corentin Léotard írása nem a magyar kormány hivatalos reformkommunikációját ismerteti, hanem azt vizsgálja, hogyan omlik össze az a nyilvánossági szerkezet, amely Orbán Viktor tizenhat éves hatalmának egyik legfontosabb támasza volt.

A cikk első jelenete a választás estéjére visz vissza. A Duna-parton összegyűlt ellenzéki tömeg előtt óriáskivetítőkön a Partizán YouTube-csatornája futott. A Mediapart ezt nem technikai részletként kezeli, hanem korszakjelként: a Partizán stúdióval, vidéki tudósítókkal, elemzőkkel és élő választási műsorral végezte el azt a munkát, amelyet a közszolgálati M1 és a teljes állami médiarendszer 2010 óta egyre kevésbé látott el. A francia portál szerint a közmédia addigra a hatalom propagandagépezetének részévé vált, ezért a választók jelentős része már más csatornákon kereste az információt.

A Mediapart szerint a fordulat gyorsasága már másnap feltűnő volt. A közrádió és a köztelevízió hírműsorai hirtelen visszafogottabbak, tényszerűbbek és kiegyensúlyozottabbak lettek. Három nappal a választás után pedig megtörtént az, ami a kampány alatt nem: az M1 meghívta Magyar Pétert, Orbán Viktor fő kihívóját, majd az új miniszterelnököt. A lap felidézi, hogy Magyar a stúdióban kemény hangon beszélt a közmédiáról, és azt ígérte, bezárja azt a „hazugsággyárat”, amelyet Goebbelshez és az észak-koreai diktatúra világához hasonlított. A Mediapart ezt bosszúvágytól sem mentes, látványos politikai pillanatként mutatja be, de a cikk fő állítása szerint a közmédia átalakítása ennél mélyebb kérdés: egy egész rendszer működési logikája kerül terítékre.

A francia portál úgy fogalmaz, hogy két hónappal a választás után az Orbán-korszak médiarendszere már romhalmazra emlékeztet. A legnagyobb ütést a Mediaworks kapta, amely a Fideszhez kötődő sajtóbirodalom központi cégeként mintegy hetven médiumot fog össze. A vállalat június közepén több elbocsátási hullámot jelentett be. A Magyar Nemzet, a jobboldal történelmi lapja, amelyet a cikk szerint a Fidesz szócsövévé alakítottak, dolgozóinak felétől válik meg, és napilapból hetilappá alakul. A Metropol ingyenes újság terjesztése megszűnt, a Bors működését felfüggesztették, a Ripost internetes oldala pedig már nem frissül. A Mediapart szerint a Fidesz számára a regionális lapok helyzete még súlyosabb, mert ezek a lapok a vidéki nyilvánosságban játszottak fontos szerepet, több megyei újság azonban már bezárt, és további megszűnések várhatók.

A lap a jelenséget a hirdetési pénzek elapadásával magyarázza. Értelmezése szerint a Fidesz hosszú éveken át úgy építette fel médiatúlsúlyát, hogy kormányközeli vállalkozók vásároltak fel lapokat, portálokat és csatornákat, majd ezeket az állam, valamint az állami vállalatok reklámköltései tartották életben. A Mediapart ezzel összefüggésben azt írja, hogy a rendszer a magyar és az uniós közpénzek köré szerveződő üzleti körökre támaszkodott. Amikor a politikai hatalomváltással megszűnt a bőséges kormányzati reklámáram, az addig stabilnak látszó jobboldali sajtóvilág gyorsan megingott.

A Mediapart különösen kemény kifejezést használ a Fideszhez kötődő szélsőjobboldali online közegre: a francia „fachosphère” szóval írja le azt a médiavilágot, amely szerinte közvetlenül kapcsolódott a párt pénzügyi hálózataihoz, és szintén a kormányzati hirdetésekből élt. Ennek zászlóshajójaként említi a Pesti Srácokat, amely elbocsátotta teljes stábját. A cikk szerint a bejelentés sokakban elégtételt váltott ki, mert a portál éveken át személyeskedő támadásokat indított politikusok, civilek, újságírók és aktivisták ellen. A Mediapart Pankotai Lili példáját idézi, aki arról beszélt, milyen sértésekkel illették őt, és miként fenyegették az édesanyját.

A kereskedelmi médiában sem változatlan a helyzet. A Mediapart szerint azoknál a szereplőknél, amelyek túlélhetik a mostani átrendeződést, például a TV2-nél, már megindult az alkalmazkodás. A portál úgy látja, a nemzeti-konzervatív jobboldal számára kedvező politikai légkör megszűnt, ezért a szerkesztőségek és vezetők most azt keresik, miként igazodjanak az új viszonyokhoz. Ez a folyamat különösen látványos, mert korábban a kormánybarát média sokszor nem piaci logika szerint működött: a politikai hasznosság fontosabb volt az olvasói vagy nézői teljesítménynél.

A cikk másik nagy témája a közmédia törvényi átalakítása. A Mediapart beszámolója szerint az Országgyűlés június 23-án elfogadta a 2011-es médiatörvény módosítását. A javaslatot 145 igen szavazattal támogatta a Tisza és a Mi Hazánk, míg a Fidesz 39 képviselője ellene voksolt. A portál kiemeli, hogy a kétharmados parlamenti többséggel rendelkező Tisza gyorsan lépett, és már az első hetekben hozzányúlt ahhoz az intézményrendszerhez, amelyet a nemzetközi bírálók régóta a magyar médiaszabadság egyik legnagyobb problémájának tartottak.

A közmédia átszervezéséért Tarr Zoltán társadalmi kapcsolatokért és kultúráért felelős miniszter felel. A Mediapart idézi a miniszter erős megfogalmazását, amely szerint a feladat a magyar társadalom mentális és lelki egészségének helyreállítása tizenhat év után. A francia portál megjegyzi, hogy ez a retorika egyeseket aggodalommal tölthet el, mert a közmédia felszabadításának ígérete könnyen keveredhet az új politikai többség hatalmi nyelvével. A cikk ezért nem áll meg annál, hogy a régi rendszer lebontását üdvözli, hanem azt is vizsgálja, milyen garanciákat kínál az új szabályozás.

A legfontosabb változás az MTVA megszüntetése. A Mediapart emlékeztet arra, hogy ezt a szervezetet 2011-ben hozták létre az összes közmédium fölé, és a kritikusok szerint ezzel egy központból irányíthatóvá vált a közszolgálati rádió, televízió és hírszolgáltatás. Az új modellben az MTVA helyét független közmédia-tanács venné át. A korábbi rendszerben a Fideszhez kötődő intézményi fölény a Médiatanácson keresztül is érvényesült, mivel annak tagjait a Fidesz nevezte ki. Az új testületben hat tagot a parlamenti frakciók jelölnének, hármat a kormánypárt, hármat az ellenzék, három további tagot pedig a médiaszakmai szervezetek delegálnának. A politikai jelöltek négy, a szakmai tagok öt évre kapnának mandátumot.

Bayer Judit médiaszakértő ügyvéd a Mediapartnak úgy értékelte a módosítást, hogy az alapvetően pozitív változásokat hozhat, és egyértelmű akaratot jelez a függetlenség erősítésére. Ugyanakkor figyelmeztetett arra is, hogy a politikai befolyás veszélye továbbra is fennmarad, mivel a tanács tagjainak kétharmada politikai jelölt lenne. Ez a megjegyzés fontos árnyalatot ad a francia lap cikkének: a Mediapart nem egyszerű győzelmi jelentésként tálalja a reformot, hanem olyan átmenetként, amelyben a demokratikus helyreállítás ígérete és az új többség befolyási lehetősége egyszerre van jelen.

A lap szerint az is gond, hogy a sürgősségi módosítás a szakmai egyeztetések teljes mélysége nélkül mehet át. A kormány célja az, hogy eltávolítsa azokat a propagandistákat, akik még mindig vezető pozíciókban ülnek, de az ősszel várható második, átfogóbb törvénycsomag döntheti el, mennyire lesz tartós és hiteles az új rendszer. A Mediapart tehát a mostani törvényt első lépésnek tartja, amely elmozdítja a közmédiát a Fidesz-korszak modelljétől, de nem oldja meg automatikusan a függetlenség kérdését.

A cikk záróképe a közmédia honlapját mutatja június 19-én. A vezető hírek között Emmanuel Macron Ukrajnával kapcsolatos nyilatkozata, Magyar Péternek az a mondata, hogy csak a magyar érdekeket képviseli, valamint egy kutatás szerepelt, amely szerint Magyarországon az elmúlt évtizedben gyorsan nőtt a homoszexualitás elfogadottsága. A Mediapart ezt úgy értelmezi, mintha a közmédia hirtelen úgy tenne, mintha mi sem történt volna. A korábbi harsány propaganda helyén visszafogottabb, sokkal kevésbé harcias hírszerkesztés jelent meg, de éppen ez teszi látványossá, mennyire politikai természetű volt az előző évek működése.

A Mediapart lapszemléje összességében azt üzeni a francia olvasóknak, hogy Magyarországon nem puszta kormányváltás zajlik, hanem a nyilvánosság egyik legnagyobb rendszerváltása. A Fidesz médiagépezete azért rendült meg gyorsan, mert pénzügyi alapjai szorosan kötődtek az államhoz. A közmédia pedig azért került azonnal a politikai viták középpontjába, mert a 2010 utáni korszakban elveszítette közszolgálati jellegének jelentős részét. A francia portál hangvétele határozottan baloldali és hatalomkritikus, de több ponton szakmai fenntartásokat is közöl az új kormány lépéseivel kapcsolatban. A fő állítás mégis egyértelmű: az Orbán-korszak egyik legerősebb fegyvere, a közpénzből és politikai lojalitásból szervezett médiavilág, néhány hét alatt elvesztette korábbi biztonságát.