Több tízezren is életüket veszthették Venezuelában

A dél-amerikai ország északi, sűrűn lakott partvidékét olyan erejű tektonikus csapás érte, amelyhez hasonlóra több mint egy évszázada nem volt példa a régióban. Az amerikai földtani intézet és az európai szeizmológiai szolgálatok mérései alapján alig harminckilenc másodperc különbséggel két rendkívül intenzív földmozgás rázta meg a térséget. Az első, hetvenkettes erősségű előrengést szinte azonnal egy még pusztítóbb, hetvenötös magnitúdójú főrengés követte, amelynek epicentruma a tengerparti Morón városának közelében, Caracastól hozzávetőlegesen százhatvan kilométerre nyugatra helyezkedett el. A mérések szerint a földmozgások fészke viszonylag sekélyen, alig tíz-húsz kilométeres mélységben volt, ami közvetlen magyarázatot ad a felszínen tapasztalható rendkívüli pusztításra. A lökéshullámok erejét jól mutatja, hogy az epicentrumtól több mint ezerhétszáz kilométerre fekvő brazíliai amazóniai területeken is épületeket kellett kiüríteni a kilengések miatt, míg a szomszédos Kolumbia határmenti városaiban a lakosság pánikszerűen menekült a nyílt területekre.

A hivatalos szervek által megerősített adatok szerint a halálos áldozatok száma órák alatt elérte a százhatvannégyet, a sérülteké pedig megközelítette az ezret. A szakértők és a kormányzati tisztségviselők egybehangzó véleménye szerint ezek a számok elenyésző töredékei a valós veszteségeknek. Az amerikai földtani intézet automatizált, a korábbi katasztrófák adataira épülő számítógépes modelljei azt mutatják, hogy negyvenkét százalékos valószínűséggel a tízezret is meghaladhatja a halottak végső száma, a legrosszabb forgatókönyvek pedig százezer áldozattal számolnak. A helyzetet súlyosbítja, hogy az epicentrum közvetlen közelében fekvő Puerto Cabello és San Felipe iparvárosokban, ahol együttesen több mint négyszázezer ember él, egész lakótömbök dőltek össze, maguk alá temetve az ott tartózkodókat. A külföldről üzemeltetett venezuelai ellenzéki információs hálózatok által létrehozott online adatbázisban a hajnali órákra már több mint tízezer olyan személyt regisztráltak a hozzátartozók, akiknek a hollétéről, állapotáról a katasztrófa óta semmilyen információ nem áll rendelkezésre.

A legsúlyosabb pusztítást a főváros tőszomszédságában található La Guaira állam szenvedte el, amelyet Rodriguez Delcy ideiglenes elnök hivatalos televíziós beszédében katasztrófaövezetté nyilvánított. A tengerparti szövetségi államból a kommunikációs vonalak megszakadása miatt az első órákban alig érkezett hír, ám a hajnali kormányzati jelentések már több mint száz lakó- és középület teljes összeomlásáról számoltak be. La Guaira területén zajlanak a legintenzívebb mentési munkálatok, a helyi tévécsatornák felvételei szerint a katonák és a civil önkéntesek puszta kézzel és nehézgépekkel próbálnak utat vágni a betonromok közé. Itt található az ország legfontosabb légikikötője, a Simón Bolívar nemzetközi repülőtér is, amely a kifutópályák és az irányítótorony strukturális sérülései miatt határozatlan időre bezárt, minden menetrend szerinti járatot töröltek, ami drasztikusan nehezíti a külföldi segélyszállítmányok célba juttatását.

A természeti csapás időpontja egybeesett a carabobói csata évfordulójával, amely Venezuelában törvényes munkaszüneti nap, így az irodák, gyárak zárva tartottak, a lakosság túlnyomó része az otthonában tartózkodott. Ez a körülmény a gyenge szerkezetű, sűrűn lakott negyedekben jelentősen növelte az áldozatok számát. Caracasban, amelyet utoljára 1967-ben rázott meg hasonló erejű földrengés, a többlábas lakóházak falai megrepedtek, a belvárosi Chacao negyedben pedig Duque Gustavo polgármester arra szólította fel a lakosokat, hogy a folyamatos utórengések miatt maradjanak a parkokban és a tágas köztereken. A caracasi egészségügyi intézmények, különösen a Clinicas kórház, azonnal szükségállapotot hirdettek, a személyzet létszámát megduplázták, hogy el tudják látni a folyamatosan érkező, végtagisérülésekkel és zúzódásokkal küzdő túlélőket.

A belbiztonsági és válságkezelési feladatokat koordináló Cabello Diosdado belügyminiszter rendkívüli televíziós nyilatkozatában felszólította a lakosságot, hogy tartsák be a biztonsági utasításokat, mivel a megrongálódott épületek a legkisebb utórengéstől is kártyavárként omlatnak össze. A másodlagos katasztrófák, például a gázrobbanások és a kiterjedt városi tüzek megelőzése érdekében a hatóságok teljesen elzárták a fővárosi gázhálózatot, leállították a tömegközlekedést, és a hét hátralévő részére az egész országban felfüggesztették az iskolai oktatást. Az oktatási minisztérium intézkedése alapján a kevésbé sérült iskolaépületeket átmeneti szálláshellyé és segélyosztó központtá alakítják át. Az ország gazdasági alapját jelentő olajipari és petrolkémiai infrastruktúra az első vizsgálatok szerint nem szenvedett végzetes károkat, a Morón Petrolkémiai Komplexumot és a központi Planta Centro erőművet biztonsági okokból ideiglenesen lekapcsolták, de a szakemberek már megkezdték az újraindítási folyamatokat. A PDVSA állami olajvállalat és a térségben érdekelt amerikai Chevron egyelőre nem nyilatkozott a hosszú távú termeléskiesés kockázatairól.

A humanitárius katasztrófa egy olyan időszakban érte az országot, amikor a politikai vezetés eleve instabil és átmeneti állapotban van. Az ország irányítását Rodriguez Delcy látja el ideiglenes elnökként, miután az év elején egy külföldi katonai akció során elfogták Maduro Nicolas elnököt, aki jelenleg egy New York-i büntetés-végrehajtási intézetben várja a bírósági eljárást. Az ideiglenes kormányfő bejelentette, hogy azonnali pénzügyi és strukturális segítséget kér a nemzetközi multilaterális szervezetektől, és kezdeményezte egy kétszázmillió dolláros újjáépítési alap létrehozását, amelyet a Nemzetközi Valutaalap forrásaiból kívánnak feltölteni a romba dőlt infrastruktúra, a kórházak és a lakóházak helyreállítására.

A nemzetközi közösség és a környező államok gyors szolidaritási hullámot indítottak a tragédia hírére. Donald Trump amerikai elnök a közösségi oldalán közzétett üzenetében azonnali támogatást ígért a venezuelai népnek, hangsúlyozva, hogy az első jelentések rendkívül aggasztóak. Az amerikai külügyminisztérium Rubio Marco külügyminiszter vezetésével különleges válságstábot hozott létre, amely közvetlen kapcsolatba lépett a caracasi adminisztrációval a keresőcsapatok, az orvosi eszközök és a humanitárius segélyek koordinálására. Salvador elnöke, Bukele Nayib bejelentette, hogy háromszáz fős szakképzett mentőalakulatot és ötven tonna segélyszállítmányt indít útnak Caracas felé. Az Európai Unió képviseletében Lahbib Hadja válságkezelési biztos közölte, hogy azonnal aktiválták a Copernicus műholdas földmegfigyelési programot a kárterületek pontos térképezéséhez, miközben az unió által támogatott helyi humanitárius szervezetek már a helyszínen segítik a rászorulókat. Franciaország részéről Emmanuel Macron elnök nyolcvanöt fős, romok alatti mentésre szakosodott speciális egységet vezényelt a térségbe, de Spanyolország, Németország, Brazília, valamint Kína és India is hivatalos segítségnyújtási ajánlatot tett.

Venezuela földrajzi és geológiai szempontból a világ egyik legaktívabb szeizmikus zónájában fekszik, ott, ahol a Karib-lemez és a Dél-amerikai-lemez határvonala húzódik. Ez a tektonikus határvonal egy rendkívül összetett, törésvonalakkal szabdalt rendszert alkot, amely folyamatos feszültség alatt áll. A történelem során ez a zóna többször produkált már katasztrofális rengéseket. A legpusztítóbb dokumentált esemény 1812 márciusában történt, amikor Mérida és Caracas városában hozzávetőlegesen harmincezer ember veszítette életét egyetlen nap alatt. A mostani kettős földrengés pontosan ezen a kritikus törésvonal-rendszeren pattant ki, rávágva a figyelmet arra, hogy a modern mérnöki technológiák ellenére a természet erői továbbra is képesek alapjaiban megrendíteni egy egész ország működését. A mentési munkálatok a következő napokban kritikus szakaszba lépnek, hiszen a romok alatt rekedt emberek túlélési esélyei óráról órára drasztikusan csökkennek az ivóvíz hiánya és a súlyos sérülések miatt.