Tartósan alacsony maradhat a nyersanyag ára

A nemzetközi energiapiacokon az elmúlt napokban olyan folyamatok zajlottak le, amelyek alapjaiban írják felül az elmúlt hónapok aggodalmait és a legrosszabb forgatókönyveket. A globális gazdaság működését meghatározó nyersolaj ára hirtelen és jelentős mértékben esett vissza, aminek közvetlen kiváltó oka a közel-keleti geopolitikai feszültség látványos enyhülése. Az árutőzsdék azonnal reagáltak a politikai és katonai konszolidáció első kézzelfogható jeleire, így a legfontosabb határidős jegyzések rendkívül rövid idő alatt visszatértek a fegyveres konfliktus kirobbanását megelőző szintekre.

Az északi-tengeri Brent típusú könnyűolaj hordónkénti ára az augusztusi szállításokra vonatkozóan a kritikus hetvenkét dolláros szint alá bukott. Ez az érték alacsonyabb, mint amilyen árszinteket a nemzetközi piacok a közvetlen amerikai és izraeli katonai akciók megindulása előtti utolsó kereskedési napon rögzítettek. Hasonlóan meredek csökkenést mutatnak a többi mérvadó jegyzések is, így az amerikai Nyugat-Texasi Köztes olajfajta, a WTI ára, valamint a fizikai piacon azonnali szállítással gazdát cserélő nyersolaj árszintje is mélyrepülésbe kezdett. Az árak ilyen mértékű zuhanása mögött egyértelműen a fizikai ellátás biztonságának helyreállása, valamint az árualap hirtelen megnövekedése áll, ami megnyugtatta a korábban komoly ellátási zavaroktól tartó piaci szereplőket és spekulánsokat.

A piaci fordulat legfőbb motorja a Perzsa-öbölből induló tengeri szállítmányok volumenének ugrásszerű növekedése. A globális kőolaj-szállítás szempontjából leginkább kritikus pontnak számító Hormuzi-szorosban azután indult meg a tengeri forgalom gyorsuló ütemű újjáéledése, hogy az Amerikai Egyesült Államok és Irán diplomatái hivatalos egyezményt írtak alá. Az átjáró szabaddá tétele azonnal éreztette hatását a nemzetközi ellátási láncokban, megszüntetve azt a fojtogató bizonytalanságot, amely az elmúlt időszakban a magasba lökte az energiaárakat.

Ez a hirtelen bekövetkező piaci enyhülés egy rendkívül viharos és bizonytalan korszak végére tehet pontot. A közel-keleti háborús cselekmények csúcspontján a Brent olajfajta ára már a hordónkénti százhúsz dolláros szintet közelítette, ami súlyos inflációs nyomást gyakorolt a világgazdaságra, és komoly ellátási válsággal fenyegette az importra szoruló régiókat, köztük Európát is. A drámai áremelkedés azonban a legsötétebb elemzői előrejelzésekkel ellentétben nem vált tartóssá, és nem bénította meg a globális ipart. Ennek hátterében több, egymást erősítő gazdasági tényező húzódott meg. Egyrészt a világ legnagyobb kőolaj-importőrének számító Kína gazdasági lassulása miatt a távol-keleti ország behozatala elmaradt a várttól, másrészt a nyugati fogyasztó országok koordinált módon, hatalmas mennyiségű vészhelyzeti stratégiai készletet szabadítottak fel a piacok stabilizálása érdekében.

A Hormuzi-szoros tényleges és teljes körű újranyitása most olyan helyzetet teremtett, amellyel a szakértők többsége a konfliktus kezdetén egyáltalán nem számolt. A piacokon rövid távon olyan állapot alakulhat ki, ahol a kínálat meghaladja a tényleges keresletet, ami tartósan alacsony szinten tarthatja a nyersanyagárakat. A hajózási forgalom az elmúlt napokban látványosan megélénkült ezen a szűk, Omán és Irán között húzódó tengeri útvonalon, amelyen keresztül a világ teljes kőolaj-kereskedelmének jelentős része áramlik. Az amerikai energetikai tárca legfrissebb hivatalos adatai szerint alig huszonnégy óra leforgása alatt több mint hetven nagyméretű szállítóhajó haladt át a szoroson, ami mintegy húszmillió hordónyi nyersolaj eljutását jelentette a világpiacra. Ezzel a volumennel a tengeri áruszállítás gyakorlatilag teljesen visszatért a háború kitörését megelőző kapacitásokhoz.

A globális kínálat bővüléséhez az is nagymértékben hozzájárul, hogy Washington ideiglenes jelleggel és szigorú feltételek mellett felmentést adott bizonyos szankciók alól, engedélyezve az iráni eredetű kőolaj vásárlását bizonyos piaci szereplők számára. Ez a lépés jelentős mennyiségű legális exportot hozott vissza a rendszerbe, tovább fokozva a lefelé mutató árnyomást.

A kialakult helyzet sajátos képet mutat, hiszen a Nemzetközi Energiaügynökség értékelése szerint az elmúlt hónapok krízise a történelem eddigi legnagyobb mértékű ellátási zavarát hozta el a globális olajpiacon. Ennek ellenére a Perzsa-öböl menti kitermelő országoknak a blokád és a katonai fenyegetettség ellenére is sikerült naponta több millió hordónyi olajat kijuttatniuk a nemzetközi piacokra. Ebben a sikerben kulcsszerepet játszottak azok a szárazföldi kőolajvezetékek, amelyek kikerülik a veszélyes tengeri szorost, valamint az a gyakorlat, hogy az elmúlt hetekben egyre több tankerhajó közlekedett a térségben a helymeghatározó és azonosító rendszereit teljesen kikapcsolva, elfedve az áru pontos származási helyét és úti célját. Június elején, amikor az amerikai–iráni diplomáciai megállapodás még el sem készült, az Egyesült Arab Emírségek nyersolaj-kivitele már megközelítette a békeidőben tapasztalt szint nyolcvanöt százalékát.

A piaci helyzet a gyors konszolidáció ellenére továbbra is törékeny és bizonytalan lábakon áll. A szorosban jelenleg látható intenzív forgalom nagy részét azok a hajók teszik ki, amelyek hónapokig vesztegeltek a kikötőkben és az öböl elzárt vizein a tengeri zár miatt, és most egyszerre indultak el a rendeltetési helyükre. A nemzetközi pénzügyi és energiapiaci elemzők arra figyelmeztetnek, hogy a befelé irányuló hajóforgalom tartós növekedéséhez és a helyzet teljes normalizálódásához elengedhetetlen a nemzetközi hajótulajdonosok és armátorok bizalmának teljes visszaépülése. Ehhez kézzelfogható biztonsági garanciákra, a tengeri útvonalak teljes aknamentesítésére van szükség, mivel a háborús kockázati biztosítási prémiumok csak ebben az esetben csökkenhetnek vissza a megszokott szintre. Emiatt a szakértők egy része úgy véli, hogy a most tapasztalható, árakat leszorító hatás csak átmeneti jellegű lehet.

A kitermelő országok termelésének érdemi és tartós növekedése kizárólag akkor valósulhat meg, ha a logisztikai és szállítási láncok folyamatosan, akadálytalanul képesek fogadni a szállítmányokat. Jól mutatja a helyzet bonyolultságát az iraki kormány esete, amely a napokban hivatalosan utasította a területén működő hazai és nemzetközi olajvállalatokat a kitermelési mezők újranyitásának és a termelés fokozásának felgyorsítására, ám alig negyvennyolc órával később kénytelen volt visszavonni ezt a rendelkezést, mivel a kikötőkben egyszerűen nem állt rendelkezésre elegendő szabad kapacitású és megfelelő biztosítással rendelkező tankerhajó az áru elszállítására.

A kőolajárak látványos és gyors csökkenése ellenére a hosszú hónapokig tartó közel-keleti válság mély nyomokat hagyott a globális energetikai rendszeren, és ezeket a sebeket nem lehet egyik napról a másikra eltüntetni. A legkomolyabb problémát a globális kőolajkészletek aggasztóan alacsony szintje jelenti. A háborús ellátási kiesések kompenzálására, valamint a fogyasztói árak drasztikus emelkedésének megakadályozására a kormányok világszerte példátlan mennyiségű tartalékot használtak fel az elmúlt időszakban. Az Amerikai Egyesült Államok kereskedelmi és stratégiai olajtartalékai a folyamatos piaci intervenciók következtében olyan kritikus szintre süllyedtek, amelyre az 1984-es esztendő óta nem volt példa. A készletek visszatöltése és a piaci egyensúly hosszú távú fenntartása éveket vehet igénybe, ami azt jelenti, hogy a globális gazdaság továbbra is rendkívül érzékenyen reagálhat minden esetleges újabb geopolitikai megrázkódtatásra.