Ukrajna már az oroszok büszkeségét is támadja
A modern hadviselés frontvonalai a csillagos égboltig nyúlnak, ahol a láthatatlan adatfolyamok megbénítása döntő előnyt jelenthet. Kijev mélyen a hátországban fekvő stratégiai pontokat vett tűz alá, hogy elvágja a Kreml katonai hírközlési csatornáit.
A nemzetközi jogrendszer és a globális biztonsági architektúra alapvető átalakuláson megy keresztül, miközben a fegyveres konfliktusok kiterjedése már régen átlépte a hagyományos harctéri kereteket. Ebben a feszült nemzetközi légkörben az ukrán védelmi erők egyre mélyebb és szisztematikusabb csapásokat mérnek olyan infrastrukturális elemekre, amelyek közvetlenül biztosítják az orosz hadigépezet működését. A legutóbbi hadműveletek egyértelműen megmutatják, hogy az ukrán katonai tervezés új, magas technológiai szintet képviselő célpontokat választott ki, amelyek megbénítása alapjaiban rendítheti meg a moszkvai parancsnoki lánc és a hírszerzési hálózatok hatékonyságát. Az ukrán vezérkar megerősített adatai szerint a pilóta nélküli légi járművek sikeres támadást intéztek az Oroszország Vlagyimiri területén található Vlagyimir Űrkommunikációs Központ ellen. Ez a hadművelet mindössze negyvennyolc órával követte a Moszkva közelében fekvő Dubna űrközpont elleni, szintén komoly károkat okozó akciót. A hivatalos katonai jelentések szerint a vlagyimiri bázison két kulcsfontosságú épület kapott közvetlen találatot, amelyeket követően kiterjedt tűz ütött ki a létesítmény területén, súlyosan rongálva a speciális berendezéseket.
Az érintett oroszországi bázisok kiemelt szerepet játszanak a műholdas és az űrbéli kommunikációs rendszerek folyamatos működtetésében, amelyeket az agresszor állam biztonsági struktúrái, a titkosszolgálatok és a hadsereg kiemelten használnak a hadműveletek összehangolására. Kijev célzott kampánya a jelek szerint nem elszigetelt akciók sorozata, egyre inkább egy átfogó, tudatosan felépített stratégia része, amely az orosz katonai, olajipari, energetikai és közúti infrastruktúra szétzilálása után most a műholdas hírközlési hálózat földi bázisait vette célba. A mélységi dróncsapások elsődleges rendeltetése az, hogy megfosszák az orosz fegyveres erőket az Express nevű geostacionárius kommunikációs műholdak használatának lehetőségétől. Ezek a világűrben keringő egységek biztosítják a nagy sebességű műholdas internetes szolgáltatásokat, a kormányzati és katonai adatátvitelt, valamint a rádió- és televízióműsorok sugárzását Oroszország szerte, a Független Államok Közösségének területén, továbbá Európa, Ázsia és Afrika jelentős részén. Az Express hálózat fejlesztéséért és üzemeltetéséért az Orosz Állami Műholdas Kommunikációs Vállalat felel, amely a polgári célú felhasználás mellett teljes egészében kiszolgálja a védelmi minisztérium igényeit is. A földi infrastruktúra elleni támadások jelentősége azután nőtt meg drasztikusan, hogy Moszkva elveszítette a lehetőséget a Starlink rendszer használatára az orosz és a megszállt ukrán területeken, így a saját fejlesztésű műholdas rendszerek maradtak az egyedüli megbízható csatornák a frontvonalak és a hátországi parancsnokságok közötti kommunikációra. Miközben Oroszország gőzerővel dolgozik a Starlink saját, hazai verziójának kikísérletezésén és hadrendbe állításán, az időfaktor és a technológiai elszigeteltség miatt az Express hálózat sérthetetlensége létfontosságúvá vált számára a háború folytatásához.
A dubnai központ elleni korábbi csapás pontosan illeszkedik ebbe a mintázatba, hiszen ez a bázis szolgált a teljes Express műholdas hálózat központi adatforgalmi csomópontjaként, valamint innen végezték maguknak a műholdaknak a pályántartását és technikai ellenőrzését is. A vlagyimiri állomás egészen a közelmúltig alacsonyabb, egyszerűbb műholdas kommunikációs állomás státusszal rendelkezett, a védelmi képességek megerősítése és a megnövekedett adatforgalom miatt egy évvel ezelőtt teljes értékű, önálló űrközponttá fejlesztették. Ez a strukturális átalakítás azt jelentette, hogy az objektum a műholdak vezérlése mellett már képes volt önálló adatforgalmi és internetes csomópontként is funkcionálni. A Vlagyimir és Dubna melletti bázisok ugyanahhoz a kiterjedt, egységes földi űrinfrastruktúrához tartoznak, mint Medvezsje Ozera, Szkolkovo, Zseleznogorszk és Habarovszk létesítményei. Bár a nyilvános elérhetőségű leírások a medvezsje ozerai és a szkolkovói bázisokat elsősorban a lakossági műholdas televíziós műsorszórásra szakosodott központokként határozzák meg, a katonai elemzők szerint komoly esély van arra, hogy ezek a helyszínek rejtett módon katonai célú műholdas internetes csomópontként is működnek. Az elkövetkező időszak ukrán hadműveletei és az esetleges újabb dróncsapások iránya fog pontos választ adni arra a kérdésre, hogy Kijev melyik létesítményt tekinti a hadviselést közvetlenül támogató katonai célpontnak.
A vlagyimiri űrkommunikációs központ felépítése alapján viszonylag jól körülhatárolható célpontot jelent, mivel a területén két nagyobb antennakomplexum és alig tíz különálló technikai épület található. A bázison lévő kulcsfontosságú objektumok korlátozott száma miatt a katonai szakértők úgy kalkulálnak, hogy ha a támadó felek mérnökei és felderítői pontosan azonosítják a leginkább sebezhető pontokat, egyetlen jól koordinált, tömeges dróntámadással teljesen működésképtelenné tehetik az egész komplexumot. A hadműveleti mintázat kísértetiesen hasonlít a dubnai központban végrehajtott romboláshoz, ahol az ukrán vezérkar jelentése szerint a csapások sikeresen megsemmisítették a harminckét méteres MARK-IV típusú óriásantenna hardveres és moduláris vezérlőegységeit, a mellette fekvő technikai kiszolgáló épületet, valamint a központi adminisztratív és gyártási csarnokot, amely a műholdas hálózat irányításához szükséges csúcstechnológiás berendezéseknek adott otthont. Ezek a támadások szerves folytatását képezik annak a korábbi akciónak, amelynek során sugárhajtású drónok súlyos csapást mértek az orosz légierő és űrvédelmi erők negyvenes számú parancsnoki és mérési komplexumára. A mélyűri kommunikációs központként ismert, a megszállt Krím-félszigeten, Vitino falu mellett található bázis elleni támadás már korábban egyértelművé tette, hogy az ukrán hadvezetés kész és képes szisztematikusan felszámolni az orosz űrhajózási és hírközlési infrastruktúra azon elemeit, amelyek a harctéri felderítést és a csapatok közötti digitális kapcsolatot táplálják.
Míg az ukrán drónok a földi űrközpontokat támadják, a nemzetközi jogi színtéren is komoly küzdelem zajlik az emberi jogok és a törvényesség védelmében, amely szorosan kapcsolódik a globális igazságszolgáltatás intézményeihez.