Radikális fordulat a magyar diplomáciában
Harminchét misszióvezető azonnali hazarendelésével kezdődött meg a külképviseleti rendszer teljes átalakítása. A minisztérium vezetése a professzionális alapok helyreállítását, új életpályamodell bevezetését és az orosz befolyás végleges felszámolását tervezi.
A magyar külpolitika történetében ritkán látható, rendkívül határozott lépéssel indította el a külképviselet-vezetői kar megújítását a tárca új vezetése. Harminchét nagykövet visszahívása nem a megszokott diplomáciai menetrend része, sokkal inkább egy mélyreható, rendszerszintű átalakítás kezdete. Az elhatározás mögött meghúzódó okok és a kitűzött célok egyértelműen jelzik, hogy a kormányzati ciklusváltás után a nemzetközi kapcsolatok működtetése gyökeresen új alapokra helyeződik. A jövő héten hivatalosan is megjelenő névsor a legfontosabb külképviseleti posztokat érinti, ami világossá teszi, hogy az átalakítás nem kozmetikai jellegű, a fontos állomáshelyeken új prioritások mentén kell megszervezni a munkát.
A mostani döntések megértéséhez elengedhetetlen a Szijjártó Péter nevével fémjelzett korszak örökségének pontos számbavétele. Az elmúlt évtizedben a klasszikus diplomáciai tevékenység teljesen háttérbe szorult a Bem rakparton. A külképviseletek és a nagykövetek elsődleges feladatává az vált, hogy mindenáron, a szakmai észérveket félretéve védjék a kormány illiberális álláspontját a fogadó országokban. A hagyományos kapcsolatépítés és az érdekérvényesítés helyét átvette egy folyamatos, harcias kommunikációs készenlét. A misszióvezetőktől elvárták, hogy azonnal és kíméletlenül visszautasítsanak minden olyan bírálatot, amely a helyi sajtóban vagy a politikai életben érte a budapesti kormányt. Ez a működési mód elszigetelte az országot a legfontosabb szövetségeseitől, miközben a szakmai diplomáciai kart súlyosan demoralizálta.
Orbán Anita külügyminiszter intézkedései külső szemlélő számára rendkívül keménynek, talán radikálisnak is tűnhetnek, a minisztérium belső helyzete viszont indokolttá teszi a határozott fellépést. Egy végtelenségig megalázott, szakmailag kiüresített minisztériumot kell újjáépíteni, ahol a korábbi években a lojalitás felülírta a felkészültséget. A helyzetet súlyosbította a minisztériumi informatikai rendszerek teljes kiszolgáltatottsága. Éveken keresztül köztudott volt, hogy a tárca szerverein szinte szabadon jártak ki-be az orosz ügynökök, ami nemcsak a magyar államtitkokat, hanem a NATO és az Európai Unió belső információit is veszélyeztette. Az informatikai hálózatok kompromittálódása és a dokumentumok tömeges megsemmisítése, ledarálása olyan strukturális romhalmazt hagyott hátra, amely azonnali beavatkozást követelt.
A szakmai megújulás első kézzelfogható lépéseként a minisztériumban már megkezdte működését a Humánstratégiáért és Képzésért Felelős Helyettes Államtitkárság. Ez az új szervezeti egység felelős azért, hogy a diplomácia ismét valódi, kiszámítható és teljesítményalapú hivatássá váljon a legtehetségesebb szakemberek számára. Az új külügyi vezetés ígérete szerint nem politikai tisztogatás zajlik, nincsenek olyan leegyszerűsített szabályok, amelyek kollektíven bélyegeznének meg csoportokat a korábbi sportkapcsolatok vagy politikai beágyazottság miatt. A cél a professzionális, magas szakmai színvonalon működő diplomáciai kar felépítése, amely képes a nemzeti érdekek hatékony képviseletére a nemzetközi színtéren.
A külpolitikai prioritások megváltozását jelzi a szomszédsági és szövetségesi kapcsolatok gyors felülvizsgálata is. A varsói nagykövet korábbi hazarendelése már mutatta az irányt, a lengyel-magyar kapcsolatok új alapokra helyezése kiemelt feladat. Ezzel párhuzamosan az északi államokkal és a visegrádi partnerekkel való szorosabb együttműködés, valamint az ukrán kapcsolatok rendezése is napirendre került. A szövetségesi bizalom visszaépítése kulcsfontosságú, hiszen az észt külügyi jelzések is egyértelművé tették, hogy a nemzetközi partnerek megkönnyebbüléssel fogadták a budapesti kormányváltást és az orosz befolgás visszaszorítására tett realista lépéseket. Az illegális migráció elutasítása és a határok védelme megmarad, a lényegi különbség a nemzetközi partnerekkel való konstruktív együttműködés szándékában rejlik. A harminchét nagykövet visszahívása és a minisztérium belső reformja együttesen teremtheti meg a lehetőséget arra, hogy Magyarország visszatérjen a kiszámítható, megbízható és szakmai alapokon nyugvó külpolitizáláshoz.