Varsó visszavonja az üzemanyagárak állami szabályozását

Donald Tusk lengyel miniszterelnök kormánya az idei év tavaszán, egészen pontosan március utolsó napjaiban egy rendkívül radikális, az európai szabadpiaci gyakorlattól teljesen idegen gazdasági lépésre szánta el magát. Miután Izrael és az Amerikai Egyesült Államok katonai csapást mért Iránra, a Közel-Keleten kirobbanó fegyveres konfliktus azonnali és drasztikus láncreakciót indított el a nemzetközi energiapiacokon. A kőolaj világpiaci ára valósággal kilőtt, ami napok alatt elviselhetetlen terheket rótt a lakosságra és a gazdasági szereplőkre az európai benzinkutakon. Varsóban a politikai vezetés úgy döntött, hogy nem nézi tétlenül a folyamatokat, és bevezette a CPN, azaz a Ceny Paliw Niżej elnevezésű kormányzati programot, amely magyarul annyit tesz: Alacsonyabb Üzemanyagárak. Miłosz Motyka energiaügyi miniszter a vonatkozó törvénytervezetek elfogadásakor a miniszteri kabinet ülésén büszkén jelentette ki, hogy ez a válságkezelő csomag a legmeghatározóbb, legnagyobb volumenű lépés az összes európai uniós tagállam intézkedései közül. A jogszabályi hátteret a varsói parlament alsóháza, a Szejm rendkívüli sebességgel, már a kormányülést követő napon megszavazta, a Szenátus szinte azonnal jóváhagyta, Karol Nawrocki államfő pedig haladéktalanul ellátta kézjegyével. Ezzel kezdetét vette a lengyel üzemanyagpiac olyan mértékű állami kontrollja, amelyre a rendszerváltás óta, konkrétan 1990 óta nem volt példa az országban. A csomag részeként a pénzügyi tárcát vezető Andrzej Domański irányításával a kormány drasztikusan, literenként 299 grosszal csökkentette a benzin, és 288 grosszal a gázolaj jövedéki adóját, mindkét terméknél lemenve az Európai Unió által engedélyezett abszolút minimumszintre. Ezzel párhuzamosan az üzemanyagokat terhelő általános forgalmi adót a korábbi 23 százalékról a harmadára, mindössze 8 százalékra vágták vissza. A legfontosabb és legszigorúbb elemet mégis az adminisztratív úton rögzített, maximált hatósági árak jelentették a 95-ös és 98-as oktánszámú benzinre, valamint a dízelre vonatkozóan. Ezeket a legfelső határokat Miłosz Motyka energiaügyi miniszter naponta személyesen határozta meg és hirdette ki, a szabályokat megszegő, drágábban értékesítő töltőállomások üzemeltetőit pedig egymillió zlotyig terjedő, rendkívül súlyos pénzbírsággal fenyegette a jogszabály. Az intézkedések bevezetése után a lengyelországi kutakon a tankolási költségek látványosan és hirtelen zuhantak meg. Az Európai Bizottság heti rendszerességgel kiadott, az összehasonlíthatóság érdekében euróban kifejezett hivatalos statisztikái sokatmondó adatokat közöltek a helyzetről. Lengyelország az unió abszolút legolcsóbb piaca lett, egyedül a speciális helyzetben lévő Málta előzte meg a rangsorban. Ez az államilag finanszírozott árengedmény ugyanakkor nem korlátozódott a lengyel állampolgárokra. A határok nyitottsága miatt a szomszédos országokból, különösen Németországból tömegesen érkeztek az autósok a lengyelországi benzinkutakra. A német kormány a saját költségvetési korlátaira hivatkozva sokkal visszafogottabban, óvatosabban nyúlt csak hozzá az adótartalmakhoz, ami miatt a német oldalon az árak magasan maradtak, így a határ menti lengyel töltőállomásokon valóságos benzinturizmus alakult ki az elmúlt hónapokban. A nyár elejére azonban fordulat állt be a világpolitikai helyzetben, ami a varsói kabinetet is lépésre kényszerítette. Miután az Amerikai Egyesült Államoknak sikerült egy előzetes békemegállapodást tető alá hoznia Iránnal, a fegyveres összecsapások abbamaradtak a Közel-Keleten. Ez a geopolitikai enyhülés azonnal megnyugtatta a piacokat, a kőolaj világpiaci ára trendszerű csökkenésnek indult. A Tusk-kormány a globális piaci konszolidációra hivatkozva elérkezettnek látta az időt arra, hogy megkezdje a rendkívüli intézkedések, a CPN program fokozatos visszavonását, kivezetését. Első lépésként a jövedéki adó kedvezményeit számolták fel. Június közepétől az adóhatóság visszaállította a benzin és a gázolaj normál, a válság előtt alkalmazott jövedéki adómértékét. A legfrissebb európai adatok alapján azonban az látható, hogy a kiskereskedelmi árak az adóemelés után is rendkívül alacsonyak maradtak a lengyel kutakon a többi tagállamhoz képest. Az Európai Bizottság legfrissebb jelentése szerint június 22-én, hétfőn a 95-ös benzin literenkénti átlagos kiskereskedelmi ára az Európai Unióban 1,76 euró volt, miközben Lengyelországban mindössze 1,38 eurót kellett fizetni érte. A rangsorban a második legolcsóbb Spanyolország lett 1,46 euróval, a harmadik pedig Bulgária 1,50 eurós átlagárral. Hasonló elmozdulások láthatóak a gázolaj esetében is, ahol szintén Lengyelország bizonyult a legolcsóbbnak. A dízel üzemanyag uniós átlagára literenként 1,73 eurón alakult, míg a lengyel kutakon csupán 1,40 eurót kértek érte. A második helyet Csehország szerezte meg 1,47 eurós árral, ahol az üzemanyagot kizárólag a lengyel Orlen tulajdonában lévő finomítók állítják elő, a harmadik helyre pedig Szlovákia került fel 1,53 euróval, éppen megelőzve a másfél euró feletti Bulgáriát és Spanyolországot. A piaci folyamatok teljes normalizálódása júliustól várható, amikor a Pénzügyminisztérium visszaállítja a normál, 23 százalékos általános forgalmi adót az üzemanyagokra, az energiaügyi miniszter pedig végleg felhagy a napi hatósági árak kötelező meghatározásával. Hogy a lengyel üzemanyagárak az állami árszabályozás teljes felszámolása és a piaci mechanizmusok visszatérése után is megőrzik-e kivételes pozíciójukat az európai uniós mezőnyben, az a következő hónap elején derül ki pontosan.