Netanjahu tíz év pokolról beszél

Még a látszólag jelentéktelen részletekkel is lehet hatalmat demonstrálni egy bírósági tárgyalóteremben. Izrael történetének legfontosabb büntetőperében a bírák lépnek be először a terembe, és a vádlott csak utánuk érkezik meg. Ez a látszólag apró, ám szimbolikus változtatás egyike azoknak az intézkedéseknek, amelyeket Benjamin Netanjahu miniszterelnök harcolt ki magának. A kormányfőt rendkívüli módon zavarta, ahogyan a vallomástételének első napjai zajlottak a nyilvánosság előtt. A tárgyalás megkezdése előtti rövid pillanatokban, amikor a teremben tartózkodók még a bírákra vártak, a jelen lévő újságírók szabadon fotózhatták, filmezhették őt, és kérdéseket kiabálhattak felé a padsorokból. Az izraeli miniszterelnök hivatalos panaszt nyújtott be a méltatlan helyzet miatt, a bíróság pedig helyt adott a kérésének. Azóta a menetrend teljesen ellentétes azzal, ami a büntetőeljárásokban megszokott: a három bíró elfoglalja helyét a pulpituson, a kamerákat kikapcsolják, a jelenlévők felállnak, majd egy hátsó ajtón keresztül, testőrei gyűrűjében belép Benjamin Netanjahu. Az izraeli miniszterelnök június végi ottjártunkkor röviden jó reggelt kíván, majd helyet foglal a bírói pad előtt. Három különálló ügyben áll bíróság előtt vesztegetés, csalás és hűtlen kezelés vádjával. A tárgyalási rend szokatlan módosítása révén a politikus megkíméli magát azoktól a felvételektől, amelyek olyan szerepben mutatnák be, amely a hatalomhoz szokott államférfinak egyáltalán nem tetszik: egy potenciális bűnözőként, akinek a sorsa az igazságszolgáltatás kezében van. A tárgyalóteremből származó utolsó hivatalos felvételek a tavalyi évből származnak, azóta a nyilvánosság ki van zárva a vizuális dokumentációból.

Ez a történelmi jelentőségű per kínálta az egyik utolsó lehetőséget arra, hogy a vitatott politikust közvetlen közelről lehessen megfigyelni. Pontosabban fogalmazva, csak kínálta, ugyanis Benjamin Netanjahu személyes vallomástétele a napokban végleg befejeződött. Kilencvennyolc tárgyalási nap után, amelyek több mint másfél éven keresztül húzódtak el, a miniszterelnök vezető ügyvédje, Amit Hadad a héten lezárta a vádlott védői kikérdezését. A tárgyalássorozat ezután a Tel-Aviv-i kerületi bíróság bombabiztos földalatti terméből visszaköltözik Jeruzsálembe, ahol a további tanúk meghallgatása már a vádlott kötelező jelenléte nélkül zajlik majd. A mamutper lezárása ugyanakkor még nagyon messze van, az eljárás vége egyelőre nem látható a horizonton. Benjamin Netanjahu utolsó vallomástételi napjainak egyike hűen megmutatta azt a politikai és jogi színjátékot, amivé ez a bírósági eljárás az évek során vált. A bíróság épülete előtt kedd reggel mindössze egyetlen magányos tüntető posztolt, aki a kormányfő távozását követelte, miközben bent az embernek különleges biztonsági ellenőrzésen kell átesnie, mielőtt a lifttel lejutna a második földalatti szintre. A 0201-es számú teremben alig hatvan ember fér el, és a padsorok is csak félig teltek meg. A per, amely évek óta lázban tartja az egész országot, a hétköznapokban korántsem számít telt házas eseménynek. A hetvenhat éves miniszterelnök a tőle megszokott sötétkék zakót, fehér inget és piros nyakkendőt viseli. Kezdetben egyáltalán nem szólal meg, csupán védője jogi fejtegetéseit hallgatja, és időnként beleiszik a vizespoharába. A kormányfő fáradtnak tűnik, a figyelme lankad, olykor görnyedt háttal ül a tanúk számára fenntartott székben.

Saját nézőpontjából – ezt az elmúlt időszakban többször egyértelművé tette – ez az egész eljárás egy politikai bohózat. Egy olyan ország miniszterelnökének, amely súlyos háborúkban és konfliktusokban áll, és amely az ő irányítása nélkül véleménye szerint már régen megsemmisült volna, rendszeresen meg kell jelennie a bíróság előtt, hogy abszurd vádakkal szemben védekezzen. Az 1000-es, 2000-es és 4000-es számmal jelölt vádiratok lényege, hogy a miniszterelnök és felesége drága ajándékokat, luxustárgyakat fogadott el a családdal baráti kapcsolatban álló milliárdosoktól, valamint a vád szerint a kormányfő különböző piaci előnyöket biztosított vagy ígért nagy médiatulajdonosoknak, cserébe a kormány számára kedvező, támogató médiamegjelenésekért. A még 2016-ban elindított rendőrségi nyomozás, a 2019-es vádemelés és a 2020 óta zajló bírósági tárgyalás alapjaiban változtatta meg Benjamin Netanjahu viszonyát az izraeli igazságszolgáltatási rendszerrel. Azóta Donald Trump amerikai elnökhöz hasonlóan folyamatosan boszorkányüldözésről beszél, és úgy véli, hogy a vádak mögött egy vele szemben alapvetően ellenséges, politizáló igazságszolgáltatás áll. Sok független elemző és megfigyelő szerint a kormánya által erőltetett, hatalmas társadalmi ellenállást kiváltó igazságügyi reform mögött is az a személyes motiváció állt, hogy törvényi úton vessen véget a büntetőeljárásnak.

Ez a törekvés eddig nem járt sikerrel, így a tárgyalóteremben a védelem stratégiája egyértelműen az eljárás minél hosszabb ideig történő elnyújtására irányul. Az ügyvédek rendszeresen kérelmezték Benjamin Netanjahu tárgyalási napjainak elhalasztását vagy törlését, hol hirtelen fellépő egészségügyi problémákra, hol halaszthatatlan külföldi utazásokra, sürgős diplomáciai kötelezettségekre vagy egyszerűen állambiztonsági ügyekre hivatkozva. A részleteket a védők sokszor zárt borítékban adták át a bíráknak, akik a legtöbb esetben helyt adtak a kéréseknek. Az izraeli Kan csatorna számításai szerint a 2024 decembere óta tervezett elnöki megjelenések kétharmada vagy teljesen elmaradt, vagy a tervezettnél lényegesen rövidebb ideig tartott a halasztások miatt. Ezen a délelőttön azonban Amit Hadad ügyvéd még egyszer tisztázni akar néhány kulcsfontosságú pontot. Hosszas és részletes magyarázatokat fűz a miniszterelnök korábbi, esetenként évekkel ezelőtti kijelentéseihez, miközben a teremben elhelyezett két nagy képernyőn folyamatosan felvillannak a korábbi tárgyalási jegyzőkönyvek vonatkozó oldalai. A bírák többször jelzik az ügyvédnek, hogy ezek a pontok számukra már régóta teljesen világosak, de hagyják őt beszélni. Benjamin Netanjahu így a védője kérdésére még egyszer megerősítheti a bíróság előtt, hogy egyáltalán nem emlékszik az egyik érintett milliárdos születésnapi partijára.

A tárgyalás így rendkívül vontatottan halad előre. Időnként az egyik újságírónő laptopjának hangos billentyűkattogása teljesen elnyomja a tanácsvezető bíró, Rivka Friedman-Feldman halk hangját, majd a következő pillanatban a vád és a védelem képviselői emelt hangon vágva egymás szavába vitatkoznak. A vádlottak padján ülő miniszterelnök beszél a legkevesebbet, a per láthatóan elveszik a bürokratikus részletekben. Háromnegyed óra elteltével hirtelen mozgás támad a teremben: belép Tally Gotliv, a miniszterelnök Likud pártjának parlamenti képviselője, aki a közéletben provokatív stílusáról és összeesküvés-elméleteiről ismert. Hangosan követeli magának az első sort, arra hivatkozva, hogy ő a Kneszet tagja, és vitába száll a bírósági teremőrökkel. Később egy másik kormánypárti képviselő is feltűnik a padsorokban. A miniszterelnök politikai szövetségesei és hűséges követői rendszeresen megjelennek a tárgyalásokon, részben azért, hogy demonstrálják támogatásukat, részben pedig azért, hogy felhívják magukra a pártvezér figyelmét. A hallgatóság soraiban több elkötelezett Netanjahu-szimpatizáns is ül, akik a tárgyalási szünetben a külföldi újságíróknak kéretlenül, de udvariasan magyarázzák, hogy ez az egész eljárás a mélyállam összeesküvése a jobboldali kormányzás ellen. Ők azok, akik mindig fegyelmezetten felállnak, amikor a miniszterelnök belép a terembe vagy elhagyja azt, és hangosan miniszterelnök úr kiáltásokkal köszöntik őt.

Amikor a tárgyalási nap a végéhez közeledik, Benjamin Netanjahu elérkezettnek látja az időt, hogy saját véleményét is jegyzőkönyvbe mondassa. A rendőrséget azzal vádolja meg, hogy a tíz évvel ezelőtti első kihallgatások során szándékosan csapdába akarták csalni, az ügyészség szemére pedig azt veti, hogy a tényeket teljesen hamis fényben tünteti fel a nyilvánosság előtt. Azt a látszatot keltik, mintha egész hajó- és repülőgéprakományi szivart kapott volna a barátaitól, pedig a valóságban erről szó sincs. Véleménye szerint az egész eljárás egyetlen célt szolgál: a politikai megbuktatását. Így néz ki a demokrácia? – teszi fel a költői kérdést a bíráknak. Vallomástételének utolsó napján az izraeli miniszterelnök odáig merészkedik a kijelentéseiben, hogy tíz év tiszta pokol áll mögötte, ennek ellenére a vádhatóság semmit sem talált ellene, egyszerűen azért, mert nincs is mit találni, a felhozott vádak pedig egytől egyig kitalációk. Egy izraeli politikai kommentátor a tárgyalás után találóan megjegyezte: ezek az elnöki dühkitörések és teátrális megnyilvánulások egyáltalán nem a véletlen művei. Mivel a tárgyalóteremben egyébként csak unalmas, technikai részletekről esik szó, a tudósítók és a híradások a nap végén garantáltan ezeket a drámai mondatokat fogják idézni, fenntartva a politikai áldozati szerep narratíváját.