Szivárványos Budapest a régi árnyékok után is

A Süddeutsche Zeitung budapesti riportja egyetlen képpel indít: az Erzsébet híd két oldalán szivárványzászlók lobognak. Más európai fővárosban ez júniusban aligha volna különösebb hír, hiszen a Pride-hónap idején városok sora jelzi így, hogy kiáll az LMBTQ-közösség jogai mellett. Magyarországon azonban a német lap szerint ez már önmagában politikai fordulat jele. Néhány hónappal korábban még büntetés fenyegethette azt, aki ilyen zászlót tett ki közintézményre vagy kormányzati épületre, mert Orbán Viktor kormánya éveken át olyan jogszabályokat épített egymásra, amelyek a szexuális kisebbségek láthatóságát és jogait szűkítették. A hivatalos indoklás rendre a gyermekvédelem volt, a következmény viszont az lett, hogy a közösség tagjai sokszor a legegyszerűbb hétköznapi mozdulatokat is kockázatként élték meg.

A lap felidézi, hogy az Orbán-kormány 2025 elején már a Pride-felvonulást is betiltotta, sőt a szervezést és a részvételt büntethetővé tette. A rendezvényt ennek ellenére megtartották, és a tiltás hatása éppen az ellenkezője lett annak, amit a hatalom remélt. A budapesti menet a korábbiaknál sokkal nagyobbá vált, százezres tömeg vonult utcára, és sok résztvevő számára ez a nap lett annak az elégedetlenségnek a látványos kezdőpontja, amely később Orbán Viktor bukásához vezetett. A Süddeutsche Zeitung értelmezése szerint a 2025-ös Pride már nem kizárólag kisebbségjogi ügy volt, hanem a Fidesz-rendszerrel szembeni társadalmi ellenállás egyik jelképe. Ebben az időszakban erősödtek Magyar Péter rendezvényei is, majd a Tisza Párt választási győzelme után új kormány kezdte meg a 16 év alatt felhalmozott demokratikus károk kijavítását.

A mostani Pride ezért egészen más városban indul el, mint az előző. A német napilap szerint Budapest hosszú éveken át különösen erős nyomás alatt állt, mert a liberális fővárosban a Fidesznek alig volt valódi bázisa. Orbán Viktor pártja igyekezett a lehető legkisebbre szorítani Budapest politikai súlyát. Ennek egyik eszköze a választókerületi rendszer átalakítása volt, amely a milliós fővárost hátrányosabb helyzetbe hozta a vidéki településekkel szemben. A fontosabb eszköz mégis a pénz maradt. A Fideszhez lojális települések bőkezű támogatásokat kaptak, az ellenzéki vezetésű önkormányzatoknak pedig saját forrásból kellett fenntartaniuk az utakat, iskolákat, közszolgáltatásokat és a közösségi közlekedést, miközben jelentős összegeket fizettek be az állami költségvetésbe szolidaritási adó címén.

Budapest esetében ez a teher a cikk szerint 240 millió euróra nőtt, és olyan súlyos lett, hogy a Moody’s hitelminősítő rontotta a város besorolását. A főváros több pert is indított a szolidaritási adó miatt, és egyes eljárásokban sikert ért el. Orbán Viktor azonban 2026 februárjában, a veszélyhelyzeti rendeleti kormányzás eszközével élve elrendelte a kormány elleni eljárás megszüntetését. A Süddeutsche Zeitung szerint jogi szakértők ezt a hatalmi ágak szétválasztása elleni újabb támadásként értelmezték. A lap ezt az időszakot annak bizonyítékaként mutatja be, hogy Magyarország a választás előtt már egyre mélyebben csúszott az autokratikus működés felé.

A riport egyik központi alakja Hellenbarth Virág Kornélia, aki egy technológiai cégnél dolgozik, és LMBTQ-jogokkal foglalkozó aktivistaként is ismert. A német újságíró egy budapesti kávézóban találkozik vele, a Feneketlen-tó közelében. A helyszín önmagában is fontos kontrasztot ad: matcha zabtejjel, babahordozóval közlekedő apák, berlinies vagy bécsies hangulatú városi élet. Ez az a Budapest, amely sok külföldi számára évekig elfedte, hogy közben az országban autoriter jellegű szabályozás épült ki, és a Pride-felvonulások betiltása is valósággá vált. Hellenbarth arról beszél, hogy kemény időszak volt mögötte és a közössége mögött. Magyarországon a meleg párok nem fogadhatnak örökbe gyermeket, a transznemű emberek nem változtathatják meg hivatalos irataikban a nemüket, az iskolákban nem lehet LMBTQ-témákat tanítani, az ilyen tartalmú filmeket pedig korlátozzák a televízióban.

A törvények mellé hétköznapi félelem társult. Hellenbarth elmondása szerint amikor barátnőjével az utcán mentek, figyeltek arra, hogy ne fogják meg egymás kezét. Most először érzi úgy, hogy lehet jövője Magyarországon. Harmincéves, élete felét Orbán Viktor uralma alatt töltötte, és a mostani Pride-ra már úgy készül, hogy nem tart rendőri megfigyeléstől, amely az előző évben még valós fenyegetésnek tűnt. Környezetében sokan boldogok, buliznak, felszabadult nyárról beszélnek. A Süddeutsche Zeitung azonban nem áll meg ennél a felszabadultságnál. Hellenbarth ugyanis rögtön hozzáteszi: a távolabbi jövő sokkal bizonytalanabb. A kisebbségi jogokat korlátozó alkotmányos szabályok továbbra is hatályban vannak, és a Pride jogi helyzete formálisan máig rendezetlen. Több civil szervezet azt követeli, hogy a parlament vonja vissza az érintett jogszabályokat.

Magyar Péter kormánya a Tisza Párt kétharmados többségével már több alkotmányos szabályt módosított vagy alkotott meg. Ezek között szerepel az is, hogy magyar miniszterelnök legfeljebb két cikluson át vezetheti az országot. A szexuális kisebbségek jogairól azonban a Süddeutsche Zeitung szerint Magyar eddig óvatosan, általános mondatokban beszélt. Azt mondta, mindenki szerethesse azt, akit szeret. Hellenbarth erre úgy reagál: ez szép mondat, de tudni akarják, mit jelent a gyakorlatban. Tetteket várnak. Ő azok közé a liberális, baloldali nagyvárosi választók közé tartozik, akik számszerűen talán nem alkotják Magyar Péter legerősebb táborát, mégis joggal várják, hogy a kormány a szabadságjogok területén is valódi változást hozzon. Hellenbarth az azonos nemű párok házasságát szeretné, de szerinte erre leghamarabb tíz év múlva lehet esély.

A cikk másik meghatározó szereplője Karácsony Gergely. A Süddeutsche Zeitung a Városházán találkozik vele, még az áprilisi választás előtt, amikor Magyar Péter győzelme már valószínűnek látszott. A lap zöld-liberális, kerékpározó, Budapestért lelkesedő politikusként mutatja be. Karácsony büszkén említi, hogy a város közösségi közlekedési hálózata a negyedik legjobb Európában. 2019-es megválasztása óta a főpolgármester az Orbán-rendszerrel szembeni ellenállás egyik legismertebb arca lett. Nemzetközi figyelmet akkor kapott igazán, amikor a 2025-ben betiltott Pride-ot városi rendezvénnyé minősítette át, amelyet főpolgármesterként jogában állt megszervezni. A lépés politikailag sikeres volt, jogilag azonban eljárást hozott a nyakába. A vádakat csak június elején ejtették.

A mostani helyzet sem teljesen zavartalan. A cikk szerint az Erzsébet hídra kitett szivárványzászlók egy részét leszedték vagy a Dunába dobták, Karácsonynak újra ki kellett helyeztetnie őket. A főpolgármester tisztában van vele, hogy egy fővárosi vezető sok országban természetes ellensúlya a kormánynak, és ez Magyar Péter alatt sem szűnik meg teljesen. A Tisza-kormány súlyos gazdasági gondokkal néz szembe, és Karácsony szerint sok önkormányzat áll majd elő pénzügyi követelésekkel. Ebből biztosan lesznek konfliktusok. Mégis azt mondja: inkább vitázik a Tiszával, mint az Orbán-kormánnyal, amely szerinte szinte rosszindulatú háborút folytatott az ellenzéki vezetésű települések ellen.

Karácsony Gergely pragmatikusan tekint a jövőre. Nem hiszi, hogy a Tisza belátható időn belül átírná azt a Fidesz által átalakított választási rendszert, amely a nagyvárosokat hátrányos helyzetbe hozza. Ezt naiv elképzelésnek tartja. A lap szerint Karácsony ma szinte kivétel a magyar politikában: befolyásos liberális politikus, miközben a korábbi ellenzéki pártok többsége a választás előtt visszalépett vagy háttérbe húzódott, hogy ne gyengítse Magyar Pétert. Így az új parlamentben a konzervatív Tisza, a jobboldali Fidesz és a szélsőjobboldali Mi Hazánk ül. Karácsony szerint ez volt az ára Orbán Viktor leváltásának. A döntést helyesnek tartotta, de hozzáteszi: a politikai sokszínűséget újra kell építeni.

A Süddeutsche Zeitung írásának legerősebb vonása, hogy a szabadság pillanatát nem választja el a jogi és politikai maradékterhektől. Budapest ma látványosan más képet mutat, mint egy évvel ezelőtt: zászlók lengenek az Erzsébet hídon, az emberek kevésbé félnek az utcán, a Pride már nem fenyegetésként, inkább városi ünnepként jelenik meg. Közben azonban sok korlátozó szabály még él, a civil szervezetek türelmetlenek, és a kormány egyelőre óvatos az LMBTQ-jogok teljes rendezésében. Magyar Péter számára ez különösen érzékeny ügy: választói között ott vannak a változást váró liberális városiak, de a Tisza táborának jelentős része konzervatívabb, és a kormány gazdasági, intézményi, uniós és önkormányzati fronton is egyszerre kénytelen döntéseket hozni.

A lap végkövetkeztetése szerint a mostani Budapest nem felejtette el az előző korszakot, de már más nyelven beszél magáról. A Pride körüli felszabadultság valódi, még ha törékeny is. A főváros visszakapott valamit abból az önképéből, amelyet a Fidesz-korszak évei alatt folyamatosan védenie kellett: a nyitott, európai, sokféle identitást elbíró város képét. A következő hónapokban dől el, hogy ez a változás megmarad-e jelképes szinten, vagy a jogszabályokban, az önkormányzati finanszírozásban és a mindennapi biztonságérzetben is megjelenik. A Süddeutsche Zeitung riportja azt sugallja: Orbán Viktor távozása után a félelem fala megrepedt, de lebontása még csak most kezdődik.