Magyarországra is lesújthat Donald Trump bosszúja

Az európai döntéshozók hosszú ideje ringatják magukat abban az illúzióban, hogy a nemzetközi kereskedelmi egyezmények és a diplomáciai úton elért megállapodások szilárd alapot biztosítanak a kiszámítható gazdasági kapcsolatokhoz az Amerikai Egyesült Államokkal. A washingtoni adminisztráció legutóbbi lépései azonban kíméletlenül rávilágítanak arra, hogy az óceán túlpartján zajló hatalmi játszmák és a tengerentúli belső politikai érdekek bármikor felülírhatják a korábban szentírásnak hitt szerződéseket. Az Európai Unió nemrégiben hivatalosan ratifikált egy olyan kereskedelmi megállapodást, amely már a születése pillanatában is erősen kedvezőtlen volt a kontinens államaira nézve, ráadásul olyan elnöki jogkörökön alapult, amelyeket a washingtoni Legfelsőbb Bíróság azóta alkotmányellenesnek és illegitimnek minősített. Brüsszelben abban a hiszemben írták alá a dokumentumokat, hogy ezzel végre sikerül tartós fegyverszünetet biztosítani a két gazdasági tömb között, lezárva a régóta húzódó vitákat. A valóságban azonban Donald Trump fehér házi adminisztrációja csupán arra várt, hogy az európai fél véglegesítse a megállapodást, hogy azután azonnal egy minden korábbinál agresszívabb gazdasági támadást indítson a kontinens ellen. Az amerikai elnök szinte a ratifikációs okmányok száradása előtt bejelentette, hogy százszázalékos büntetővámok bevezetését tervezi azon európai országok ellen, amelyek adóztatni merészelik a tengerentúli technológiai óriásvállalatokat.

A washingtoni fenyegetés közvetlen célpontjai azok az államok, amelyek bevezették az úgynevezett digitális szolgáltatási adót, így Olaszország, Franciaország, Spanyolország, Ausztria és Magyarország kormányai komoly gazdasági nyomással kénytelenek szembesülni. Ez a speciális adónem egy szerény, háromszázalékos elvonást jelent azon hatalmas technológiai konglomerátumok helyi árbevétele után, amelyek gigantikus összegeket keresnek az európai fogyasztókon, ám a profitot adóparadicsomokba menekítve gyakorlatilag kibújnak a közteherviselés alól. Donald Trump és kormánya ezzel a lépéssel látványosan becsapta az európai vezetőket, elhitetve velük, hogy a tizenegy hónappal ezelőtt Skóciában tető alá hozott egyezség végleges megoldást jelent a feszültségekre. A háttérben azonban teljesen más folyamatok zajlottak, az amerikai elnökre hónapok óta óriási nyomást gyakorolnak a Washingtonban tevékenykedő befolyásos lobbicsoportok, amelyek célja, hogy elérik a nagy amerikai techcégek teljes körű adómentességét az európai piacon. Az Open Secrets kutatóközpont adatai szerint a techszektor vállalatai a 2026-os esztendő első negyedévében minden korábbinál nagyobb összegeket, naponta átlagosan kétszázhuszonhatezer dollárt költöttek politikai lobbitevékenységre és a republikánus jelöltek kampányainak támogatására Washingtonban. Ennek a masszív pénzügyi nyomásgyakorlásnak meglett az eredménye, a politikai elit készséggel szolgálja ki a milliárdos iparág érdekeit.

A folyamatokat egy tudatosan felépített kommunikációs stratégia is segítette, amely az amerikai elnök személyiségére építve eszkalálta a helyzetet. Egy adóreformokért küzdő amerikai szervezet, amely mögött valójában olyan óriáscégek állnak, mint a Facebook anyavállalata, a Meta, valamint az Amazon, a Google mögött álló Alphabet és a Microsoft, hivatalos levélben fordult Donald Trump elnökhöz. A dokumentum megfogalmazása patikamérlegen lett kiszámítva, hogy működésbe hozza az államfő közismerten érzékeny egóját, azt sugallva, hogy az Európai Unió nyíltan gúnyt űz az amerikai adminisztrációból. A levél írói azt állítják, hogy Európa digitális szuverenitásra vonatkozó törekvései csupán köntörfalazást jelentenek, amelyek valódi célja az amerikai sikervállalatok kiszorítása és ellehetetlenítése. A lobbisták szerint ezek az európai szabályozások nem-tarifális kereskedelmi korlátok, amelyek protekcionista szándékokat rejtenek, és úgy rónak hatalmas anyagi terheket az amerikai cégekre, hogy közben az európai versenytársakat semmilyen hasonló kötelezettség nem terheli. Ez az érvelés a valóságban teljesen hamis alapokon nyugszik, az amerikai techóriások ugyanis szinte egyetlen eurócent adót sem fizetnek a kontinensen realizált több százmilliárdos hasznuk után, mivel minden európai tranzakciójukat Írországba delegálják.

Az írországi adóelkerülési mechanizmus mára sokatmondó és egészen groteszk méreteket öltött a nemzetközi statisztikákban. A hivatalos adatok szerint a kis kelta köztársaság információ-technológiai és kommunikációs szolgáltatásainak exportja meghaladta magáét az Amerikai Egyesült Államokét, az ágazat kereskedelmi többlete pedig elérte a kétszázötvenhárommilliárd eurót, ami Írország teljes bruttó hazai termékének a felét teszi ki. E mögött a csillagászati szám mögött nincs valós gazdasági teljesítmény, kizárólag rendszerszintű adóelkerülés áll, az amerikai digitális csoportok ír leányvállalatai ugyanis kolosszális mértékű, önkényesen meghatározott szellemi tulajdonjogdíjakat utalnak vissza az amerikai anyavállalatoknak, ezzel a módszerrel a minimálisra csökkentve az Európában adóztatható jövedelmet. Eközben az Amerikai Egyesült Államokba érkező ezen bevételek a Donald Trump által bevezetett törvényeknek köszönhetően rendkívül kedvező, preferenciális adókezelésben részesülnek. Nyilvánvaló, hogy a digitális szolgáltatási adó nélkül ezek a tengerentúli óriások szinte teljesen ingyen használhatnák az európai piacot, miközben profitjukat kiszivattyúzzák a kontinensről. Az európai kormányoknak, köztük a magyar kabinetnek is, most szembe kell nézniük azokkal a korábbi strukturális hibákkal, amelyek idáig vezettek, így az ír adóparadicsom túl hosszú ideig tartó tolerálásával, a brüsszeli adóügyi vétójog fenntartásával, valamint azzal a tévhittel, hogy Donald Trump elnököt engedményekkel vagy személyes jó kapcsolatok ápolásával meg lehet békíteni. A kialakult helyzet komoly gazdasági és diplomáciai feszültséget vetít előre, amely alapjaiban formálhatja át az európai és az amerikai vállalatok közötti versenyfeltételeket a jövőben.