A HPV-oltás közel nullára csökkentheti a halálozást

Ritkán érkezik olyan hír a rákkutatásból, amely ennyire világos üzenetet hordoz: a humán papillomavírus, vagyis a HPV elleni oltás életeket ment, mégpedig mérhetően, nagy számban és hosszú távon. Egy új angliai vizsgálat szerint a serdülőkor elején beadott vakcina olyan erős védelmet ad a méhnyakrák ellen, hogy a legfiatalabb vizsgált korcsoportban a halálos kimenetel gyakorlatilag eltűnt. A The Lancetben közölt kutatás az angliai halálozási adatokat és az oltási program adatait vetette össze, és arra jutott: a 2008-ban bevezetett HPV-program már eddig mintegy kétszáz fiatal nő életét menthette meg.

A legfeltűnőbb adat a 20–24 éves nők köréből érkezett. Ebben a korosztályban 2020 és 2024 között Angliában egyetlen méhnyakrákos halálesetet sem jegyeztek fel. Ez azért különösen jelentős, mert ezek a nők már ahhoz a generációhoz tartoztak, amely gyermek- vagy kamaszkorban hozzáfért a HPV elleni védelemhez. A kutatók becslése szerint oltási program nélkül ebben a csoportban is több halálos eset lett volna. A 25–29 éveseknél szintén erőteljes visszaesés mutatkozott, míg az idősebb, kevésbé vagy később oltott évjáratoknál a hatás gyengébb volt. A különbség pontosan azt jelzi, amit az immunológusok évek óta mondanak: a legnagyobb nyereséget akkor hozza a vakcina, ha még a vírusfertőzés előtt adják be.

A HPV rendkívül gyakori kórokozó. A legtöbb ember élete során találkozik vele, sokan észre sem veszik, mert a fertőzés panaszmentesen zajlik, és egy-két éven belül magától eltűnik. A veszélyt a tartósan fennmaradó fertőzés jelenti. Bizonyos magas kockázatú vírustípusok éveken, akár évtizedeken át jelen lehetnek a szervezetben, majd rákmegelőző állapotokat és rosszindulatú daganatokat indíthatnak el. A legismertebb következmény a méhnyakrák, de a HPV összefüggésbe hozható a végbélnyílás, a pénisz, a szeméremtest, a hüvely, valamint a szájüreg és garat egyes daganataival is. A fertőzés tehát régen tévesen ragadt meg a közgondolkodásban „női problémaként”. Valójában a fiúk és férfiak is fertőződhetnek, továbbadhatják a vírust, és maguk is megbetegedhetnek.

A mostani angliai eredmény éppen azért erős, mert már nem kizárólag rákmegelőző elváltozások vagy diagnózisok csökkenését mutatja, hanem a halálozás visszaesését. Korábbi kutatások már igazolták, hogy az oltott korosztályokban drámaian ritkább a méhnyakrák és annak előállapota. Most már az is látszik, hogy a betegség halálos következményeit is vissza lehet szorítani. Ez a közegészségügy egyik legnagyobb ígérete: nem egy drága, késői stádiumban alkalmazott kezelésről van szó, hanem megelőzésről, amelyet iskoláskorban, szervezett programban lehet eljuttatni a családokhoz.

Angliában a HPV elleni oltást 2008-ban vezették be a lányok számára, később a fiúk is bekerültek a programba. A siker egyik kulcsa az volt, hogy az oltás nem pusztán rendelőkben volt elérhető, hanem az iskolarendszeren keresztül is. Ez döntő különbség. Ahol a szülőknek külön kell időpontot kérniük, orvost keresniük, visszamenniük a második dózisért, ott sok család kiesik a rendszerből. Nem feltétlenül oltásellenességből, sokkal inkább szervezési okok, tájékozatlanság, halogatás vagy bizalmatlanság miatt. Az iskolai programok ezt a rést szűkítik: az állam megkeresi a családokat, tájékoztat, emlékeztet, és helyben biztosítja a védelmet.

Németország éppen ezen a ponton küzd komoly lemaradással. A Robert Koch Intézet adatai szerint a 15 éves lányoknak nagyjából 55 százaléka, a hasonló korú fiúknak pedig alig több mint egyharmada kapta meg teljesen a HPV elleni oltási sort. Ez kevés ahhoz, hogy erős közösségi védelmet adjon. A német állandó oltási bizottság, a STIKO 9 és 14 éves kor között ajánlja az oltást lányoknak és fiúknak, lehetőleg az első szexuális kontaktus előtt. A később elmulasztott oltásokat 18 éves korig pótolni lehet, de minél később történik az immunizálás, annál nagyobb az esélye annak, hogy az érintett már találkozott valamelyik vírustípussal. A védelem így is hasznos lehet, de a legnagyobb hatás a korai oltásé.

A német helyzet azért különösen aggasztó, mert a HPV-hez köthető daganatok száma jelentős. Évente több ezer súlyos rákos megbetegedés vezethető vissza a vírusra, és ezek közül sok végzetes. A betegség hosszú lappangása miatt a mostani alacsony átoltottság következménye nem holnap jelenik meg a statisztikákban, hanem tíz-húsz év múlva. Ez az egyik ok, amiért a HPV elleni védekezés politikailag és társadalmilag is nehezebb ügy: a megelőzés sikere láthatatlan marad, a mulasztás ára pedig csak később válik nyilvánvalóvá.

Magyarország ebben a kérdésben fontos előnnyel indult, mert az iskolai kampányoltás rendszere már működik. A hetedik osztályos, 12. életévüket betöltött tanulók számára a HPV elleni oltás térítésmentesen kérhető, a program előbb a lányokra terjedt ki, majd a fiúk is bekerültek. A hazai adatok kedvezőbbek a németeknél: a 12–13 évesek körében a lányok és fiúk jelentős többsége megkapja a védőoltást. Ez jó alap, de nem ok a hátradőlésre. A WHO célja ennél magasabb, legalább 90 százalékos átoltottság a 15 éves kor előtti lányoknál, emellett erős szűrési rendszer és időben megkezdett kezelés kell. A vakcina nagy áttörés, de a méhnyakszűrést nem teszi feleslegessé.

Magyarországon évente több mint ezer nőnél diagnosztizálnak méhnyakrákot, és több százan halnak meg a betegségben. Ez különösen fájdalmas adat, mert a méhnyakrák a leginkább megelőzhető daganatok közé tartozik. A megelőzés három pillére ismert: oltás, rendszeres szűrés, majd gyors és hozzáférhető ellátás, ha eltérést találnak. Ha ezek közül bármelyik gyenge, emberek esnek ki a rendszerből. A HPV elleni oltás a gyerekeknél indul, de a hatása felnőttkorban látszik meg; a szűrés a már felnőtt nőket védi; az egészségügyi ellátás minősége pedig eldönti, hogy a korán felfedezett elváltozásból lesz-e tragédia.

A szülői döntésnél gyakran az okoz zavart, hogy a HPV szexuális úton is terjedő vírus. Sokan kellemetlennek érzik, hogy 9–14 éves gyerekeknél erről beszéljenek, pedig az oltás éppen azért kerül ebbe az életkorba, mert ekkor lehet a legerősebb és legtisztább védelmet kialakítani. Nem a szexuális élet megkezdéséről szól, hanem arról, hogy évekkel később se legyen esélye egy rákkeltő vírusnak. Ugyanezért fontos a fiúk oltása is. A védelem nem állhat meg a lányoknál, ha a vírus mindkét nemet érinti, és közösségi szinten is terjed.

Az oltással kapcsolatos bizalom szempontjából az angliai adat különösen erős érv. A HPV-vakcina biztonságosságát évek óta nagy létszámú vizsgálatok és országos programok támasztják alá, a mostani eredmény pedig azt mutatja meg, miért érdemes ezt a közegészségügyi befektetést fenntartani. A mellékhatások többnyire enyhék: fájdalom az oltás helyén, átmeneti rossz közérzet, hőemelkedés. Ezeket kell szembeállítani azzal, hogy egy tartós HPV-fertőzés hosszú évek alatt halálos daganathoz vezethet. A kockázati mérleg ebben az esetben rendkívül egyértelmű.

A következő évek egyik nagy kérdése az lesz, hogy az országok képesek-e fenntartani vagy növelni az átoltottságot. A járványévek sok helyen visszavetették a rutinszerű oltásokat, több országban csökkent a szülői bizalom, és az egészségügyi rendszerek is leterheltebbé váltak. Pedig a HPV elleni védekezés akkor működik jól, ha nem kampányszerű fellángolás, hanem évről évre ismétlődő, megbízható, egyszerűen elérhető program. A szülőknek világos tájékoztatásra, az iskoláknak szervezési segítségre, az orvosoknak pedig időre és eszközre van szükségük ahhoz, hogy a bizonytalan családok kérdéseire válaszoljanak.