Katasztrófa fenyeget: romokban a venezuelai egészségügy

A latin-amerikai országot sújtó kettős, rendkívül erős földrengés után egy héttel a humanitárius katasztrófa jelei mutatkoznak a venezuelai egészségügyi ellátórendszerben. Caracas egyik legmagasabb szintű, elvileg bonyolult sebészeti beavatkozásokra kijelölt állami kórháza előtt a betegek műanyag székeken és a földre terített matracokon várakoznak az utcán, miközben az orvosok tasakos gyümölcspürét osztanak szét közöttük a minimális kalóriabevitel biztosítására. Az intézmény vezető főorvosa a megtorlástól és a kormányzati elnyomástól való félelmében kizárólag névtelenséget kérve volt hajlandó beszámolni a belső állapotokról, sietősen magyarázva, hogy a kórház üzemeltetése a teljes összeomlás szélére sodródott. A szakember határozottan állítja, hogy a vészhelyzet gyökerei messze a földrengés előtti időkre nyúlnak vissza, és az akut válság az évtizedes állami mulasztások és a rendszerszintű kormányzati alkalmatlanság közvetlen következménye. Egy elvileg csúcsfelszereltségű, kiemelt kategóriájú egészségügyi központban a legalapvetőbb laboratóriumi háttér sem biztosított, a röntgengépek működésképtelenek, számítógépes tomográf vagy mágneses rezonanciavizsgálatra alkalmas berendezés pedig egyáltalán nem áll a diagnosztika rendelkezésére.

Ez a strukturális eszközhiány a földrengés áldozatainak ellátása során közvetlen életveszélyt jelent, mivel a romok alól kimentett emberek megmentéséhez azonnali, célzott és pontos orvosi reakcióra lenne szükség. Az összenyomási szindróma, vagyis a huzamosabb ideig tartó fizikai nyomás alatt lévő szövetekben felszabaduló mérgező anyagok a kimentés pillanatában hirtelen bekerülnek a keringésbe, és súlyos, visszafordíthatatlan vesekárosodást okoznak, amit laboratóriumi ellenőrzés nélkül lehetetlen időben kezelni. A betegek a szállítási nehézségek és a szervezetlenség miatt eleve rendkívül késői stádiumban érkeznek meg a caracasi központokba, így a diagnosztikai műszerek hiánya miatt elvesztegetett másodpercek végzetesnek bizonyulnak. A sérültek tömegei folyamatosan árasztják el a megmaradt egészségügyi centrumokat, miközben a nemzetközi segélyszervezetek sorra adják ki a figyelmeztetéseket az eleve meggyengült venezuelai hálózat végzetes túlterhelődéséről. A venezuelai kormány hivatalos elismerése szerint a földmozgások országszerte harmincnyolc kórház épületét rongálták meg súlyosan, három intézmény pedig teljesen működésképtelenné vált, ami tovább szűkíti a katasztrófahelyzetben bevethető ágykapacitást.

A hiányzó infrastrukturális beruházások és a gazdasági válság által sújtott rendszerre nehezedő nyomást az Egészségügyi Világszervezet, a WHO szóvivője, Christian Lindmeier is megerősítette, kiemelve, hogy a katasztrófaövezetekben a sérülések mellett a járványügyi kockázatok is drasztikusan emelkednek. A tiszta ivóvíz hiánya és a higiéniás körülmények romlása miatt olyan, védőoltással egyébként megelőzhető betegségek üthetik fel a fejüket a zsúfolt caracasi negyedekben, mint a kanyaró, a diftéria és a szamárköhögés. A trópusi éghajlati sajátosságok miatt a sárgaláz, a dengue-láz, a chikungunya, a zika, az oropouche és a malária terjedésének kockázata is többszörösére nőtt a pangó vizek és a fertőzést hordozó szúnyogok elszaporodása miatt. A humanitárius krízist jelenleg szinte kizárólag az orvosok és a kórházi ápolók emberfeletti munkája, valamint a civil lakosság szolidaritása tartja mederben. Az egészségügyi dolgozók napok óta alig néhány órát aludtak, sokan más intézményekből, önkéntesen jelentkeztek szolgálatra a katasztrófa sújtotta övezetekben. A caracasi állami kórházak működését olyan magánorvosok és civil laboratóriumok támogatják, amelyek ingyen, saját költségükön végzik el és értékelik ki a sürgős mintákat, mivel az állami szektorban erre már a földrengés előtt sem volt kapacitás.

A dél-amerikai ország gazdasága és szociális ellátórendszere immár tíz éve permanens válságban van, a mostani természeti csapás egy már korábban is végletesen meggyengült, kivéreztetett társadalmat ért utol. A romok eltakarítása és a túlélők utáni kutatás során a lakosság körében komoly felháborodást vált ki, hogy a hatóságok a hadsereget és a fegyveres szervezeteket elsősorban a rendfenntartásra és a politikai kontroll fenntartására használják, miközben a mentési munkálatokhoz szükséges fizikai eszközökből, nehézgépekből és lapátokból krónikus hiány mutatkozik. Ez a helyzet felerősítette a politikai feszültséget is az országban, a caracasi kormányzati negyedekben és a vidéki tartományokban egyaránt növekszik a feszültség a szociális és fizikai biztonság teljes hiánya miatt. A humanitárius katasztrófa politikai következményekkel is járhat, mivel az ellenzék vezető alakjai, köztük a külföldi emigrációból visszatérni készülő Maria Corina Machado, a kormányzati korrupciót és a védelmi alapok elherdálását nevezik meg a magas halálos áldozatszám elsődleges okaként. A hivatalos adatok szerint a megerősített halálos áldozatok száma már megközelítette a kétezret, és a romok alatt rekedt emberek miatt ez a szám várhatóan tovább fog emelkedni. A venezuelai társadalom számára a földrengés egyértelművé tette, hogy a politikai berendezkedés képtelen garantálni az alapvető életvédelmi funkciókat, és a lakosság a bajban kizárólag a saját önkéntes hálózataira és a civil összefogásra támaszkodhat a túlélés érdekében.