Önálló politikai útra lépett az amerikai főbíróság

Az Amerikai Egyesült Államok Legfelsőbb Bíróságának működését elemző szalagcímek az utóbbi időben leginkább egy feszült futballmérkőzés percről percre követhető közvetítésére emlékeztetnek, hiszen a Donald Trump elnök által elszenvedett vereségekről, illetve a Fehér Házat ért jogi csapásokról szólnak a híradások. Ez a fajta megközelítés azonban felszínes képet fest a helyzetről, mert a kilenctagú testületet hiba lenne egyszerűen kormánybarát vagy kormányellenes skatulyába gyömöszölni. A nyári ítélkezési szünet előtti napokban meghozott határozatok sokkal inkább arra mutatnak rá, hogy a John Roberts főbíró által vezetett taláros testület önálló politikai tényezőként lép fel, és aktívan alakítja az ország jogi, társadalmi, valamint gazdasági arculatát. A bíróság döntései mögött egy határozott konzervatív világkép húzódik meg, amely bizonyos ügyekben szembemegy az elnöki adminisztráció populista törekvéseivel, míg más területeken radikális jobboldali fordulatot hajt végre.

A migrációt és az állampolgársági jogokat érintő kérdésekben hozott döntések élesen rávilágítanak arra, miként gondolkodik az öt férfi és négy nő alkotta bírói kar a nemzet jövőjéről és az alkotmányos alapelvekről. Az egyik legfontosabb ügy a születési hely szerinti állampolgárság intézményét érintette, amely az amerikai alkotmány tizennegyedik kiegészítésében gyökerezik, és biztosítja, hogy az ország területén világra jövő minden gyermek automatikusan megkapja az amerikai állampolgárságot. Ez a szabályozás a társadalmi felemelkedés és a nyitott Amerika eszméjének egyik legfőbb tartóoszlopa, amelyet a konzervatív szavazók többsége is támogat. Donald Trump elnöki rendelettel kívánta megfosztani ettől a jogtól azokat az újszülötteket, jövőbeli állampolgárokat, akiknek a szülei a születés pillanatában nem rendelkeztek érvényes tartózkodási okmányokkal, vagy csupán ideiglenes turistavízummal, esetleg diákvízummal tartózkodtak az országban.

A bíróság döntése első látásra Donald Trump komoly politikai vereségeként értékelhető, hiszen a három liberális bírónő mellett két konzervatív jogász, Amy Coney Barrett és John Roberts is határozottan az elnöki akarat ellen szavazott, miközben a szintén konzervatív Brett Kavanaugh tartózkodott a voksolás során. A látszólagos kormányzati kudarc mögött azonban sokatmondó és egyben nyugtalanító folyamatok bújnak meg. Három konzervatív bíró ugyanis nyíltan támogatta az elnöki dekrétumot, ami egy korábban egyértelmű, konszenzusos alkotmányjogi kérdésben jelzi a törésvonalak mélyülését. Ez a megoszlás jól mutatja, hogy egy korábban szélsőségesnek, jogilag megalapozatlannak tartott vélemény miként nyer egyre nagyobb teret az ország legfontosabb igazságszolgáltatási fórumán, és hogyan szivárog be a fősodorbeli konzervatív jogértelmezésbe.

Ezzel párhuzamosan a testület egy másik, a múlt héten közzétett határozatával súlyos csapást mért a kiszolgáltatott helyzetben lévő külföldi csoportokra. A bírák megvonták az ideiglenes védelmi státuszt attól a mintegy 350 000 embert számláló közösségtől, amely tagjai a 2010-es haiti földrengés, valamint a 2012-ben kirobanó szíriai polgárháború miatt menekültek az Egyesült Államokba. Az érintettek közül sokan már csaknem másfél évtizede építik az életüket az országban, törvényesen dolgoznak, adót fizetnek, ám a döntés következtében akár néhány héten belül elveszíthetik a tartózkodási engedélyüket. A korábbi közigazgatási és igazságszolgáltatási gyakorlat a humanitárius katasztrófákra és a kibocsátó országok instabil biztonsági helyzetére való tekintettel szinte automatikusan meghosszabbította ezt a védelmet. A Legfelsőbb Bíróság közvetlen beavatkozása ebben a kérdésben egyértelműen egy olyan politikai állásfoglalás, amely a szigorúbb idegenrendészeti irányvonalat erősíti meg a jog eszközeivel.

A bíróság gazdaságpolitikai és kampányfinanszírozási döntései szintén világos ideológiai irányt mutatnak, különös jóindulatot tanúsítva a multinacionális vállalatok és a legvagyonosabb társadalmi rétegek iránt. A választási kampányok pénzügyi szabályainak fellazítása beláthatatlan következményekkel járhat a jövőbeli amerikai választások tisztaságára nézve. Az új határozat értelmében a politikai pártok a korábbinál sokkal szorosabban működhetnek együtt a jelöltekkel a kampányok koordinálása során, és közvetlenül is nagyobb összegeket juttathatnak nekik. A milliárdos donorok ezáltal könnyűszerrel kijátszhatják a magánszemélyekre vonatkozó, néhány ezer dolláros egyéni támogatási korlátokat, hiszen a pártokon keresztül mostantól akár több millió dollárt is belepumpálhatnak a kiválasztott politikusok kampányába. Ez a lépés jelentősen növeli a nagytőke befolyását a demokratikus folyamatokra, a gigantikus reklámköltések legnagyobb nyertesei pedig a technológiai szektor óriásvállalatai lesznek.

A hét elején kihirdetett újabb ítélet szintén a végrehajtó hatalom és a gazdasági szereplők közötti viszonyt alakította át. A bíróság döntése szerint az elnök szabad kezet kap abban, hogy a fogyasztóvédelmi hatóság, a Federal Trade Commission vezetését lecserélje a deregulációt támogató, piacbarát tisztviselőkre. Hasonló jogköröket a testület korábban már biztosított Donald Trump számára más felügyeleti szervek esetében is. A bíróság hétfőn ugyanakkor fontos kivételt tett a jegybank szerepét betöltő Federal Reserve esetében, megvédve a szervezetet a közvetlen elnöki beavatkozástól. A bíróság döntése itt is kettős üzenetet hordoz: miközben a szabályozások leépítésével utat enged a vállalati profitok növekedésének, igyekszik megvédeni a gazdaságot az inflációs kockázatoktól. A Federal Reserve függetlenségének részleges megőrzésével a testület gátat szab Donald Trump azon törekvésének, hogy politikai nyomásgyakorlással kényszerítse ki a kamatlábak drasztikus csökkentését. A Legfelsőbb Bíróság tehát nem a Fehér Ház engedelmes eszköze, hanem a saját konzervatív gazdasági és társadalmi elképzeléseit megvalósító, független hatalmi centrumként működik az amerikai politikai rendszerben.