Újabb pénzügyi vihar rázza meg Le Pen pártját

A francia Rassemblement National körül ismét ott sűrűsödik az a kérdés, amely évek óta kíséri Marine Le Pen pártját: hol ér véget az európai parlamenti munka finanszírozása, és hol kezdődik a nemzeti pártépítés közpénzből? A válasz ezúttal az Európai Ügyészség asztalán van. A vizsgálat a megszűnt Identitás és Demokrácia frakció 2019 és 2024 közötti gazdálkodására irányul, vagyis arra az időszakra, amikor a francia RN mellett az olasz Liga, az osztrák Szabadságpárt, a belga Vlaams Belang és más radikális jobboldali erők is ebben a csoportban ültek. A hatósági akciókat Franciaországban, Spanyolországban, Olaszországban és Belgiumban hajtották végre, a nyomozás középpontjában pedig az a gyanú áll, hogy európai parlamenti pénzeket olyan szolgáltatásokra, szervezetekre és politikai körökre költöttek, amelyeknek kevés közük volt a strasbourgi és brüsszeli képviselői munkához.

A tét jelentős. Az Európai Parlament pénzügyi igazgatóságának korábbi jelentése szerint az Identitás és Demokrácia frakció nagyjából 4,3 millió eurót költhetett el szabálytalanul. Ez a pénz elvben a képviselőcsoport működését, szakmai előkészítő munkáját, kommunikációját, adminisztrációját és európai politikai tevékenységét szolgálhatta volna. Az uniós szabályozás logikája világos: a frakciópénz nem lehet pártkassza, nem lehet kampányalap, nem lehet baráti vállalkozói körök eltartásának eszköze. Éppen ezért különösen kényes, hogy a jelentés szerint a vitatott összeg nagy része olyan cégekhez kerülhetett, amelyek régóta a francia radikális jobboldal holdudvarához kötődnek.

A Le Figaro által ismertetett adatok szerint a 4,3 millió euróból mintegy 3,1 millió euró két kommunikációs és nyomdai szolgáltatóhoz, az E-Politic és az Unanime nevű cégekhez kerülhetett. A két vállalkozást Marine Le Pen régi ismeretségi köréhez sorolják: Frédéric Chatillon, a kilencvenes években a szélsőjobboldali Groupe Union Défense, vagyis a GUD vezetője, valamint felesége, Sighild Blanc neve is felmerül a cégvilág környezetében. A GUD-kapcsolat Franciaországban különösen terhelt kifejezés. Nem pusztán egy ifjúsági politikai múltat idéz fel, inkább azt a hálózatot, amely a Nemzeti Front, majd az RN kommunikációs és kampányipari hátterében hosszú időn át megjelent. Marine Le Pen éveken át azt próbálta bizonyítani, hogy a párt levált a régi szélsőjobboldali reflexekről. A pénzügyi akták azonban makacsul visszahúzzák a történetet ugyanabba a világba, amelytől a párt nyilvánosan távolságot igyekezett tartani.

A gyanú szerint az érintett szolgáltatások között magazinok, könyvek, hírlevelek, nyomdai termékek, közösségimédia-feladatok és más kommunikációs munkák szerepeltek. Ezek önmagukban nem lennének rendkívüliek egy európai parlamenti frakció esetében. A probléma ott kezdődik, ha a megbízások nem a képviselőcsoport európai munkáját, hanem a francia párt belpolitikai érdekeit szolgálták, vagy ha a szerződések nem nyílt versenyben, hanem bejáratott politikai ismeretségi körökön keresztül születtek. Az uniós pénzek felhasználásánál a látszatnak is nagy súlya van. Ha egy frakció pénze ugyanazokhoz a vállalkozásokhoz áramlik, amelyek korábban egy nemzeti párt kampánygépezetében is dolgoztak, a pénzügyi ellenőrzés előbb-utóbb bekopogtat.

A jelentés másik eleme még szokatlanabb: mintegy 700 ezer eurónyi támogatás kerülhetett különféle egyesületekhez, tűzoltóbaráti körökhöz, állatmenhelyekhez, katolikus plébániához és más helyi szervezetekhez. Ezek között lehetnek tiszteletre méltó, hasznos civil célok, de az európai parlamenti frakciók pénze nem általános adományalap. A költségvetési fegyelem szempontjából nem az a döntő, hogy egy támogatott szervezet rokonszenves-e, hanem az, hogy a kiadás közvetlenül kapcsolódik-e a képviselőcsoport működéséhez. Ha nem, akkor a jótékonykodás politikai klientúraépítéssé válhat közpénzből.

Jordan Bardella, az RN elnöke a házkutatások után a megszokott védekezési vonalat választotta. Szerinte a bírósági és ügyészségi eljárások rendre a választási naptárhoz igazodnak, pártjának pedig nincs takargatnivalója. Ez a reakció jól illeszkedik az RN politikai stratégiájába: a párt minden jogi ügyet úgy igyekszik keretezni, mint az elit, Brüsszel, a bírák és a politikai ellenfelek közös támadását. A radikális jobboldali szavazótábor számára ez hatásos üzenet lehet, mert megerősíti az üldözöttség érzését. A jogi eljárások valósága azonban ettől még nem tűnik el. A házkutatás nem ítélet, nem is vádemelés, de azt jelzi, hogy az ügyészség már nem puszta sajtóértesüléseket vizsgál, hanem dokumentumokat, szerződéseket, számlákat és pénzmozgásokat keres.

Az időzítés politikailag valóban rendkívül érzékeny. Marine Le Pen fellebbviteli ügye július 7-én fordulóponthoz érhet. A korábbi elsőfokú ítélet, amely európai parlamenti asszisztensek ügyében született, politikai tisztségtől való eltiltással is fenyegeti. Ha a fellebbezés nem hoz számára kedvező eredményt, az RN-nek el kell döntenie, hogy a 2027-es elnökválasztási stratégiát továbbra is Le Pen személyére építi-e, vagy Bardellát állítja előtérbe. Ez magyarázza, miért különösen kellemetlen a mostani ügy a pártvezetés számára. Bardella eddig a „tiszta lap”, a fiatal, fegyelmezett, médiaszereplésben erős politikus szerepét kapta. Ha az ő neve is tartósan pénzügyi vizsgálatok mellé kerül, a váltóember imázsa is sérülhet.

A Bardella körüli másik ügy éppen ezt a kockázatot növeli. Egy korábbi vizsgálat azt firtatja, hogy európai parlamenti forrásokból fizettek-e olyan médiatréningeket, amelyek valójában Bardella francia belpolitikai szereplését, különösen a 2022-es elnökválasztási kampány kommunikációját segíthették. A szóban forgó összeg több mint 130 ezer euró lehetett, a szolgáltatást pedig állítólag a frakció több képviselője számára rendelték meg. A kérdés itt is ugyanaz: európai ügyekre felkészítő szakmai kommunikációs képzésről volt-e szó, vagy egy nemzeti párt egyik legfontosabb arcának kampánytechnikai építéséről. A kettő között jogilag és politikailag is nagy a különbség.

Ehhez jön még egy régebbi Bardella-szál: egy 2015-ös európai parlamenti asszisztensi állás ügye, amelyet néhány hónapig töltött be Jean-François Jalkh mellett. Önmagában egy rövid asszisztensi munka nem jelent botrányt, de az RN történetében az asszisztensi ügyek különösen érzékenyek. A párt korábbi nagy pere pontosan arról szólt, hogy európai parlamenti pénzekből fizetett munkatársak ténylegesen a francia pártszervezetet szolgálták-e. Ha Bardella körül is megjelenik ez a téma, a politikai kár jóval nagyobb lehet, mint maga az egykori munkaviszony.

A Rassemblement National sikere az elmúlt években részben azon alapult, hogy Marine Le Pen átalakította a párt külső képét. A régi Front National harsány, nyíltan szélsőséges arculatát fegyelmezettebb, szociálisabb, elnökképesebb képre cserélte. Az RN ma már nem perempárt Franciaországban, hanem a hatalom kapujában álló erő. A közvélemény-kutatások régóta azt mutatják, hogy a párt esélyes lehet az elnökválasztás első fordulójában, a nemzetgyűlésben pedig meghatározó szereplő. Éppen ezért minden pénzügyi ügy többet jelent egy egyszerű jogvitánál. A választók azt figyelik, hogy a hatalomra készülő párt valóban másként működik-e, mint a korábbi botrányai sugallták.

Az európai dimenzió legalább ilyen fontos. Az RN a 2024-es európai választások után az Identitás és Demokrácia megszűnése után a Patrióták Európáért frakcióban talált új otthonra, ahol a Fidesz is helyet kapott Orbán Viktor politikai irányvonalával. A frakció a brüsszeli jobboldali átrendeződés egyik látványos eredménye volt: a nacionalista, szuverenista, bevándorlásellenes erők közös platformot akartak teremteni az uniós intézményrendszeren belül. A mostani vizsgálat azonban azt üzeni, hogy az európai parlamenti pénzügyi szabályok nem tűnnek el attól, hogy egy frakció új nevet vesz fel. A régi csoport számlái, szerződései és kötelezettségei utólag is visszaüthetnek.

Ez különösen kellemetlen a Patrióták Európáért számára. A frakció politikai üzenete az, hogy Brüsszel pazarló, elszakadt a választóktól, és elszámoltathatatlan. Ha közben az derül ki, hogy a rendszer egyik legerősebb bírálója maga is vitatható módon használta a brüsszeli pénzeket, az ellenfelek könnyen képmutatást emlegethetnek. A radikális jobboldal persze erre is kész válasszal rendelkezik: szerintük a vizsgálatok politikai fegyverek. Csakhogy az európai ügyészség munkája nem publicisztikai vita. A végén nem hangulat, hanem iratok, számlák, szerződések és tanúvallomások döntenek.

A mostani ügy arra is rávilágít, hogy a pártfinanszírozás és a frakciófinanszírozás határa mennyire sérülékeny. Egy európai parlamenti képviselőcsoportnak szüksége van kommunikációra, tanácsadókra, rendezvényekre, kiadványokra, elemzésekre. A demokratikus munka pénzbe kerül. Ugyanakkor ezek az összegek könnyen átfolyhatnak olyan csatornákba, amelyek a nemzeti pártok kampányait, médiagépezetét vagy baráti vállalkozói körét erősítik. A visszaélés gyakran nem egyetlen látványos tételben jelenik meg, hanem sok kisebb szerződésben, túlárazott szolgáltatásban, indokolatlan megbízásban, gyenge versenyeztetésben. Ezért nehéz, de ezért fontos az ellenőrzés.

Franciaországban mindez a belpolitikai válság egyik központi témájává válhat. Emmanuel Macron rendszere meggyengült, a hagyományos jobb- és baloldal széttöredezett, az RN pedig azt állítja magáról, hogy készen áll a kormányzásra. A pénzügyi botrányok azonban mindig a kormányzóképesség legérzékenyebb pontját érintik: a bizalmat. Egy protestpárt sokáig élhet abból, hogy mindent a régi elit bűnének nevez. Amikor viszont ő maga is a hatalom közelébe kerül, ugyanazok a mércék vonatkoznak rá. Sőt, gyakran szigorúbbak, mert a rendszerkritikus politika saját erkölcsi fölényére épít.

Az RN számára a következő napok és hónapok ezért kettős frontot hoznak. A bíróságon Marine Le Pen politikai mozgástere dőlhet el. Az európai ügyészségi vizsgálatokban a párt pénzügyi múltja és jelenlegi hálózata kerülhet nagyító alá. A nyilvánosság előtt Bardellának azt kell bizonyítania, hogy nem a régi körök fiatal arca, hanem valóban új korszak képviselője. Ez nehéz feladat akkor, amikor a francia radikális jobboldal történetében ugyanazok a nevek, cégek és kapcsolatok bukkannak fel újra és újra.