Teherán gigantikus gyászszertartással mutat erőt

Pénteken kezdődött az a monumentális állami eseménysorozat, amellyel az iráni politikai és vallási vezetés végső búcsút vesz az országot évtizedeken át vaskézzel irányító Ali Hámenei legfelsőbb vallási vezetőtől. A teheráni rezsim ezt a hatnapos ceremóniát egyértelműen a saját politikai és katonai túlélésének ünnepeként, egyfajta győzelmi diadalként pozicionálja a nemzetközi közösség felé. Alig négy hónappal az iráni háború kirobbanása és a legfelsőbb vezető halála után a teheráni kormányzat arra használja fel a temetést, hogy a belső és a külső ellenfelek számára a folytonosság és a stabilitás képét mutassa. A politikai vezetés célja a nagyszabású regionális eseménnyel az, hogy maximalizálja a szimbolikus és politikai hatást, jelezve a világnak, hogy a teheráni intézményrendszer a fegyveres konfliktusok ellenére is szilárd lábakon áll. A síita vallási tradíciók szerint az elhunytat a lehető leggyorsabban, leggyakrabban huszonnégy órán belül kötelező eltemetni, Ali Hámenei holttestét azonban a mai napig nem helyezték végső nyugalomra. A hivatalos kormányzati tájékoztatás szerint a maradványokat a vallási előírások szigorú betartásával konzerválták, a tárolás pontos helyszínét és technikai részleteit azonban mély titoktartás övezi. A több hónapos késlekedés rendkívül szokatlan a muszlim világban, és teljesen eltér a bevett vallási gyakorlattól. A teheráni hatalmi elit hivatalosan biztonsági kockázatokkal, a további külföldi katonai csapások veszélyével és logisztikai kihívásokkal indokolta a halasztást.

A háttérben meghúzódó valós okok sokkal inkább politikai természetűek, mivel egy többmillió fős, napokig tartó tömegrendezvény megszervezése még békeidőben is komoly állami erőfeszítést és hónapokig tartó mozgósítást igényel. A rezsim számára létfontosságú a hatalmas látogatottság, a tömeg nagyságával kívánják ugyanis igazolni saját legitimitásukat a nemzetközi porondon. Emigráns iráni médiumok beszámolói szerint a hatóságok mindent elkövetnek a lakosság tömeges részvételének kikényszerítésére, illetve ösztönzésére. Ingyenes étkezést, térítésmentes szálláslehetőségeket és a vidéki körzetekből ingyenes buszjáratokat biztosítanak a fővárosba igyekvőknek. Azt azonban egyelőre nehéz megbecsülni, hogy a hatalmi elitnek sikerül-e elérnie a beharangozott, tízmilliós nagyságrendű tömeget, hiszen az iráni társadalom jelentős része mélyen gyűlöli a rendszert. Ali Hámenei csaknem négy évtizeden át állt az Iszlám Köztársaság élén, és a lakosság többsége számára a brutális állami elnyomást, a szabadságjogok sárba tiprását testesítette meg. Amikor a vezető halálának híre kiszivárgott, az ország több pontján spontán, a megtorlások ellenére is kockázatos utcai ünneplések kezdődtek.

A teheráni parlament elnöke, Mohammad Bagher Ghalibaf nyilatkozata szerint egyedül a fővárosban tíz- és húszmillió közötti gyászolót várnak az utcákra. Mielőtt a holttestet július 9-én a szülővárosában, a keleti Mashhadban eltemetnék, a koporsót egy hatalmas körút keretében végighordozzák Iránon és a szomszédos Irakon. Teheránban egy tíz kilométer hosszúra tervezett körmenettel indul a program, majd a szent város, Qom érintésével a koporsó átkerül az iraki Najaf és Kerbala városába. Ezek a helyszínek a síita iszlám legszentebb zarándokhelyeinek számítanak, ahol a térségbeli hívők leróhatják a kegyeletüket a néhai vezető előtt. Ali Hámenei nemcsak Irán első számú politikai vezetője volt, a síita világ egyik legbefolyásosabb vallási figurájaként is működött, kiterjedt szövetségesi és követői hálózattal az egész Közel-Keleten. A több várost és országot érintő rendezvénysorozattal a teheráni rezsim vélhetően túl akarja szárnyalni az Iszlám Köztársaságot megalapító Ruhollah Khomeini imám 1989-es temetését, amely a becsült tízmilliós tömegével a modern történelem legnagyobb gyászszertartásaként vonult be a krónikákba.

A grandiózus látványosság megszervezése több bel- és külpolitikai célt is szolgál az iráni vezetés számára. Egyfelől azt a határozott jelzést küldi a világnak és a hazai ellenzéknek, hogy az állami intézmények a háborús pusztítás és a regionális feszültségek ellenére is érintetlenek maradtak, és a hatalom utódlását sikerült rendezett keretek között végrehajtani. Másfelől a külföldi delegációk és a szövetséges közel-keleti milíciák képviselőinek jelenléte azt hivatott demonstrálni, hogy Teherán nem szigetelődött el, és továbbra is komoly befolyással bír a regionális folyamatokra. Irak mellett Szíria, Libanon, Katar és Omán is magas szintű kormányzati delegációk küldését jelentette be az eseményre. Oroszország, Kína, India és Pakisztán szintén hivatalos képviselettel vesz részt a szertartásokon, és Afganisztánból, Örményországból, valamint Venezuelából is érkeznek küldöttek. Az európai államokat, az Egyesült Államokat és Izraelt a teheráni külügyminisztérium közlése szerint kifejezetten nem hívták meg, mivel ezek az országok Irán álláspontja szerint a történelem rossz oldalára álltak a konfliktusban.

A belföldről és külföldről érkező vendégek elszállásolása érdekében Teherán infrastruktúráját teljesen átalakították az elmúlt napokban. A fővárosba vezető autópályákat ideiglenes parkolókká nyilvánították, a mecseteket, iskolákat, sportcsarnokokat és egyetemi kampuszokat pedig tömegszállásokká alakították át. A rendfenntartásért és a tömegirányításért a legfontosabb városokban az Iráni Forradalmi Gárda fegyveresei felelnek, akiknek a legfőbb feladata az lesz, hogy csírájában elfojtsanak mindenféle kormányellenes megmozdulást vagy a szertartás menetét zavaró incidenst. Az iráni alelnök, Mohammad Reza Aref a huszonegyedik század legfontosabb eseményének nevezte a temetést, ami a rendszert bíráló irániak körében azonnal gúnyos reakciókat váltott ki az interneten. Több közösségi oldalon is megjelentek olyan vélemények, miszerint az évszázad egyik legvéresebb diktátorának elhúzódó temetése a lakosság többsége számára az életük egyik legboldogabb időszakaként marad meg az emlékezetükben.

A nagyszabású rendezvény legfontosabb politikai kérdése az, hogy a nyilvánosság elé lép-e Irán újonnan kinevezett legfelsőbb vallási vezetője, Modzstaba Hámenei. Amióta átvette a tisztséget, a néhai vezető fia még egyszer sem mutatkozott a nyilvánosság előtt. Nemzetközi sajtóértesülések szerint ennek oka az, hogy az apja ellen végrehajtott célzott katonai támadás során ő maga is súlyos sérüléseket szenvedett. Bizonyos politikai elemzők arra számítanak, hogy a temetési szertartás alkalmat adhat az új vezető bemutatkozására, és talán ő vezeti majd a halotti imát Teheránban, az azonban továbbra is kérdéses, hogy egészségi állapota egyáltalán lehetővé teszi-e a fizikai jelenlétet. Nemzetközi szinten a temetés egyértelműen arra szolgál, hogy megmutassa, az iráni állam egy példa nélküli katonai konfrontáció után is működőképes, és képes megszervezni egy ekkora volumenű nemzeti eseményt. Ennek az üzenetnek a célba juttatása érdekében a teheráni rezsim láthatóan semmilyen anyagi és logisztikai áldozattól nem riad vissza.