Ezért nem teljesülhet könnyen Magyar Péter vágya

Magyar Péter többször is síkra szállt a nyugat-balkáni államok csatlakozási folyamatának felgyorsítása mellett, ez azonban komoly akadályokba ütközik egyes nyugati országok ellenállása miatt, és amiatt, hogy Szerbiában súlyos jogállamisági hiányosságok merülnek fel. A Tisza Párt vezetője rendszeresen hangsúlyozta a régió európai integrációjának stratégiai fontosságát, a valóságban azonban a csatlakozási folyamat egyre több akadályba ütközik.

Jelenleg legalább öt EU-tagállam egyenesen blokkolja Szerbia csatlakozási tárgyalásainak előrehaladását. A 3-as klaszter megnyitásához minden tagállam egyetértése szükséges, ám Hollandia, Észtország, Lettország, Litvánia és Svédország egyaránt nemet mond. Hollandia hivatalos képviselője a Szabad Európa Rádióban megerősítette ezt az álláspontot, ami ritka nyíltságnak számít a diplomáciai gyakorlatban. A tiltakozás okai több rétegből állnak: a jogállamisági problémák állnak az élen, de egyes tagállamoknál az a tény is súlyosan hátráltatja a folyamatot, hogy Szerbia nem csatlakozott az Európai Unió Oroszország ellen bevezetett szankcióihoz. Az ukrajnai invázió óta ez a kérdés egyre égetőbbé vált, különösen a balti államok számára, amelyek saját történelmük miatt élesen érzékenyek az orosz geopolitikai törekvésekre.

Miközben a tagállamok egy része blokkolja a haladást, az Európai Bizottság már 2021-ben úgy ítélte meg, hogy Szerbia teljesítette a 3-as klaszter megnyitásához szükséges feltételeket. Ez az ellentmondás rávilágít az uniós intézmények és a tagállamok közötti feszültségre: a Bizottság szakmai értékelése és a tagállamok politikai akarata között szakadék tátong. A jövőben is nehézséget okozhat, hogy míg az intézmények szakmai szempontok alapján haladnának, a tagállamok politikai mérlegelésre helyezik a hangsúlyt. A klaszterrendszer bevezetésére 2020-ban került sor, azzal a céllal, hogy felgyorsítsák és strukturálják a tárgyalásokat. A gyakorlatban azonban a klaszterek megnyitása egyre nehezebbé válik, ahogy a tagállamok egyre több feltételt szabnak.

Goran Miletić, a Balkans Forward alapítvány alapítója és ügyvezető igazgatója a Danas napilapnak elmondta, hogy Hollandia olyan tagállam, amely a leginkább a jogállamiságra fókuszál a nyugat-balkáni régióban. Minden egyes nagykövetségen külön szakértőt foglalkoztatnak, aki kifejezetten ezt a területet figyeli, és külön forrásokat biztosítanak erre a célra. A holland tájékozottság ezért rendkívül alapos, és lehetetlen meggyőzni őket pozitív változásokról, ha azok valójában nem történnek meg. Miletić szerint a holland álláspont egyértelmű üzenet: az a stratégia, hogy előbb problémát teremtenek, aztán megoldják, már nem működik. Hollandia követelményrendszere átlátható és következetes: konkrét, mérhető reformokat várnak el, és elégednek üres ígéretekkel.

Svédország hozzállása viszont új elem a képletben. Svédország korábban eléggé jónak mutatkozott a szerb hatóságokkal szemben, ám az elmúlt néhány évben hirtelen irányt váltott. Bár egyesek ezt az bevándorlás Svéd Demokraták párttal hozzák összefüggésbe, amely a kisebbségi kormányt támogatja, Miletić információi szerint a változás hátterében az áll, hogy a svéd hatóságok egyszerűen nem látnak semmilyen erőfeszítést a szerb oldalról az európai integráció folytatására. A szeptemberi svéd parlamenti választások és a várható kormányváltás nem fogja valószínűleg megváltoztatni ezt az álláspontot. A svéd fordulat annál is inkább figyelemre méltó, mert Svédország hagyományosan a bővítés pártján állt, és eddig támogatta a nyugat-balkáni országok csatlakozását.

Naim Leo Beširi, az Európai Ügyek Intézetének igazgatója szerint a helyzet komoly politikai üzenet arról, hogy az EU-tagállamok jelentős része már nem bízik Aleksandar Vučićban. Amikor öt különböző Európa-részből, különböző politikai hagyományokkal és különböző külpolitikai prioritásokkal rendelkező állam egyszerre blokkolja Szerbia előrehaladását, akkor már egyéni fenntartásokról van szó. A blokád hátterében szélesebb konszenzus áll: a tagállamok egybehangzó véleménye szerint Szerbia komolyan letért az európai útról. Beširi szavaival élve: elfogyott a türelem.

Beširi hangsúlyozta, hogy ilyen kedvezőtlen viszonyulás Szerbiával szemben a csatlakozási tárgyalások kezdete óta nem volt. Korábban is előfordult, hogy egyes államok lelassították vagy blokkolták egy-egy klaszter megnyitását, de hogy egyszerre merüljenek fel kifogások a jogállamiság, az emberi jogok, a választási feltételek és a külpolitika terén, az eddig nem történt meg. A probléma kiterjedt: egyre több tagállam szerint a szerbiai kormányzás módszerében rendszerszintű hiba van. Ehhez járul az a tény, hogy az Európai Parlamentben újabb kritikus határozat várható Szerbiáról, és egyre hangosabbak azok a követelések, hogy az Európai Növekedési Terv keretében nyújtott forrásokat újra kell vizsgálni, ha nem lesznek lényegi reformok. A következmények tehát sokkal súlyosabbak lehetnek.

Vučić elvileg megfordíthatná ezt a trendet, de ez már nem lehetséges diplomáciai üzenetekkel vagy személyes kapcsolatokkal az európai vezetőkkel. Az EU éveken át türelmet tanúsított és kompromisszumokra volt hajlandó a regionális stabilitás érdekében. Ma már ez a vele kapcsolatos bizalom megszűnt létezni. Látható és mérhető eredmények hiányában a jogállamiság, a szabad választások, a korrupció elleni harc és az EU közös kül- és biztonságpolitikájához való igazodás terén aligha várható a tagállamok álláspontjának megváltozása.

Beširi szerint még ha Szerbia elismerné Koszovót is – ami Vučić gyakori jelszava, miszerint azonnal EU-tagállam lennének –, az sem jelentene szinte semmit. A korrupció, a bűnözés és a súlyosan lerombolt polgári szabadságjogok, beleértve a választási, gyülekezési és sajtószabadságot, olyan mértékben súlyosak, hogy ezt a lépést sem tudná kompenzálni. Beširi szerint az egyetlen kiutat a hatalomváltás jelentené, mert a jelenlegi vezetés túl sokáig van hatalmon. A szerbiai választások és a politikai helyzet is befolyásolja a tárgyalások alakulását: a választási feltételek, a média egyensúlyának hiánya és a civil szervezetek szűkös mozgástere mind olyan tényezők, amelyeket az európai partnerek élesen kritizálnak.

A régió más országai is figyelik a szerbiai fejleményeket. Montenegró, Észak-Macedónia és Albánia mind a csatlakozási folyamat különböző szakaszaiban tartanak, és a szerbiai patthelyzet rávilágít arra, hogy az EU-bővítés jövője múlhat a régió legnagyobb országának reformjain. Ha Szerbia nem halad, az a régió egészének integrációját is lassíthatja. A jövő szempontjából kulcsfontosságú lesz, hogy a szerb kormány képes-e végrehajtani a szükséges reformokat: a jogállamiság megerősítése, a korrupció elleni harc felgyorsítása és a média szabadságának javítása mind elengedhetetlen feltételei az előrehaladásnak. Az európai partnerek egyértelművé tették, hogy üres ígéretekkel többé nem lehet haladni, és a bizalmi hiány pótlása hosszú időt vesz igénybe.