Hatalmi próba Magyarországon, válsághét a világban

A hét politikai menetrendje Budapesten indul a legsűrűbben: az Országgyűlés elé kerülhet az Alaptörvény 17. módosítása, amely a Tisza-kormány eddigi legnagyobb intézményi csomagjának ígérkezik. A javaslat központi eleme a képviselői mandátumok 12 éves, vagy három ciklusos korlátozása, a jelenlegi köztársasági elnök megbízatásának megszüntetése, az Alkotmánybíróság újbóli átalakítása, valamint a bírói önigazgatás erősítése. Ez olyan vita lesz, amelyben egyszerre jelenik meg a rendszerváltás utáni alkotmányosság lezáratlan ügye, az Orbán-korszak jogi örökségének felszámolása és az új kormány hatalmi önkorlátozásának próbája. Magyar Péter kormánya úgy állítja be a csomagot, mint az átmeneti alkotmányos helyreállítás eszközét az új alkotmány előkészítése előtt. A módosítás a nyilvános tervek szerint csökkentené a sarkalatos törvények számát, visszaállítaná a 70 éves korhatárt az Alkotmánybíróságon, rövidítené az alkotmánybírói mandátumot, és új jogköröket adna a bírósági testületeknek a Kúria, illetve az Országos Bírósági Hivatal vezetésének ellenőrzésére. A Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatal létrehozása különösen erős politikai üzenet: a kabinet azt sugallja vele, hogy a közpénzek visszaszerzése nem kampányszlogen marad, jogi intézményt is kap. A Fidesz várhatóan éppen ebben látja majd a politikai leszámolás veszélyét, így a parlamenti vita hangneme előrevetítheti az őszi ülésszak légkörét is. A legnagyobb ütközési pont Sulyok Tamás államfő sorsa lehet. A javaslat a jelenlegi köztársasági elnök megbízatásának megszűnésével számol, ami a kormányoldal szerint az alkotmányos bizalom helyreállításának része, az ellenzék jobboldali része szerint viszont a közjogi posztok gyors elfoglalásának bizonyítéka. Az államfőváltás mellett jelképes ügyek is előkerülnek: a vármegyék visszanevezése megyékre, a főispáni elnevezés megszüntetése, valamint az Országgyűlési Őrség önálló szervezetének felszámolása. Ezek önmagukban kisebb súlyú változtatások, együtt mégis azt jelzik, hogy a kormány a rendszer nyelvét, intézményeit és szimbólumait is át akarja írni. A hét belpolitikai tétje nem merül ki az alaptörvényi csomagban. A közmédia átalakítása, az MTVA-rendszer lebontása, a közmédia-testületi modell elindítása és az átmeneti vezetés körüli döntések továbbra is érzékeny pontok. A reformot a kormány a sajtószabadság helyreállításaként írja le, miközben az ellenzéki bírálatok már most gyors politikai átvételről beszélnek. A következő napokban dőlhet el, mennyire sikerül a jogi-gazdasági átvilágítást hiteles szakmai folyamattá tenni. Ugyanez igaz az ügynökakták ügyére is: a nyilvánosság megteremtése régi adósság, ám a személyes érintettségek, a minősített iratok feloldása és a történeti értelmezés könnyen új politikai konfliktusokat nyithat. Brüsszel felől is érkezhetnek visszhangok. Az uniós források felszabadításáról szóló tárgyalások a kormány egyik legfontosabb gazdasági ígéretét jelentik, ezért minden technikai határidő, jogállami vállalás és bizottsági jelzés politikai üggyé válik. Ehhez kapcsolódik a magyar diplomáciai képviselet korábbi brüsszeli hírszerzési tevékenységéről szóló ügy újabb hulláma. Várhelyi Olivér neve ismét előkerült a vitában, a Bizottság belső dokumentumai és a sajtóban megjelent részletek pedig alkalmat adnak arra, hogy az új magyar kormány az Orbán-korszak uniós örökségétől látványosan elhatárolódjon. A veszély itt az, hogy a magyar intézményi tisztulás üzenete könnyen összekeveredik azzal a brüsszeli bizalmi válsággal, amelyet évek alatt épített fel a korábbi külpolitikai irány. Külpolitikában a hét legfontosabb eseménye az ankarai NATO-csúcs lesz július 7-8-án. A találkozó hivatalos napirendje a védelmi kiadások növeléséről, a hadiipari termelés felpörgetéséről, az ukrán támogatás fenntarthatóságáról és a szövetség keleti védelmének megerősítéséről szól. Törökország házigazdai szerepe önmagában is sokatmondó, mert Ankara egyszerre kulcsszereplő a Fekete-tenger térségében, a Közel-Keleten és a NATO belső alkufolyamataiban. A csúcson az európai szövetségeseknek azt kell bizonyítaniuk, hogy a vállalt védelmi kiadási fordulat mögött beszerzések, gyártási kapacitások, készletek és közös tervezés állnak. Ukrajna számára az lesz a döntő, hogy a katonai segítség folyamatossága kap-e új politikai garanciát. Az ankarai találkozó a csendes-óceáni partnerségek miatt is fontos. Dél-Korea, Japán, Ausztrália és Új-Zéland részvétele azt mutatja, hogy az euroatlanti térség és Ázsia biztonsági kérdései egyre szorosabban kapcsolódnak össze. Észak-koreai katonák orosz oldalon történő ukrajnai szerepvállalása, a kínai katonai nyomás és a hadiipari együttműködések mind abba az irányba viszik a NATO-t, hogy a saját határain kívüli válságokat is a szövetségi biztonság részének tekintse. Magyar szempontból a csúcs azért érdekes, mert az új kormánynak egyszerre kell bizonyítania nyugati megbízhatóságát és kezelnie azt a honvédelmi örökséget, amelyben a beszerzések, a személyi döntések és a keleti nyitás maradványai is vitákat kelthetnek. Kína eközben északi diplomáciai körúttal készül az európai terepre. Wang Yi külügyminiszter Dániát, Svédországot, Finnországot és Norvégiát keresi fel, vagyis olyan térséget, ahol az északi biztonság, az Északi-sarkvidék, a Balti-tenger, a ritkaföldfémek, a zöldipar és a NATO-bővítés hatásai egyszerre vannak jelen. Peking célja az lehet, hogy az EU-val fennálló kereskedelmi és technológiai feszültségek közepette megőrizze a kétoldalú csatornákat. Az északi országok ezzel párhuzamosan óvatosabb Kína-politikát követnek, különösen a kikötők, adatkapcsolatok, kritikus infrastruktúrák és elektromosjármű-ipari függések területén. A turné így a következő EU-Kína egyeztetések előszobája lehet. A Közel-Keleten Irán gyászhete uralja a napirendet. Ali Khamenei temetési szertartásai Teheránból Qom felé haladnak, majd a síita szent városok és Mashhad felé tartanak, miközben a rezsim a tömeges részvételt a rendszer egységének bizonyítékaként akarja felmutatni. A háttérben tovább él a háborús sokk, az amerikai-izraeli csapások emléke, a törékeny tűzszünet és az új iráni vezetés legitimitási küzdelme. Mojtaba Khamenei körül továbbra is sok a bizonytalanság, ezért minden nyilvános megjelenés, minden katonai üzenet és minden külpolitikai gesztus az utódlás stabilitásáról szól majd. A gyászmenetek könnyen a Nyugat elleni mozgósítás színterévé válhatnak, de a rezsim számára a távolmaradás, a néma ellenállás és a gazdasági elégedetlenség is kockázat. Szíriában az új parlament első ülése adhat képet arról, mennyire tudja Ahmed al-Sharaa rendszere intézményesíteni az Aszad-korszak utáni átmenetet. A 210 tagú testület korlátozott jogkörrel működik, ám a puszta összehívása is fontos jelzés egy olyan országban, ahol a háború, a területi megosztottság, az izraeli feszültség és a kisebbségek biztonsága továbbra is nyitott ügy. A nők alacsony aránya, a regionális képviselet hiányosságai és a végrehajtó hatalom túlsúlya miatt a parlament inkább az átmeneti rendszer tükre lesz, mint teljes értékű demokratikus intézmény. A hét során az is kiderülhet, képes-e Damaszkusz elfogadtatni az új keretet a külső támogatók és a belső riválisok előtt. Ázsiában a Fülöp-szigeteken kezdődő Sara Duterte elleni impeachment-eljárás hozhat újabb politikai vihart. A szenátusi tárgyalás a Marcos- és Duterte-család közötti szövetség látványos szétesésének következménye. A vádak közpénzekkel, megmagyarázatlan vagyonnal és fenyegetésekkel kapcsolatosak, az alelnök pedig politikai támadásként értelmezi az eljárást. Ha a folyamat előrehalad, az a 2028-as elnökválasztás esélyeit is átrendezheti. India miniszterelnökének tervezett indonéziai, ausztráliai és új-zélandi útja ezzel szemben a csendes-óceáni egyensúlyépítésről szól: Újdelhi a kínai befolyás ellensúlyozására, tengeri együttműködésre és gazdasági partnerségekre helyezi a hangsúlyt. Afrikában két kockázati pontot érdemes figyelni. Kenyában a Saba Saba emléknap történelmi okból is a tiltakozás napja, idén pedig a kormányellenes megmozdulások veszélye magas marad a rendőri fellépések és az eltűnésekről szóló jogvédői jelentések után. A Kongói Demokratikus Köztársaságban a július 8-ra tervezett ellenzéki menet Tshisekedi elnök esetleges harmadik ciklusa és az alkotmányos reformok miatt válhat robbanékonnyá. A hatóságok közegészségügyi okokra hivatkozva korlátozzák a gyülekezéseket, az ellenzék politikai szándékot lát a tiltás mögött. A hét végére így kirajzolódhat, hogy a nyári politikai menetrend nem lassulást hoz, inkább egyszerre nyit intézményi, biztonsági és társadalmi konfliktusokat több kontinensen.