Az állampárt hű kiszolgálói a kínai egyetemek

Kínában ezekben a napokban több mint tizenkét millió középiskolás kapja kézhez a sorsfordító záróvizsgák eredményeit. A hírhedt és rendkívüli módon megterhelő gaokao vizsgarendszer dönt arról, hogy ki szerezheti meg a vágyott egyetemi helyek egyikét a felsőoktatásban. Az idei tanévben az egyetemet kezdő fiatalok a korábbiakhoz képest egy teljesen új, radikálisan átalakított szakmai kínálattal szembesülnek a jelentkezés során. Az új tanulmányi programok minden korábbinál jobban igazodnak a Kínai Kommunista Párt által kijelölt nemzeti célokhoz és ideológiai elvárásokhoz. A népköztársaság vezetése az utóbbi időben mélyrehatóan és szisztematikusan építi át az egyetemi szakok teljes struktúráját, háttérbe szorítva a hagyományos akadémiai szabadság utolsó morzsáit is. A Xinhua állami hírügynökség az oktatási minisztérium hivatalos adataira hivatkozva hozta nyilvánosságra, hogy egyedül a 2021 és 2025 közötti időszakban 12 200 alapképzési szakot szüntettek meg véglegesen vagy függesztettek fel a hatóságok. Ezzel párhuzamosan 10 200 teljesen új, technológia-orientált szakot indítottak el, ami azt jelenti, hogy az ázsiai ország teljes egyetemi képzési kínálatának több mint harminc százalékát teljesen átdolgozták az illetékes hivatalok. Az átrendeződés egyértelmű vesztesei a bölcsészettudományi, a társadalomtudományi szakok és az idegen nyelvi képzések, amelyeket a kormányzat tömegesen számol fel, hogy helyüket a mérnöki, informatikai és védelmi fókuszú programok vehessék át. A pekingi hatalmi apparátus az oktatási rendszert a gazdasági és katonai fejlesztési célok közvetlen eszközévé tette, a képzést a nemzeti önellátás és a technológiai dominancia elérésére optimalizálja.

A radikális reformok hátterében három kiemelt kormányzati szempont áll, amelyeket Wu Yan oktatási miniszterhelyettes már korábban felvázolt a nyilvánosság előtt. A politikus kijelentése szerint a nemzeti stratégiai követelmények, a zajló tudományos-technológiai forradalom, valamint a drámai demográfiai változások kényszerítik ki a felsőoktatás mélyreható átalakítását. Az államtanács által kiadott tizenöt pontos oktatásstratégiai irányelv első helyen egy új morális nevelési modellt határoz meg. Ez a program azt hivatott biztosítani, hogy a hallgatók túlnyomó többsége feltétlen hűséget tanúsítson a párt, az állam, a nép és a szocializmus ügye iránt, kizárva a kritikus gondolkodás lehetőségét. Az ideológiai nevelés mellett az irányelvek a természettudományos, technológiai, mérnöki és matematikai irányok rendkívül erős súlyozását írják elő. A cél olyan tehetségek célzott fejlesztése, akik képesek hatékonyan támogatni a modern ipari rendszer kiépítését, és hozzásegítik Kínát a globális technológiai vezető szerep megszerzéséhez az Amerikai Egyesült Államokkal vívott gazdasági hidegháborúban.

A kínai egyetemi hallgatókat a minisztérium központi tervezéssel tereli a stratégiailag fontosnak minősített szakok felé. Az idei évben legalább kilenc neves kínai egyetem indít olyan képzéseket, amelyek a mesterséges intelligencia gazdasági integrációjára fókuszálnak. Az interdiszciplináris, vagyis több tudományágat összekötő képzettséggel rendelkező szakemberek iránti égető igényt olyan szakokkal próbálják kielégíteni, mint a jövő robotikája vagy az interdiszciplináris mérnöki tudományok. Ezek mellett idén teljesen újként jelenik meg a palettán a megtestesült mesterséges intelligencia elnevezésű szak, amely az önálló döntésekre képes robotok fejlesztését szolgálja, valamint az agy-számítógép interfészekkel foglalkozó tudományos és technológiai képzés. Az állami televízió beszámolója szerint a Tiencsini Egyetem és a népi felszabadító hadsereggel rendkívül szoros kapcsolatot ápoló Harbin Institute of Technology az első két olyan intézmény, amelyben már megkezdődött a hallgatók felvétele ezekre a futurisztikus szakokra.

Miközben a mérnöki karok dőlnek a pénztől, a megszorítások és a leépítések kíméletlenül sújtják a művészeti, a bölcsészettudományi és az üzleti képzéseket. A minisztériumi értékelések szerint ezek a szakterületek elavultak, a munkaerőpiac szempontjából túltelítettek, ráadásul a mesterséges intelligencia elterjedése miatt a jövőben egyébként is radikálisan átalakulnak vagy feleslegessé válnak. A tisztogatásnak patinás tanszékek is áldozatul esnek: az 1972-ben alapított, nagy múltú germanisztika szak az East China Normal University falai között hivatalosan bejelentette, hogy nem fogad több hallgatót, a képzést határozatlan időre leállítják. Ezzel szemben a hagyományos iparágak modernizációjának jelszavával olyan új szakokat hoznak létre, mint a közlekedés- és energiaintegrációs technológia, vagy a mezőgazdasági robotika. Az állami médiában visszatérő fordulat, hogy a stratégiailag sürgősen szükséges tanulmányi programokat minden áron fejleszteni kell. Ennek jegyében indult el a ritkaföldfémek tudománya és technikája nevű önálló szak, amelynek feladata a nemzeti energiabiztonság garantálása, valamint Kína globális monopolhelyzetének megerősítése a high-tech ipar számára nélkülözhetetlen ritkaföldfémek piacán. Hasonló megfontolásból a Jiangsu tartományban működő Bányászati és Technológiai Egyetem bevezette a mélyhegységi tudományok programot, amelyet a kormányzat országos jelentőségű, stratégiai fontosságú képzésként reklámoz. Az itt tanuló szakemberek feladata az lesz, hogy a legmodernebb földmegfigyelési és mélyfúrási technológiákkal kőolajat, földgázt és ritka ásványkincseket kutassanak fel több ezer méteres mélységben, csökkentve az ország importfüggőségét.

A fejlesztések az állambiztonsági és igazgatási szférát is elérték, amit jól mutat a politikai biztonság elnevezésű új mesterképzés megjelenése. A szak tanterve szerint a hallgatók alkotmányjogot, közbiztonsági ismereteket és átfogó jogtudományt tanulnak, hogy képessé váljanak a nemzeti biztonság, valamint a társadalmi és politikai stabilitás hathatós megőrzésére. A felvételi tájékoztatók nyíltan fogalmaznak a jövőbeli feladatokról: a végzett diplomások feladata a belső biztonság garantálása, a vallási szekták által elkövetett bűncselekmények megelőzése és felderítése, valamint a terrorista cselekmények elleni szigorú fellépés lesz. A karrierlehetőségek a bűnüldöző szerveknél, az igazságszolgáltatásban, az állambiztonsági hivataloknál, a titkosszolgálatoknál, sőt a kiemelt állami ingatlankezelő és személyvédelmi magáncégeknél állnak nyitva. Ugyancsak a közvetlen biztonsági igények hívták életre az alacsony légtér biztonsági menedzsmentje szakot, amelyet azután rohamtempóban indítottak el a következő szemeszterre, hogy a közelmúltban egy kisrepülőgép egyenesen Peking legmagasabb felhőkarcolójának ütközött, rávilágítva a drónok és kisrepülők jelentette új típusú városi veszélyekre.

Desmond Shum rezsimkritikus ingatlanfejlesztő, a Kínai Népi Politikai Konzultatív Testület korábbi tagja az exilből élesen bírálta a folyamatokat az X közösségi oldalon. Kijelentése szerint a jelenlegi átalakulás nem az egyetemek természetes reakciója a munkaerőpiaci igényekre, hanem egy felülről vezérelt, totális állami mobilizáció. Kínában a felsőoktatási intézmények semmiféle intézményi autonómiával nem rendelkeznek, az egyetemek mindennapi működését és stratégiai döntéseit a helyi pártbizottságok irányítják. A karrierek, a tanszékek, a finanszírozási források, a hallgatói felvételi keretszámok és a konkrét tantervek kivétel nélkül politikai direktvák alá tartoznak. Shum hangsúlyozta, hogy amikor néhány év leforgása alatt szakok ezrei tűnnek el és újak születnek, az nem egyszerű oktatáspolitika, hanem Xi Jinping államfő agresszív iparpolitikájának kényszerű átültetése a felsőoktatási rendszeren keresztül.

A központi tervek részét képezi az is, hogy a hatóságok a hazai bázisok megerősítése mellett a neves külföldi egyetemeket is arra ösztönzik, hogy hozzanak létre közös oktatási programokat Kínában, kifejezetten a természettudományi és mérnöki területekre fókuszálva. A vezető globális technológiai vállalatokat szintén arra próbálják rábírni, hogy saját szakképző intézményeket tartsanak fenn az országban. A Kínai Oktatásfejlesztési Társaság képviselője, Chen Zhiwen korábban egyértelműen megfogalmazta a stratégia lényegét: az országnak radikálisan erősítenie kell a saját belső kapacitásait és a hazai tehetséggondozás minőségét, nem támaszkodhat többé külső partnerekre. A szakértő sokatmondó értékelése szerint erre azért van szükség, mert a nyugati országok, élükön az Amerikai Egyesült Államokkal, a geopolitikai rivalizálás miatt a jövőben már nem hajlandóak magas szintű tudományos és technológiai szakembereket képezni Kína számára, így az országnak önellátóvá kell válnia ezen a téren is.

A grandiózus tervek felett azonban ott lebeg a legsúlyosabb strukturális fenyegetés, a kínai demográfiai katasztrófa. Zheng Shanjie, a Nemzeti Fejlesztési és Reformbizottság igazgatója hivatalos előrejelzésében rámutatott, hogy a kínai egyetemista korú népesség 2032-ben éri el a abszolút csúcspontját, azt követően viszont a születésszámok korábbi drasztikus visszaesése miatt a hallgatói létszám rapis ütemben fog zuhanni. Az oktatási rendszer közelgő összeomlásának első komoly vészjele, hogy egyedül a 2024-es évben több mint huszonegyezer óvodát kellett bezárni az országban a gyermekek hiánya miatt. Az újonnan elfogadott tizenötödik ötéves terv éppen ezért kifejezetten javasolja az oktatási erőforrások elosztási mechanizmusának gyökeres módosítását, összhangba hozva azt a demográfiai realitásokkal. A kínai felsőoktatási intézményeknek rohamtempóban kell felkészülniük a hallgatói létszám drasztikus csökkenésére, ami elkerülhetetlenül az egyetemek közötti belső konkurenciaharc éleződéséhez vezet. A természettudományos és mérnöki szakirányok fenntartása, vagy legalábbis a technológiai jelleg látszatának felmutatása kulcsfontosságú eszközzé vált az egyetemek számára a túlélésért és a hallgatókért folytatott harcban. Ez a tendencia politikai szempontból is érthető, hiszen magát a Kínai Kommunista Pártot és az államapparátust is egy olyan politikus, Xi Jinping vezeti, aki maga is vegyészmérnöki diplomával rendelkezik, így a technokrata szemlélet a hatalmi karrier legfőbb záloga lett.

Az egyetemek átalakítása hűen tükrözi Peking azon törekvését, hogy a társadalom minden alrendszerét a párt abszolút ellenőrzése alá vonja. A humán műveltség, a kritikai gondolkodás és az idegen kultúrák megismerése helyett a száraz technológiai és mérnöki ismeretek, valamint az állambiztonsági fókuszú nevelés vált az elsődlegessé. Kína egy olyan új generáció kiképzésén dolgozik, amely technikailag a legmagasabb szinten képes kiszolgálni az állam ipari és katonai ambícióit, miközben ideológiailag teljesen immunis marad a nyugati demokratikus eszmékkel szemben. A felsőoktatás ezen erőszakos militarizálása és piacosításának felszámolása hosszú távon átformálja a kínai társadalom szerkezetét, és egy olyan zárt, technokrata fegyelemre épülő államgépezetet hoz létre, amely a belső demográfiai válság ellenére is kész a globális dominancia kivívására.