Peking és Moszkva titkos katonai paktuma

A nemzetközi biztonságpolitikai elemzések fókuszában hosszú ideje a pekingi és a moszkvai adminisztráció közötti gazdasági és diplomáciai közeledés áll, azonban a háttérben zajló katonai együttműködés mértéke messze meghaladja a korábbi nyilvános feltételezéseket. Az ukrajnai háború kezdete óta a Kínai Népköztársaság és az Oroszországi Föderáció közötti védelmi együttműködés olyan strukturális mélységeket ért el, amelyek közvetlen hatást gyakorolnak a globális erőegyensúlyra. Nyugati hírszerzési körökből származó adatok megerősítik, hogy a két állam fegyveres erői rendszeres, közös kiképzési és oktatási programokat hajtanak végre, amelyek földrajzilag Oroszország és Kína területére egyaránt kiterjednek. Ez a partnerség már régen eltávolodott a formális, protokolláris hadgyakorlatoktól, a felek a legmodernebb hadviselési taktikák, a műveleti vezetés és a közvetlen harctéri tapasztalatok integrálására törekednek.

A bizalmas jelentések szerint az operatív együttműködés egyik kiemelt területe a pilóta nélküli repülőeszközök, vagyis a drónok alkalmazása. A kiképzési programok kiterjednek a kisméretű taktikai drónok irányítására, a felderítési hálózatok összehangolására, valamint a modern elektronikai hadviselés kihívásaira. Ezzel párhuzamosan a műszaki és utász alakulatok közös felkészítése is zajlik, különös tekintettel a szárazföldi aknazárak telepítésére, a védvonalak áttörésére és az improvizált robbanóeszközök hatástalanítására. A katonai vezetés a technikai eszközök üzemeltetése mellett a harcászati elvek összehangolására helyezi a hangsúlyt.

A kooperáció jellege kétoldalú, amelyben a Kínai Népi Felszabadító Hadsereg kiemelt figyelmet fordít az orosz csapatok által Ukrajnában megszerzett közvetlen harctéri tapasztalatok elemzésére. A kínai katonai tervezők rendkívül gyorsan építik be a kelet-európai frontvonalakon szerzett tanulságokat a saját kiképzési doktrínájukba és a csapatszintű gyakorlatokba. Különösen értékesnek tekintik az orosz hadsereg tapasztalatait a sebesültellátás és a harctéri logisztika terén, ahol a a távoli orvosi segítségnyújtás modern módszereit tanulmányozzák. A kínai haderő a technikai fejlesztések szintjén is azonnal reagál a háborús realitásokra: a páncélos járművek védelmét szolgáló rácsszerkezeteket, a drónok elleni aktív védelmi rendszereket és a modern lövészárok-erődítéseket szinte azonnal integrálják a saját egységeiknél.

A hivatalos pekingi kommunikáció igyekszik hárítani a katonai szövetségre vonatkozó felvetéseket. A kínai külügyminisztérium álláspontja szerint a két ország kapcsolata a tömbönkívüliség, a konfrontációmentesség és a harmadik felek elleni irányulás kizárásának elvén alapul, és kizárólag a regionális stabilitás előmozdítását szolgálja. Ezzel szemben a nemzetközi sajtóban megjelent tények azt mutatják, hogy a gyakorlatban titkos képzési megállapodások működnek a két fél között. Hírszerzési dokumentumok igazolják, hogy a kínai szárazföldi erők shijiazhuangi gyalogsági akadémiáján orosz katonák vettek részt olyan tanfolyamokon, amelyek a nyolcvankét milliméteres aknavetők drónalapú célrávezetéssel történő alkalmazására fókuszáltak. Pekingben egy háromhetes kurzus keretében az atom-, vegyi- és biológiai fegyverek elleni védekezést, a radioaktív szennyeződések elhárítását és a vegyi felderítést gyakorolták orosz tisztek kínai instruktorok irányításával. Zhengzhou városában a drónok elleni drónok és hálóvetők alkalmazását oktatták, míg Nanjing és Yibin kiképzőközpontjaiban az aknásítás és a légi felderítés volt a téma.

Németország kormánya a növekvő aggodalmak miatt hivatalos egyeztetésre hívta be a kínai nagykövetet, Deng Hongbót, kifejezve bírálatát Peking Oroszországnak nyújtott növekvő támogatása miatt. A kínai diplomácia a vádakat alaptalannak és rágalomnak minősítette, fenntartva a semlegesség látszatát. A háttérben zajló folyamatok azonban azt mutatják, hogy Peking stratégiai érdeke Oroszország pozícióinak megtartása. Wang Yi kínai külügyminiszter európai diplomáciai partnereivel folytatott megbeszélésein világossá tette, hogy amennyiben Oroszország vereséget szenved, az Amerikai Egyesült Államok minden figyelmét és erőforrását Kína elszigetelésére fogja fordítani.

Közvetlen fegyverszállítások Kína részéről eddig nem nyertek bizonyítást, a pekingi segítség mégis elengedhetetlen a nemzetközi szankciókkal sújtott orosz hadiipar működéséhez. Kína tömegesen szállít olyan kettős felhasználású technológiákat, amelyek kulcsfontosságúak a haditermeléshez. Ide tartozik a mikroelektronika, a precíziós szerszámgépek, a lőszergyártáshoz szükséges nitrocellulóz, valamint a drónok irányításához elengedhetetlen optikai alkatrészek, szenzorok és száloptikai kábelek. Ezeket az ügyleteket gyakran kis méretű, magántulajdonban lévő vállalatokon keresztül bonyolítják le, ami jelentősen megnehezíti a nyugati szankciós mechanizmusok érvényesítését.

A pekingi vezetés érdeke egy olyan meggyengült, tekintélyelvű Oroszország fenntartása, amely gazdaságilag és politikailag egyaránt Kínától függ. A sűrűn hangoztatott stratégiai partnerség valójában egy pragmatikus érdek szülte szövetség a nyugati szövetségi rendszerek gyengítésére. A Hszi Csin-ping és Vlagyimir Putyin közötti személyes kapcsolat szoros, a két államfő már több mint negyven alkalommal találkozott egymással. A politikai és ideológiai közeledést a földrajzilag egyre szélesebb körre kiterjedő közös légi és tengeri hadgyakorlatok is demonstrálják. Az orosz Tu-95MS stratégiai bombázók a háború kitörése óta először szállhattak le kínai katonai repülőtereken, miközben a kínai H-6K bombázók orosz támaszpontokat használhattak. A közös járőrszolgálatok során már az atomfegyver hordozására is alkalmas kínai H-6N repülőgépeket is bevetették a Japán-tenger felett.

A legutóbbi katonai akciók során négy kínai H-6-os bombázó és hat J-16-os vadászgép csatlakozott az orosz Tu-95-ös kötelékhez, és a japán Okinawa és Miyako szigetek közötti nemzetközi légtérben hajtottak végre összehangolt repülést Tokió irányába. Kína és Oroszország egyre gyakrabban jelenik meg közösen azokban a térségekben, ahol Peking éles konfliktusban áll Japánnal, Dél-Koreával, Tajvannal vagy az Amerikai Egyesült Államokkal. Koizumi Sindzsiró japán védelmi miniszter a közelmúltban a közös bombázópatrjázásokat a Japán körüli katonai tevékenység aggasztó fokozásának és a szigetország elleni közvetlen erődemonstrációnak nevezte. Az Alaszka előtt, a Kelet-kínai-tengeren és a Dél-kínai-tengeren végrehajtott repülések a koordinált katonai hatalom felvonultatását szolgálják. Samuel Paparo, az amerikai Csendes-óceáni Parancsnokság vezetője arra figyelmeztetett, hogy a Pekingnek kiszolgáltatott Oroszország a támogatásért cserébe modern tengeralattjáró-technológiát adhat át Kínának, ami jelentősen csökkentheti az amerikai haditengerészet jelenlegi fölényét a térségben. A napokban indult újabb nagyszabású haditengerészeti manőver Qingdao vizein és a Csendes-óceán nyílt területein jelzi, hogy a kínai-orosz katonai kooperáció minősége és intenzitása a globális stratégiai együttműködés szintjére lépett.