Putyin előszeretettel elhiszi tábornokai hazugságait

Az asztalok gondosan elrendezve, a falakon monitorok villognak, a katonai lobogók feszülnek, a terem belső részét pedig gondosan elhelyezett álcahálók borítják. Minden részletet úgy alakítottak ki, hogy a Moszkvában berendezett helyiség egy valódi, frontvonalhoz közeli harcálláspont hangulatát árassza, amikor Vlagyimir Putyin orosz elnök megérkezik a helyzetértékelő megbeszélésre. A színfalak mögött a hadsereg legfelsőbb vezetői sorakoznak fel, hogy beszámoljanak a legújabb hadi sikerekről, amelyekre a politikai vezetésnek óriási szüksége van a belső közvélemény megnyugtatására. Valerij Geraszimov vezérkari főnök a hétvégén büszkén jelentette az államfőnek a kelet-ukrajnai iparváros, Kosztyantinyivka elfoglalását, amelyet az ukrán védelmi vonal egyik legfontosabb csomópontjaként írt le. A vizuális bizonyítékként bemutatott videófelvételeken orosz katonák lobogtatják a trikolórt a szétlőtt épületek romjai között, miközben a tábornokok azt állítják, már csak néhány, pincékben bujkáló ukrán fegyverest kell felkutatniuk. Az elnök elégedettségét fejezte ki a látottak alapján, kijelentve, hogy a város bevétele az első, lényeges szakasz a Donbász északi részén védekező ukrán erők felszámolásában, a területek visszaszerzése pedig a tervek szerint halad előre.

A moszkvai találkozó merev, megrendezett jelenetei, amelyek a sikeres hadműveleteket hivatottak demonstrálni az orosz társadalom felé, rendszeresen gúny tárgyává válnak a radikális nacionalista háborús bloggerek köreiben. A katonai vezetésre hatalmas nyomás nehezedik, a lassú és rendkívül véres előrehaladás miatt a Kreml politikai elvárásait bármi áron teljesíteni kell, ami korábban is gyakran vezetett elhamarkodott, valótlan győzelmi jelentésekhez. A valóság Kosztyantinyivka esetében is rácáfol az orosz vezérkar állításaira, Kijev határozottan tagadja a hetvenezer lakosú város elvesztését. Az ukrán fegyveres erők katonái olyan felvételeket tettek közzé, amelyeken az orosz propaganda által bemutatott helyszínen állnak, és az ott elhelyezett orosz zászlót tapossák el, bizonyítva jelenlétüket a romok között. Maguk az orosz tábornokok is kénytelenek voltak elismerni a jelentésük második felében, hogy ukrán egységek tartózkodnak a településen, ami rávilágít a korai bejelentés tarthatatlanságára.

Független adatelemzők és katonai megfigyelők térképei szintén megkérdőjelezik a moszkvai sikerek valódiságát. A háborúban a szemben álló felek területfoglalási adatai rendszeresen eltérnek, a saját pozíciókat kedvezőbb színben feltüntető térképek háborúja zajlik a digitális térben. Ez az eset rávilágít az orosz hadvezetés azon bevett gyakorlatára, amelyet a szakértők hitelre történő foglalásnak neveznek, amikor a katonai sikereket jóval a terület tényleges megtisztítása és biztosítása előtt kész tényként kürtölik világgá. A frontvonal mai valósága ráadásul teljesen átalakult, a korábbi háborúkra jellemző éles, egyértelműen meghúzható határvonalak megszűntek, a frontvonal leginkább a papíron szétfolyt tintára hasonlít. A hadászatban ezt a területet szürke zónának nevezik, amely a nyílt terepen akár húsz-huszonnégy kilométer szélességű is lehet, és amelyet egyik fél sem képes a maga teljességében ellenőrizni.

A folyamatos légi felderítés és a drónok állandó jelenléte miatt a katonák kénytelenek elrejteni a pozícióikat, a szürke zónában rendszeresen előfordul, hogy az egységek egymás állásai mögé szivárognak be. Egy adott épületcsoport vagy utcaszakasz elfoglalása nem jelenti a terület tartós birtoklását, a támadó felet az ukrán tüzérség és a kamikáze drónok gyakran órákon belül visszavetik a kiindulási pontjára. Katonai elemzők szerint a nehézségek ellenére rendkívül valószínű, hogy az ukrán erők a közeljövőben kénytelenek lesznek feladni a várost, az orosz csapatok nyomasztó létszámbeli és tüzérségi fölénye, a folyamatos légitámadások a földdel teszik egyenlővé a védelmi bázisként szolgáló épületeket. A város ellátási útvonalai szinte teljesen megszakadtak, a folyamatos zárótűz alatt álló utakon a lőszer- és az élelmiszerutánpótlás biztosítása szinte kivitelezhetetlen feladattá vált. Kosztyantinyivka egykori virágzó negyedei ma már csak lángoló és füstölgő romhalmazként léteznek.

A háború előtt a minőségi üveggyártásáról és kohászatáról ismert nehézipari központ az ukrán védelmi gyűrű egyik tartóoszlopának számít a Donbászban. A település teljes elvesztése megnyitná az utat az orosz hadsereg előtt északi irányba, a még ukrán kézen lévő utolsó nagyvárosok, Druzskivka, Kramatorszk és Szlovjanszk felé. Az orosz parancsnokság már most szisztematikusan készíti elő a terepet a következő offenzívához, a hátországi logisztikai központokat naponta érik irányított siklóbombás csapások, amelyeket hullámokban érkező dróntámadások követnek. A fizikai ellenőrzés megszerzése a teljes régió felett azonban a hatalmas pusztítás ellenére is rendkívül hosszú időt vehet igénybe. A stratégiai fontosságú Pokrovszk környékén a harcok több mint egy éve zajlanak érdemi áttörés nélkül, Kosztyantinyivka ellen pedig tavaly ősz óta vezetnek folyamatos rohamokat az orosz dandárok. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a moszkvai hadvezetés a területeket csak a teljes megsemmisítés árán képes birtokba venni, a győzelmi jelentések mögött így egy egykori iparvidék végleges eltörlése áll.