Nem lesz egyszerű kiutat találni a hormuzi válságból

A közel-keleti geopolitikai feszültség újabb kritikus fázisához érkezett, miután az amerikai fegyveres erők intenzív légicsapás-sorozatot indítottak az iráni partvidék ellen. Kedd este óta az amerikai egységek hozzávetőlegesen százhetven kijelölt katonai célpontot bombáztak a Hormuzi-szoros közvetlen közelében. Donald Trump amerikai elnök a hadművelet megindítását azzal indokolta, hogy Teherán az elmúlt időszakban többször is fegyveres támadást intézett a tengerszoroson áthaladó kereskedelmi hajók ellen, ezzel közvetlenül veszélyeztetve a globális áruforgalmat és az energiaellátás biztonságát. A tengeri hadszíntéren kibontakozó heves összecsapások következtében a kereskedelmi hajózás szinte teljesen megbénult ezen a stratégiai fontosságú vízi úton, a szállítmányozási vállalatok pedig kénytelenek várakozásra kényszeríteni a tankereiket, vagy költséges alternatív útvonalakat keresni. Az iráni rezsim nem hagyta megválaszolatlanul az amerikai offenzívát, a teheráni hadvezetés azonnali ellencsapásként rakétákat lőtt ki az Amerikai Egyesült Államok Katarban, Bahreinben és Kuvaitban működő katonai támaszpontjaira. Mohammad Bagher Ghalibaf iráni parlamenti elnök és egyben a Washingtonnal folytatott tárgyalások vezetője a közösségi médiában határozott üzenetet küldött az amerikai adminisztrációnak, kiemelve, hogy minden egyes csapást arányos megtorlás követ. Az iráni tisztségviselő leszögezte, hogy a Hormuzi-szoros biztonságos megnyitásának egyetlen járható útja az iráni szabályok és szuverenitás feltétlen tiszteletben tartása. Teherán hivatalos álláspontja szerint az Amerikai Egyesült Államokkal június tizenhetedikén kötött elvi megállapodás teljes körű fennhatóságot biztosít az iszlám köztársaság számára a gazdaságilag létfontosságú tengerszoros felett.

A konfliktus rendezésére jelenleg három markánsan elkülönülő forgatókönyv mutatkozik a nemzetközi politikai elemzésekben. Az első szcenárió a fegyveres konfliktus közvetlen folytatása és eszkalációja. Washington és a vele szövetséges arab államok mereven elutasítják az iráni követeléseket, hangsúlyozva, hogy Teheránnak a tervek szerint augusztusig tartó kétoldalú tárgyalások idejére teljesen szabad, korlátozásoktól és különféle tranzitdíjaktól mentes áthaladást kellene biztosítania a hajóforgalom számára. Jelenleg mindkét fél nyíltan hangoztatja, hogy készen áll az áprilisban átmenetileg lezártnak nyilvánított háború teljes körű felújítására. A színfalak mögött azonban mind az Amerikai Egyesült Államok, mind Irán igyekszik elkerülni egy totális összecsapást. Donald Trump politikai jövője szempontjából kulcsfontosságú a helyzet gyors konszolidálása, mivel a novemberi kongresszusi választások előtt feltétlenül szüksége van az amerikai üzemanyag- és fogyasztói árak leszorítására, valamint egy olyan külpolitikai eredményre, amelyet sikerként mutathat be a választóknak. Amennyiben a Hormuzi-szoros zárva marad, az olajvállalatok tartalékai gyorsan kimerülnek, ez a folyamat pedig egy nyílt háború nélkül is az egekbe hajtaná a kőolaj világpiaci árát. Iránnak szintén égető szüksége lenne gazdasági fellélegzésre, mivel a fegyveres konfliktus miatt az ország pénzügyi rendszere még mélyebb válságba süllyedt. A júniusi megállapodás elméletileg jó alapot biztosított volna a stabilizációra, mivel kilátásba helyezte az iráni olajexportot sújtó amerikai szankciók feloldását, és egy több milliárd dolláros újjáépítési programot irányzott elő Teherán számára. Donald Trump azonban időközben ismét hatályba léptette az olajszankciókat, egy újabb pusztító háború pedig végképp megsemmisítené az iráni gazdasági perspektívákat, elveszíthetnék a szoros feletti ellenőrzést, sőt, a teheráni rezsim bukásához is vezethetne.

A második lehetséges forgatókönyv az úgynevezett fűnyírás-stratégia, amely a katonai feszültség állandósulását jelentené alacsonyabb intenzitáson. Ez a gyakorlatban az iráni katonai állások elleni ismétlődő amerikai csapásokat takarja, amelyeket Teherán minden egyes bombázás után szisztematikusan újjáépít. Ez a folyamat sokatmondó módon már a jelenlegi napokban is megfigyelhető. Amerikai védelmi források megerősítették, hogy az amerikai légierő az elmúlt napokban olyan iráni radar- és rakétaállásokat támadott, amelyeket az áprilisi hadműveletek során egyszer már megsemmisítettek, ám az iráni fegyveres erők azóta újra aktiválták őket. A washingtoni védelmi elemzők szerint a fű mindig újranő, így ez a taktika nem hoz végleges megoldást. Irán az ilyen jellegű, korlátozott amerikai akciókra a Perzsa-öbölben található amerikai bázisok pontszerű bombázásával reagál, ügyelve arra, hogy a konfliktus ne torkolljon totális regionális háborúba. A fűnyírás-stratégia alkalmazása bizonytalan ideig meghosszabbítaná a katonai feszültséget, folyamatosan magasan tartaná a világpiaci olajárakat, és magában hordozná egy nem szándékos, véletlenszerű eszkaláció súlyos kockázatát.

A harmadik, diplomáciai kiutat jelentő forgatókönyv egy teljesen új megközelítést javasol: Irán bevonását a Hormuzi-szoros közös felügyeletébe és igazgatásába a térségbeli arab államokkal együtt. Bár ez a lépés az iráni követelések közvetett elismerését jelentené, a szakértők szerint az amerikai-izraeli szövetség februári támadóháborúja előtti állapothoz való visszatérés a szabad hajózás elve alapján már teljesen irreális, figyelembe véve Irán megnövekedett katonai és pozicionális erejét a térségben. A tartós megoldás mintájaként az 1951-es Európai Szén- és Acélközösség, a mai Európai Unió bölcsője szolgálhatna. Nemzetközi elemzők javaslata alapján a Perzsa-öböl nyolc partmenti állama, név szerint Bahrein, Irak, Irán, Katar, Kuvait, Omán, Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek számára a Hormuzi-szoros közös igazgatása ugyanolyan stabilizáló erejűvé válhatna, mint amilyen az acélközösség volt a második világháború utáni újjáépülő Európában. Ez a koncepció arra a gazdaságpolitikai axiómára épül, hogy a kölcsönös gazdasági összefonódottság és a közös erőforrás-menedzsment minimálisra csökkenti a háború kirobbanásának valószínűségét a részes államok között. Biztonságpolitikai értesülések szerint az Amerikai Egyesült Államok és Irán az elmúlt hetekben titkos csatornákon keresztül már tárgyalásokat is folytatott egy ehhez hasonló struktúráról. A tervezet szerint a Hormuzi-szorost Irán és egy kijelölt arab partnerállam közösen felügyelné, utóbbi a többi arab állam hivatalos képviselőjeként lépne fel a szervezetben. Ez a kompromisszumos megoldás beleszólást engedne Teheránnak a folyamatokba, anélkül, hogy kizárólagos és egyeduralmi hatalmat biztosítana számára a világ legfontosabb tengeri kapuja felett. Irán és Omán között a közelmúltig már zajlottak közvetlen egyeztetések egy közös felügyeleti szerv létrehozásáról, bár ezt a folyamatot néhány radikálisabb arab állam ománi különutaskodásként értékelte és gyanakvással figyelte. A nemzetközi közvetítők szerint a közös felügyelet lehetőségeinek további vizsgálata az egyetlen észszerű kiút a jelenlegi patthelyzetből, miközben az iráni kormányzati közlemények szerint az amerikai bombázásokban már legalább tizennégy ember életét vesztette.