Északra menekítették Vlagyimir Putyin luxusjachtját

A dán állami televízió friss műholdfelvételekre hivatkozó beszámolója szerint a Vlagyimir Putyin orosz elnökhöz köthető Graceful nevű luxusjacht a Murmanszk melletti Szeveromorszk katonai kikötőjében horgonyoz. A biztonságpolitikai és katonai elemzők egyöntetű értékelése szerint a hajó váratlan és nagyszabású áthelyezésének hátterében az a nyilvánvaló szándék áll, hogy a Kreml megvédje az elnöki magánflotta egyik legértékesebb darabját az ukrán pilóta nélküli repülőgépek és tengeri drónok egyre elszántabb, mélységi támadásaitól. A nyolcvan méter hosszú, minden elképzelhető luxussal felszerelt vízi jármű korábban kiemelt diplomáciai helyszínként is funkcionált, kétezer-huszonegyben például a Fekete-tengeren ennek a fedélzetén fogadta az orosz államfő Alekszandr Lukasenko fehérorosz elnököt. A jacht politikai státusza az ukrajnai háború kirobbanása után radikálisan megváltozott, az Amerikai Egyesült Államok Pénzügyminisztériumának Külföldi Vagyonokat Ellenőrző Hivatala kétezer-huszonkettő júniusában zárolt vagyonnak minősítette a hajót, hivatalos dokumentumokban rögzítve, hogy a luxusjacht tulajdonjogában és használatában Vlagyimir Putyin közvetlenül érintett. Az amerikai hatóságok szerint az elnök számos alkalommal utazott ezen a járművön, a nemzetközi szankciók bevezetésére válaszul az orosz üzemeltetők sietve átkeresztelték a hajót, amely azóta Koszatka néven szerepel a nyilvántartásokban.

A luxushajó története szorosan kötődik a nyugat-európai hajógyártáshoz is, a vázat ugyan Oroszországban építették, de a végső munkálatokat és a belső terek luxuskivitelezését a neves hamburgi Blohm+Voss hajógyár végezte el. A fedélzeten a legmodernebb kényelmi berendezések találhatók, a sós- és édesvízi medencék mellett egy professzionális fitneszterem és egy helikopter-leszállóhely is a vendégek rendelkezésére áll. A jacht kétezer-huszonegyben tért vissza Hamburgba egy átfogó modernizáció és átépítés céljából, a munkálatokat azonban már nem tudták befejezni, mert kétezer-huszonkettő februárjának elején, a háború megindítása előtt néhány nappal a hajó sietősen elhagyta a német kikötőt. Ezt követően hosszú hónapokig az orosz fennhatóságú balti-tengeri kikötőkben állomásozott, ahol a helyi védelmi rendszerek oltalma alatt állt, ám a Balti-tenger térségének megváltozott biztonsági környezete miatt a parancsnokság az áttelepítés mellett döntött. Június végén a jacht elhagyta a balti vizeket, az utat pedig nem egyedül tette meg, elkísérte a száztíz méternél is hosszabb Voevoda nevű hajó, amely a gyanú szerint ellátóhajóként szolgál az elnöki flotta számára, és jelenleg szintén Murmanszk térségében tartózkodik.

A két civil jellegű hajó vonulását a Balti-tengeren, majd a norvég partok mentén végig az orosz haditengerészet Szeveromorszk nevű rombolója biztosította, amely egy százhatvan méter hosszú, Udaloj-osztályú, nehéz fegyverzettel felszerelt hadihajó. Amíg a kötelék a balti vizeken haladt, a környező nyugati országok, köztük a német haditengerészet egységei folyamatosan szemmel tartották és kísérték az orosz flottát. A német sajtóban megjelent helyszíni fotók tanúsága szerint a jacht minden fedélzetét és külső felületét speciális hálókkal vonták be a dróntámadások kivédésére, a hajó felépítményeire és az árbocra pedig modern elektronikai drónelhárító rendszereket telepítettek. Biztonsági körökből származó információk szerint az drónelhárító hálók ilyen szisztematikus elhelyezése egy alapvetően civil rendeltetésű hajón rendkívül szokatlan és egyedi jelenség, ami egyértelműen bizonyítja, hogy az orosz fegyveres erők egy kiemelt fontosságú presztízsobjektumot igyekeztek megóvni a megsemmisüléstől. A jacht a dán és norvég vizek határán, a Skagerrak-szorosnál június harmincadikán teljesen kikapcsolta az automatikus hajóazonosító rendszerét, s bár a navigációs adatokban korábban Isztambult jelölték meg végső célként, a valóságban a messzi északra kormányozták a hajót.

A moszkvai hadvezetés döntése mögött racionális katonai megfontolások állnak, az utóbbi időszakban ugyanis Ukrajna több sikeres, nagy hatótávolságú dróntámadást hajtott végre a balti-tengeri orosz kikötői infrastruktúra és katonai létesítmények ellen. Bár Murmanszk nagyjából kétezer kilométeres távolságra fekszik az ukrán határoktól, a norvég Nemzetközi Kapcsolatok Intézetének vezető védelmi kutatója, Per Erik Solli figyelmeztetett, hogy a luxusjacht az északi vizeken sincs teljes biztonságban. Az ukrán fegyveres erők korábban már bizonyították, hogy képesek elérni a Kola-félszigetet. Kétezer-huszonnégy szeptemberében már regisztráltak dróntámadásokat a térségben, kétezer-huszonöt júniusában pedig az ukrán egységek sikeres akciót hajtottak végre az északi flotta egyik katonai repülőtere ellen. A Pókháló nevet viselő hadművelet során a drónokat orosz területen belüli, civil teherautókról indították el a diverzáns csoportok, ami rávilágít arra, hogy a hatalmas földrajzi távolság önmagában már nem nyújt garanciát az orosz hátország védelmére, mivel Kijev egyre hatékonyabb offenzív rendszerekkel, nagy hatótávolságú drónokkal és manőverező repülőgépekkel rendelkezik.

A Kola-félsziget katonai bázisai a balti-tengeri partvidékhez képest lényegesen erősebb és többszintű védelmi hálózattal vannak felszerelve, itt állomásozik az orosz északi flotta, beleértve a nukleáris meghajtású, stratégiai ballisztikus rakétákkal felszerelt tengeralattjárókat is. Kristian Åtland, a norvég Védelmi Kutatóintézet szakértője megerősítette, hogy a murmanszki régiót kiterjedt és modern légvédelmi rendszerek oltalmazzák, amelyek jelentősen megnehezítik az ellenséges műveleteket, és csökkentik a sikeres találatok valószínűségét, bár a teljes és áttörhetetlen védelmet ők sem tudják szavatolni. Az orosz hatóságok kétezer-huszonhat elején hivatalosan is riadót fújtak a megnövekedett ukrán támadókapacitások miatt, és rendkívüli intézkedéseket vezettek be a Kola-félsziget és a Fehér-tenger kikötőiben állomásozó hadihajók védelmére mind a légi, mind a tengeri pilóta nélküli eszközökkel szemben. Az orosz katonai felderítés figyelme jelenleg az orosz szárazföld feletti légtér mellett a Barents-tenger és a Norvég-tenger szomszédos vizeire összpontosul, mivel komoly aggodalmat kelt Moszkvában, hogy Ukrajna civil kereskedelmi vagy halászhajókat használhat fel álcázott indítóplatformként. A feltételezések szerint a konténerekbe rejtett légi drónok vagy a civil hajókról vízre bocsátott tengeri támadóeszközök közvetlen veszélyt jelentenek az északi kikötőkre. Ez a megerősített orosz tengeri és légi felügyelet a norvég megfigyelések szerint idén a katonai repülések számának drasztikus növekedéséhez vezetett a térségben, az Észak-Norvégiában állomásozó NATO-szövetséges F-35-ös vadászgépeknek idén májusig kétszer annyi orosz katonai repülőgépet kellett elfogniuk és kísérniük a nemzetközi légtérben, mint a korábbi évek hasonló időszakaiban.