Háborús olaj, erős forint: mi lesz a benzinárral?

A magyar autósok július elején már piaci környezetben tankolnak. A Magyar Péter vezette kormány kivezette az előző kabinet tavasszal bevezetett védett árait, miután a kutakon kialakuló árak megközelítették, majd több helyen alul is múlták a 595 forintos benzin- és a 615 forintos dízelküszöböt. Július 10-én a 95-ös benzin országos átlagára 587, a gázolajé 608 forint körül alakult. Ez békeidőben akár megnyugtató kiindulópont is lehetne, az iráni események azonban ismét megmutatták, hogy a hazai üzemanyagárat néhány nap alatt átírhatja egy több ezer kilométerre zajló katonai és diplomáciai válság. Az olajpiac szempontjából Irán jelentősége messze nagyobb annál, amit saját kitermelési adatai önmagukban indokolnának. A Hormuzi-szoroson halad át a világ tengeren szállított kőolajának tekintélyes része, ezért minden rakétatámadás, hajózási incidens, biztosítási korlátozás vagy katonai fenyegetés azonnal kockázati felárat épít a hordónkénti árba. A piac az elmúlt napokban ezt már meg is tette: a Brent ára a tárgyalási reményeket követő 70 dollár körüli szintről rövid idő alatt 75–80 dollár közelébe ugrott. A mozgás egyelőre nem jelez tartós ellátási összeomlást. Inkább azt mutatja, hogy a kereskedők újra pénzben fejezik ki a bizonytalanságot. Magyarország számára három fő forgatókönyv rajzolódik ki. A legkedvezőbb esetben a katonai összecsapások nem terjednek tovább, a szoros nyitva marad, a hajóforgalom fokozatosan helyreáll, az Egyesült Államok és Irán pedig valamilyen ideiglenes megállapodáshoz tér vissza. Ebben az esetben a Brent ismét 65–72 dollár közé csúszhat. A hazai benzin ára néhány hetes késéssel akár 570–590 forintos sávban stabilizálódhat, a dízel pedig 590–615 forint között mozoghat. A nyári kereslet, a finomítói karbantartások és a regionális nagykereskedelmi árrések miatt ennél látványosabb olcsóbbodásra kevés ok lenne számítani. A középső pálya az elhúzódó, de ellenőrzött feszültség. A szoros működik, időnként hajókat támadnak meg vagy tartanak fel, megugranak a biztosítási díjak, a szállítmányozók kerülőket és különleges biztonsági eljárásokat alkalmaznak. Ebben a helyzetben a Brent tartósan 75–90 dollár között maradhat. Magyarországon ez 610–660 forint közötti benzinárat és 630–690 forintos dízelárat hozhat, attól függően, milyen gyorsan és milyen mértékben erősödik tovább a forint. A piaci áremelkedés nem egyik napról a másikra jelenik meg teljes egészében. A nagykereskedelmi jegyzések, a dollárárfolyam, a készletek és a kutak közötti verseny miatt több lépcsőben érkezik, ám két-három hét alatt már jól érzékelhető lehet. A legsúlyosabb eset a Hormuzi-szoros tartós részleges vagy teljes lezárása, illetve az iráni termelés és export nagyobb kiesése. Ilyenkor a Brent rövid időre 100–120 dollár fölé is kerülhet, különösen akkor, ha a térség más exportőrei vagy kikötői is érintetté válnak. Ebben a helyzetben a magyar kutakon a 700 forintos benzin és a 730–780 forintos dízel sem lenne kizárható. Egy ilyen ársokk már közvetlenül rontaná az inflációs kilátásokat, emelné a fuvarozás, az élelmiszer-termelés és a szolgáltatások költségét, valamint lassítaná a lakossági fogyasztás helyreállását. A költségvetés ugyan több áfabevételhez jutna literenként, de a magasabb infláció és a gazdasági fékezés miatt az összhatás könnyen kedvezőtlenné válna. A hazai ár egyik legerősebb fékje most a forint lehet. A kormányváltás, az Európai Unióval kötött megállapodások, a befagyasztott támogatások fokozatos felszabadítása és az euró bevezetésének politikai célként való megjelenése jelentősen javította a magyar eszközök megítélését. Az euró árfolyama 350 forint közelébe került, és több elemző már 345–355 közötti tartományt sem tart elérhetetlennek. Mivel a kőolajat és a finomított termékeket dollárban árazzák, az erősebb magyar fizetőeszköz érzékelhető védelmet ad. A hatás nagysága azonban könnyen túlbecsülhető. Egy 75 dolláros hordó 370 helyett 350 forintos euróárfolyam mellett, változatlan euró–dollár keresztárfolyamot feltételezve, a nyersanyagköltségben literenként nagyjából 10–15 forintos előnyt jelenthet. A teljes kiskereskedelmi árban ez a termékjegyzések és az áfa miatt valamivel több is lehet, de nem képes ellensúlyozni egy 30–40 dolláros nemzetközi drágulást. A 350-es euró tehát tompítja az iráni válság hatását, nem teszi láthatatlanná. Amennyiben a közel-keleti bizonytalanság a befektetőket kockázatkerülésre készteti, a forint ráadásul maga is gyengülhet, még akkor is, ha az uniós pénzek hosszabb távon erős támaszt nyújtanak. Az uniós források hazahozatala két csatornán segítheti az üzemanyagpiacot. Közvetlenül devizát hoz az országba, javítja a külső finanszírozási képet és csökkenti a magyar állam kockázati felárát. Közvetve hitelesebbé teheti a költségvetési konszolidációt, feltéve, hogy a beérkező pénzek nem újabb fogyasztási programokat, hanem beruházásokat és hiánycsökkentést finanszíroznak. A tartós 350 körüli euróárfolyamhoz a támogatások jóváhagyása önmagában kevés. Szükség van kiszámítható költségvetésre, mérséklődő inflációra, fegyelmezett monetáris politikára és arra is, hogy a jogállamisági vállalások teljesítése ne akadjon el. Ebből következik a politikai kérdés: újra bevezeti-e a Magyar-kormány az árstopot, ha az iráni válság miatt ismét megugranak az árak? A kivezetés indoklása arra épült, hogy a hatósági árszint már nem adott valós kedvezményt, miközben az államnak havi több tízmilliárd forintos terhet okozott, torzította a versenyt és a stratégiai készletek felhasználásával gyengítette az ellátásbiztonsági tartalékot. A kabinet ezért várhatóan nem nyúlna azonnal ugyanahhoz az eszközhöz, amelytől alig néhány hete szabadult meg. Valószínűbb egy lépcsőzetes beavatkozási rendszer. Az első lépés a készletek, a nagykereskedelmi árrések és a kutak árazásának szoros ellenőrzése lehet. Ezt követheti a jövedéki adó átmeneti mérséklése vagy annak automatikus, világpiaci árhoz kötött korrekciója. Szóba kerülhet célzott támogatás a fuvarozóknak, a mezőgazdasági termelőknek és a közösségi közlekedésnek, illetve a verseny élénkítése olcsóbb importtal. Ezek kisebb piaci zavart okoznak, mint az általános árplafon, és jobban igazíthatók a költségvetés teherbíró képességéhez. Az árstop politikailag akkor kerülhet újra az asztalra, ha a benzin tartósan 680–700 forint fölé, a dízel pedig 720 forint közelébe emelkedik, és a drágulás egyszerre válik inflációs, társadalmi és ellátásbiztonsági problémává. Még ekkor is valószínűbb lenne egy rövid időre szóló, feltételekhez kötött védett ár, amelyet az állam előre meghatározott költségvetési keretből kompenzál. A korábbi konstrukció tapasztalata ugyanis világosan megmutatta, hogy a veszteség tartós áthárítása a kereskedőkre hiányt, mennyiségi korlátozásokat, importcsökkenést és súlyos piaci torzulást idézhet elő. Magyar Péter kormányának politikai mozgástere eltér az elődjéétől. Az uniós pénzek megnyitása és az erősebb árfolyam lehetőséget ad arra, hogy a kabinet ne kizárólag adminisztratív tilalmakkal válaszoljon. Ugyanakkor a választók gyorsan elvárhatják a beavatkozást, ha a benzinkutakon ismét hetente többször emelkednek a számok. A kormány kommunikációs kockázata különösen nagy, mert ellenzékben Magyar Péter maga is élesen bírálta a magas üzemanyagárakat és alacsonyabb védett szintet követelt. Kormányon már az ellátásbiztonságért, a költségvetési költségért és a piaci következményekért is felel. A jelenlegi adatok alapján nincs szükség az árstop azonnali visszahozására. Az 587 forint körüli benzinár alacsonyabb a korábbi védett szintnél, a 350 körüli euró pedig valódi, bár korlátozott védőpajzs. A döntő tényező a következő hetekben a Hormuzi-szoros forgalma, az iráni–amerikai konfliktus kiterjedése és a Brent tartóssá váló árszintje lesz. Amennyiben a világpiaci jegyzés 80 dollár alatt marad, a forint pedig nem gyengül vissza jelentősen, a magyar autósok mérsékelt, kezelhető áringadozással megúszhatják a válságot. Száz dollár feletti olajnál viszont már a legerősebb árfolyam sem akadályozná meg a komoly drágulást. A kabinet számára ezért a legésszerűbb megoldás egy előre nyilvánosságra hozott válságterv lenne. Ebben szerepelhetne, milyen árszintnél csökkentik a jövedéki adót, mikor nyúlnak a stratégiai készlethez, milyen feltételekkel támogatják a leginkább érintett ágazatokat, és melyik ponton jöhet szóba ideiglenes fogyasztói árkorlát. Egy ilyen rendszer kiszámíthatóbb lenne a kutaknak, az importőröknek és az autósoknak is. Az iráni válság kimenetele nem Budapesten dől el, a magyarországi következmények mértéke viszont jelentős részben azon múlik, mennyire erős a deviza, mennyire rendezett a költségvetés, és mennyire tanult a kormány a korábbi árstop hibáiból.