Német jogi fegyvertár az AfD ellen

A németországi politikai viták fókuszába az utóbbi időben egyre határozottabban az Alternative für Deutschland (AfD) elleni jogi fellépés lehetőségei kerültek, miután a párt tartományi sikerei komoly aggodalmat keltenek a hagyományos politikai erők körében. Jens Spahn, a CDU/CSU szövetségi parlamenti frakcióvezető-helyettese egy magazin podcastjában olyan javaslattal állt elő, amely a párt teljes betiltása helyett egyéni szinten, a leginkább radikálisnak tartott politikusok meggyengítésével kezelné a helyzetet. A kereszténydemokrata politikus felvetette, hogy a hatóságoknak meg kellene vizsgálniuk annak a jogi lehetőségét, miként lehetne megfosztani aktív és passzív választójogától Björn Höckét, az AfD türingiai tartományi parlamenti frakcióvezetőjét. Jens Spahn érvelése szerint ahelyett, hogy a politika egy bizonytalan kimenetelű, az egész pártot érintő betiltási eljárásba vágna bele, célszerűbb lenne első lépésben a legszélsőségesebb figurák politikai karrierjének jogi úton történő lezárásával próbálkozni. A politikus megerősítette, hogy határozott elhatárolódásra van szükség az AfD-től, utalva arra, hogy a párt egyes tagjai külföldi érdekeket, például Vlagyimir Putyin orosz elnök politikáját szolgálják, Kínának kémkednek, és radikális nyelvezetet használnak a közbeszédben.

A javaslat azonnali visszhangot váltott ki a CDU berkein belül, bár a frakció részéről jelezték, hogy a választójog megvonásához szükséges hivatalos eljárást egyelőre nem indították el, a felvetés inkább a vita elindítását szolgálta. Sepp Müller, a CDU/CSU frakció másik helyettese támogatásáról biztosította a kezdeményezést, kifejtve, hogy az AfD mint egész párt betiltására jelenleg nem lát elégséges jogi alapot. Ez az eljárás a német alkotmányos rendszerben rendkívül magas jogi akadályokhoz van kötve, a párt betiltása komoly politikai kockázatokkal is járna. Sepp Müller, aki abból a Szász-Anhalt tartományból származik, ahol a közelgő választásokon az AfD akár abszolút többséget is szerezhet, emlékeztetett arra, hogy Björn Höckét a bíróság korábban már többször elítélte népuszítás bűntette miatt. A türingiai politikus nyilatkozatai egyértelművé tették, hogy semmibe veszi a német alkotmány, a Grundgesetz által megszabott kereteket, így a passzív választójogának elvétele mindenképpen alapos jogi vizsgálatot érdemel. Hasonlóan vélekedett Philipp Amthor, a CDU parlamenti államtitkára is, aki szerint a Jens Spahn által elindított diskurzus rendkívüli értékkel bír a demokrácia védelme szempontjából.

A javaslathoz a kormányzó szociáldemokraták (SPD) részéről is érkezett támogatás, Dirk Wiese, a párt parlamenti frakcióvezető-helyettese abszolút helyesnek nevezte az irányt. A szociáldemokrata politikus hangsúlyozotta, hogy Björn Höckét több alkalommal is elmarasztalták a nemzetiszocialista SA egyik tiltott jelszavának szándékos használata miatt, így büntetett előéletűnek számít, ami miatt a fősodorbeli politika elutasítja a vele való bármilyen együttműködést. Dirk Wiese rámutatott, hogy a német büntető törvénykönyv kifejezett lehetőséget biztosít arra, hogy ilyen súlyos esetekben a bíróság korlátozza vagy megvonja a passzív választójogot, így a javaslatnak szilárd törvényi alapjai vannak.

Miközben a szövetségi parlamentben az egyéni szankciókról egyeztetnek, a bajor keresztényszociálisok (CSU) soraiban egy másik alternatíva, a párt részleges betiltásának gondolata merült fel. A CSU tartományi frakciója a napokban tartotta meg kihelyezett tanácskozását a Herrenchiemsee-i kastélyban, azon a történelmi helyszínen, ahol 1948-ban kidolgozták a modern német alkotmány alapjait és a védekező demokrácia koncepcióját. A rendezvény vendége volt Peter Michael Huber, a Szövetségi Alkotmánybíróság korábbi bírája, aki felhívta a bajor politikusok figyelmét arra, hogy a jogrendszer lehetőséget biztosít az AfD bizonyos tartományi szervezeteinek betiltására. A volt alkotmánybíró kifejtette, hogy ha bármelyik legfőbb alkotmányos szerv arra a meggyőződésre jut, hogy egy párt kockázatot jelent az emberi méltóság, a demokrácia és a jogállamiság alapelveire, vagy veszélyezteti a Németországi Szövetségi Köztársaság fennmaradását, akkor kötelessége cselekedni, és kezdeményezni a betiltást a karlsruhei testületnél. Klaus Holetschek, a CSU tartományi frakcióvezetője szintén ebbe az irányba tett lépéseket, kijelentve, hogy bár a legfontosabb feladat a polgárok problémáinak megoldása és a politikai bizalom visszaszerzése, az AfD bizonyos részeit, így a thüringiai tartományi szervezetet szoros megfigyelés alatt kell tartani, és a részleges betiltás lehetőségét nem szabad kategorikusan elvetni.

A bajor frakción belül azonban ez a felvetés komoly belső feszültséget és nyugtalanságot szült, mivel a képviselők többsége szerint egy ilyen nyilvános vita a választások előtt rossz üzenetet hordoz a választók felé, és politikai szempontból kontraproduktív lehet a keleti tartományokban. Markus Söder, a CSU elnöke és bajor miniszterelnök szintén éles kritikával illette a felvetést, jelezve, hogy a részleges betiltás alkotmányjogilag rendkívül nehezen kivitelezhető, ráadásul az AfD számára egyfajta mártírstátuszt biztosítana, ami csak tovább növelné a párt népszerűségét a protestszavazók körében.

Jogi szempontból a választójog megvonásának két különböző útja képzelhető el a német jogrendben, és mindkettő komoly vitákat generál a jogtudósok körében. Az első lehetőség szerint a Szövetségi Alkotmánybíróság kimondhatja, hogy egy állampolgár visszaélt az alapjogaival, és ezzel elveszítette azokat. Az viszont erősen vitatott a szakértők között, hogy ez a szabály kiterjeszthető-e a választójogra is, mivel az alkotmány vonatkozó cikkelye – a többi alapjoggal ellentétben – nem említi expressis verbis a választójogot, bár az alkotmánybírósági törvény szövegében már szerepel ez a kitétel. A formális akadályok mindenesetre rendkívül magasak, az eljárást ugyanis csak a szövetségi parlament, a szövetségi kormány vagy egy tartományi kormány kezdeményezheti, a döntéshez pedig az alkotmánybíróság második szenátusának nyolc bírája közül legalább hat támogató szavazata szükséges. A szövetségi köztársaság történetében eddig négy alkalommal indítottak ilyen eljárást jobboldali radikálisok ellen, de Karlsruhe előtt mindegyik kísérlet elbukott.

Az alkotmánybíróság csak akkor mondhatja ki az alapjogok elvesztését, ha bizonyítható, hogy az érintett állampolgár a szabadságjogait a szabad demokratikus alaprend elleni harcra használta fel. Ehhez kétséget kizáróan igazolni kell, hogy a politikus az alkotmány olyan magvát, mint az emberi méltóság garanciája vagy a demokrácia elve, egy folyamatos, aktívan agresszív és államellenes politikai tevékenység során tudatosan támadja. Emellett olyan konkrét bizonyítékokat kell felmutatni, amelyek arra utalnak, hogy ez a politikai harc sikerrel járhat, ami olyan magas materiális követelmény, amelyet még Björn Höcke esetében is nehéz lenne jogilag bizonyítani a bíróság előtt.

A másik, lényegesen egyszerűbb és alacsonyabb jogi akadályokkal járó út a választójog időben korlátozott, két évtől öt évig terjedő megvonása egy rendes büntetőbírósági ítélet keretében, amennyiben az eljáró bíró ezt a büntetést látja arányosnak. A német büntető törvénykönyv jelenleg ezt a lehetőséget csak meghatározott bűncselekmények, például a hazaárulás vagy a választási csalás esetére korlátozza, a gyűlöletbeszéd és a népuszítás egyelőre nem tartozik a taxatíve felsorolt deliktumok közé. A CDU/CSU és az SPD korábbi koalíciós megállapodásukban rögzítették, hogy többszörös népuszítás miatti elmarasztalás esetén jogilag szabályozni fogják a passzív választójog megvonásának lehetőségét. A Szövetségi Igazságügyi Minisztérium már ki is dolgozott egy törvénytervezetet, amely lehetővé tenné a passzív választójog időszakos megvonását, amennyiben valakit népuszításért legalább hat hónapos szabadságvesztésre ítélnek. A tervezet jelenleg a tárcaközi egyeztetés fázisában van, a minisztérium reményei szerint a kormány még a nyár folyamán elfogadhatja a szöveget, hogy aztán a szövetségi parlament elé kerülhessen vitára.