Orbán Anita: Magyarország ismét visszatért Európába

„Magyarország visszatért Európába, és lebontjuk az orbánizmust” – ezzel a címmel közölt terjedelmes interjút Orbán Anita miniszterelnök-helyettessel és külügyminiszterrel a Corriere della Sera. Az olasz napilap római tudósítója, Alessandra Muglia a Palazzo Falconieriben működő Római Magyar Akadémián beszélgetett a magyar diplomácia új vezetőjével. A választott helyszín önmagában is jelképes: Orbán Anita éppen azon a napon érkezett az olasz fővárosba, amikor az uniós pénzügyminiszterek jóváhagyták a magyar helyreállítási tervet, elfogadták Magyarország csatlakozását az Európai Ügyészséghez, és Budapest meghívást kapott a Nyugat-Balkán Barátai csoportba. A lap úgy mutatja be a külügyminisztert, mint „a másik Orbánt”, akit semmilyen rokoni kapcsolat nem fűz a választásokon vereséget szenvedett volt miniszterelnökhöz. Az 52 éves, háromgyermekes politikus amerikai diplomáciai és közgazdasági tanulmányokkal, állami és vállalati tapasztalattal érkezett a Magyar-kormányba. Orbán Anita az interjúban visszautasítja, hogy a magánszektorból politikába igazolt csúcsmenedzserként tekintsenek rá. Inkább állami szolgálatként értelmezi pályáját, amelyet az előző miniszterelnökkel kialakult nézetkülönbségei miatt szakított meg egy időre. A Corriere elsőként arra kérdez rá, mit jelent a magyarországi „mentalitásváltás”. Orbán Anita válasza szerint az emberek többet mosolyognak, optimistábbak, és egy friss felmérés is azt mutatja, hogy kedvezőbben látják a jövőjüket. A külügyminiszter nem intézményi reformmal vagy gazdasági mutatóval kezdi az új korszak leírását, hanem a közhangulattal. Ezzel azt sugallja, hogy a kormányváltás leggyorsabban érzékelhető eredménye a félelem, a fásultság és az állandó konfliktusra épülő politika enyhülése. A visszatérés Európába ugyanakkor kézzelfogható döntésekben is megjelenik. Orbán Anita szerint július 11. az a nap, amikor már egyértelműen ki lehet mondani: Magyarország ismét az Európai Unió együttműködő tagja. Az Ecofin jóváhagyta a helyreállítási tervet, az Európai Ügyészség elfogadta a magyar csatlakozási kérelmet, az olasz kormány pedig bevonta Budapestet a nyugat-balkáni együttműködés egyik fontos politikai körébe. A három esemény együtt erős ellenpontja annak a külpolitikának, amely éveken át vétókkal, különalkukkal és Brüsszel-ellenes kampányokkal határozta meg Magyarország helyét. Az olasz lap azonban nem engedi, hogy az interjú pusztán győzelmi jelentés legyen. A legnehezebb feladatra kérdezve Orbán Anita azonnal a gazdaságot nevezi meg. A kabinet közel nyolcszázalékos költségvetési hiányt örökölt, miközben Magyarország az Európai Unió második legszegényebb gazdaságává vált, és a kormányváltás előtt az unió legkorruptabb államának számított – mondja. A megfogalmazás rendkívül kemény, és azt jelzi, hogy a kabinet nem átmeneti megtorpanásként, hanem mély szerkezeti válságként írja le az Orbán-korszak végállapotát. A Corriere legélesebb kérdése a gyors alkotmánymódosításokat, Sulyok Tamás köztársasági elnök eltávolítását és a közmédia felfüggesztését érinti. A lap felveti, hogy az új hatalom ugyanazokat a rövid utakat használhatja, amelyeket korábban bírált. Orbán Anita válasza szerint a kormány a jogállam eszközeivel épít jogállami társadalmat. Úgy véli, az előző kabinet klasszikus államfoglalást hajtott végre: saját embereit ültette kulcsintézményekbe, majd olyan szabályokat alkotott, amelyekkel megnehezítette egy későbbi kormány beavatkozását. A külügyminiszter Magyar Péter kifejezését idézve „báboknak” nevezi azokat a tisztségviselőket, akiket az előző rendszer hosszú időre bebetonozott. Több vezető mandátuma a 2030-as évekig tartott volna, ezért a kormány intézményről intézményre vizsgálta át a rendszert. Példaként a Szuverenitásvédelmi Hivatalt említi, amelyet szerinte eleve azért hoztak létre, hogy civil szervezeteket és újságírókat támadjon. Az intézményt ezért megszüntették. A Sulyok Tamás elleni eljárás különösen kényes pont. A Corriere arra kérdez rá, miért alkotmánymódosítással mozdítják el az államfőt, és miért nem a megfosztási eljárást választják. Orbán Anita szerint azért, mert az Alkotmánybíróság sem független: bíráit az előző miniszterelnök politikai többsége választotta meg. A kormány most ennek a testületnek a tekintélyét és önállóságát próbálja helyreállítani, közben gyorsan akar haladni, mert rendkívül sok feladat áll előtte. A válasz a kormány érvelésének lényegét adja, de az alkotmányos dilemma ettől még megmarad. Az új hatalom azt állítja, hogy a rendes jogi eljárások egy részét éppen az előző rendszer torzította el, ezért ezek nem képesek hitelesen biztosítani az átmenetet. A kritikusok szerint viszont veszélyes precedens keletkezik, ha a parlamenti kétharmad személyre szabott módosításokkal távolít el közjogi tisztségviselőket. A Corriere kérdése azt jelzi, hogy ez a vita külföldön is meghatározza majd a Magyar-kormány demokratikus megítélését. Orbán Anita azzal igyekszik hitelesíteni a reformokat, hogy a kormány saját magán kezdte a korlátozást. Mandátumkorlátot vezettek be a miniszterelnök és az országgyűlési képviselők számára. Ez fontos politikai üzenet: a kabinet nem kizárólag az előző rendszer embereinek eltávolítását tervezi, hanem olyan szabályokat is alkot, amelyek a jelenlegi vezetők későbbi hatalmát szűkítik. A külpolitikai kérdésekben az interjú jóval több folytonosságot mutat. Magyarország továbbra sem küld fegyvert Ukrajnának. Orbán Anita szerint erre a választók egyértelmű felhatalmazást adtak, miközben a humanitárius segítséget és az Oroszországgal szembeni szankciókat támogatják. A kormány ezen a területen nem kíván látványos szakítást az előző politikával, inkább az indoklást és az európai együttműködés módját változtatja meg. Kijev európai uniós csatlakozását Budapest érdemeken alapuló folyamatként kezeli. Orbán Anita szerint valamennyi tagjelöltnek ugyanazt az utat kell végigjárnia, és ugyanazokat a feltételeket kell teljesítenie, különben az Európai Unió elveszíti hitelességét. A kárpátaljai magyar kisebbség ügyében kétoldalú megállapodás született Ukrajnával, amely a kapcsolatok újraindításának előfeltétele volt. Ez a megfogalmazás arra utal, hogy a kisebbségi jogok továbbra is fontosak, ám a kabinet már nem akarja az egész uniós bővítési folyamatot tartós blokád alatt tartani. Oroszországról Orbán Anita ugyancsak pragmatikus hangot üt meg. Moszkva földrajzi helyzete, mérete, hatalma és történelme miatt mindig fontos európai szereplő marad – mondja. Magyarország szuverén államok közötti, gyakorlatias kapcsolatra törekszik vele. Ebben nincs erkölcsi felmentés az orosz agresszió számára, de nincs olyan ígéret sem, hogy Budapest teljes politikai elszigetelésre törekedne. Az interjúból egy olyan külpolitika rajzolódik ki, amely határozottan visszavezeti Magyarországot az uniós fősodorba, közben igyekszik megőrizni néhány, a hazai közvéleményben népszerű álláspontot. Orbán Anita Európa-párti, de nem akar automatikusan igazodni minden brüsszeli vagy kijevi igényhez. Támogatja a szankciókat, de nem küld fegyvert. Elfogadja Ukrajna európai perspektíváját, de ragaszkodik a feltételrendszerhez. Kapcsolatot akar Moszkvával, ám ezt szuverén államok pragmatikus viszonyaként írja le, nem ideológiai szövetségként. A Corriere interjújának legfontosabb üzenete mégis az, hogy az új magyar kormány külföldön már nem elsősorban magyarázkodni akar. A kabinet saját értelmezést kínál az ország átalakulásáról: Magyarország visszatért Európába, az Orbán-rendszer intézményi maradványait jogi eszközökkel számolja fel, és közben gazdasági mentőmunkát végez. Az olasz lap kérdései világossá teszik, hogy a lelkesedés nem feltétlen. A nyugati partnerek üdvözlik az irányváltást, de figyelni fogják, valóban jogállami úton történik-e a rendszerváltás. Orbán Anita válaszai fegyelmezett és tudatos politikust mutatnak. Nem próbálja eltagadni a gazdasági válságot, és nem ígér teljes külpolitikai fordulatot. A legvitatottabb belpolitikai lépéseket az államfoglalás felszámolásával indokolja, miközben elismeri, hogy gyorsan akarnak cselekedni. A próba az lesz, hogy a gyorsaság mellett megmaradnak-e azok a garanciák, amelyek megkülönböztetik az új rendszert attól, amelyet lebontani készül.