Drámai pokollá vált a nyár a forró Európában

A 2026-os esztendő európai nyara minden bizonnyal úgy vonul be a történelembe, mint az egyik legtöbb halálos áldozatot követelő időszak, amely a globális felmelegedés miatt kialakuló szélsőséges éghajlati jelenségek számlájára írható. Az egymást érő, szinte megszakítás nélkül jelentkező intenzív hőhullámok következtében a múlt hónap a mérések kezdete óta eltelt időszak legmelegebb júniusává vált Nyugat-Európában. A csillagászati magasságokba emelkedő hőmérsékleti értékek miatt rengetegen veszítették életüket a kontinensen, a halálesetek jelentős részénél a meglévő, krónikus alapbetegségek súlyosbodtak el a szervezet tartós terhelése alatt. A statisztikai adatokon alapuló előzetes becslések szerint a hőség mint csendes gyilkos Németországban hatezer, Franciaországban kétezer, Belgiumban ezeregyszáz, Spanyolországban pedig csaknem ezer ember halálát okozta a kritikus hetekben. Ezen megrendítő demográfiai veszteségek mellett a drámai események is sokkolják a közvéleményt, legutóbb például tizenkét ember vesztette életét a spanyol Almería tartománybeli Los Gallardos település környékén tomboló erdőtűz fogságában. Bár a katasztrófák kialakulásában számos egyéb környezeti tényező is közrejátszik, a rendkívüli forróság döntő szerepet játszik a növényzet kiszárításában, ezáltal a legmagasabb fokozatra emeli a tűzveszélyt az erdős területeken. A délkelet-spanyolországi térségben mindössze három hét leforgása alatt két masszív hőhullám vonult végig, ami hozzájárult ahhoz, hogy a kockázati mutatók tartósan a kritikus zónában maradjanak. Az Állami Meteorológiai Ügynökség adatai szerint Los Gallardos körzetében június harmincadika óta megszakítás nélkül a nagyon magas vagy az extrém kategóriában mozog a veszélyszint. Ez a hivatalos erdőtűz-veszélyességi index két legmagasabb fokozata, amely a hőmérséklet és a páratartalom mellett a talaj nedvességtartalmát, a földhasználati sajátosságokat és a vegetáció állapotát veszi alapul a kockázatok kiértékelése során. A hőség szerepe kulcsfontosságú ezekben a folyamatokban, Spanyolországban a jelenlegi szezonban eddig két rendkívüli periódust regisztráltak, az elsőt június huszonegyedike és huszonnegyedike között, a másodikat pedig július ötödikétől július kilencedikéig. A tavaly augusztusi történelmi erdőtűz-sorozat, amelynek következtében az év az 1890-es évek óta a legnagyobb leégett területet produkálta, szintén egy rendkívül kiterjedt, augusztus harmadikától tizennyolcadikáig tartó hőhullámmal esett egybe. A 2025-ben regisztrált hatvanhárom nagy kiterjedésű, vagyis az ötszáz hektárt meghaladó tűzesetből negyvenegyet mindössze tíz nap alatt, augusztus negyedikétől tizenötödikéig mértek a hatóságok, a szakemberek szerint teljesen hasonló forgatókönyv játszódott le a kétezer-huszonkettes rekordszintű nyári időszakban is, amikor az egymást érő hőhullámok pusztító lánglovagokat szabadítottak a vidékre. A tudomány egyértelműen bizonyította a hőhullámok gyakoriságának és intenzitásának növekedését a klímaváltozás következtében. Bár egy-egy konkrét tűzesetet nehéz kizárólag a globális felmelegedés számlájára írni a helyzetek összetett, többtényezős jellege miatt, a World Weather Attribution kutatócsoport egyik részletes tanulmánya világos kapcsolatot mutatott ki a tavaly augusztusi ibériai katasztrófák esetében. A vizsgálat megállapította, hogy az emberi tevékenység okozta éghajlatváltozás miatt a tüzeket tápláló forró, száraz és szeles időjárási körülmények kialakulásának valószínűsége a negyvenszeresére emelkedett a térségben, ahol a katasztrófa nyolc ember halálát okozta Spanyolországban és Portugáliában. A statisztikák szerint a nagy kiterjedésű tüzek határozzák meg a felhalmozódott károk mértékét, a tavaly leégett háromszázötvenezer hektárnyi növényzet kilencven százaléka mindössze abban a bizonyos hatvanhárom nagy tűzben semmisült meg. A jelenlegi nyár sem mutat kedvező képet, a Környezetvédelmi Átmenet Minisztériumának legfrissebb adatai alapján Spanyolországban már tizenöt olyan tüzet regisztráltak, amely meghaladta az ötszáz hektáros kiterjedést, a legutóbbi hetekben ráadásul több helyszínen egyszerre, szimultán módon csaptak fel a lángok a hőhullámok idején. Ez a tizenöt nagy kiterjedésű tűz az elmúlt évtized legmagasabb értéke az év ezen szakaszában, megegyezve a 2023-ban mért adatokkal. Cristina Santín, a spanyol tudományos kutatóintézet munkatársa és az Oviedo-i Egyetem professzora figyelmeztetett, hogy a helyzet súlyosbodása miatt azonnali és határozott intézkedésekre van szükség, mivel a nagy tüzek száma nő, és a jelenség egyre veszélyesebbé válik a mediterrán zónában. Egy 2024 végén publikált tudományos tanulmány arra a következtetésre jutott, hogy a globális felmelegedés tizenöt egész nyolc tized százalékkal növelte a tüzek által érintett növényzet felszínét a 2003 és 2019 közötti időszakban, a mediterrán régió pedig az átlag felett teljesített a maga tizenhat egész kilenc tized százalékos emelkedésével. Ez a folyamat nem a véletlen műve, Európa a bolygó egyik leginkább kitett pontjává vált a klímaválság szempontjából, ahogy azt a Meteorológiai Világszervezet éves jelentése is kiemelte. Az elmúlt harminc évben a globális átlaghőmérséklet évtizedenként körülbelül nulla egész huszonhét század Celsius-fokkal emelkedett, Európa viszont a leggyorsabban melegedő kontinens, az 1890-es évek közepe óta évtizedenként csaknem nulla egész ötvenhat század fokos növekedést produkált, ami a globális átlag több mint kétszerese. Ez közvetlen hatással van a szélsőséges események eszkalációjára, a hőhullámok táplálják a félszigetet sújtó nagy tüzeket, de Spanyolország nem egy elszigetelt sziget ebben a küzdelemben. Franciaországban szintén rendkívül agresszívan indult a nyári szezon, a műholdas adatok szerint a lángok által érintett területek nagysága több mint huszonöt százalékkal ugrott meg egyetlen hét alatt július elején. A hőség ugyanakkor nem az egyetlen összetevője egy katasztrofális tűzvésznek, Juli G. Pausas, a sivatagosodást vizsgáló kutatóközpont szakembere kifejtette, hogy a folyamat nagymértékben függ a gyulladási forrásoktól és különösen a széltől, amelynek pontos előrejelzése rendkívül bonyolult feladat. A déli és nyugati irányból érkező, rendkívül forró széllökések alapvető szerepet játszottak a Los Gallardos-i tűz pusztító erejében. A professzor felhívta a figyelmet egy másik fontos változóra is a mediterrán térségben, a múltban ezeket a területeket intenzíven használták mezőgazdasági és állattenyésztési célokra, emiatt lényegesen kevesebb üzemanyag állt rendelkezésre a lángok számára, a területek elnéptelenedése és a hagyományos gazdálkodás visszaszorulása miatt azonban a vidék rendkívül gyúlékonnyá vált a hosszan tartó szárazság idején. A meteorológiai tényezők és a földhasználat megváltozása mellett a helyszín morfológiája is nehezíti a védekezést, Los Gallardos egy nehezen megközelíthető, meredek, hegyvidéki terület, ahol kevés az erdei út, a házak pedig elszszórtan helyezkednek el a tájban, ami komoly akadályt gördített a lakosság gyors evakuálása elé. A száraz környezetben, elszórtan elhelyezkedő épületekben való élés talán racionális döntésnek tűnt a huszadik század éghajlati viszonyai között, a huszonegyedik század realitásai mellett azonban ez már óriási kockázatot jelent, ami magas szintű felkészültséget és tudatosságot követel meg a lakosság részéről.