A monacói pokolgéptől a kijevi erdőig

A modern kémregények minden klasszikus kellékét felvonultatja az a nemzetközi bűnügy, amely egy csillogó adóparadicsomból indult, majd egy sötét kelet-európai rengetegben ért véget. Egy luxusrezidencia kapujában működésbe lépett pokolgép, a merénylet első számú gyanúsítottjának egész Európán átívelő menekülése, a gyanúsított fejbe lőtt holttestének hirtelen felbukkanása egy Kijev melletti erdőben, valamint az ukrán titkosszolgálatok tisztjeinek letartóztatása olyan szövevényes hálózatot rajzol ki, amely komoly diplomáciai és biztonságpolitikai kérdéseket vet fel.

A történet június huszonkilencedikén, egy hétfői estén kezdődött Monacóban. A jachtokról, milliárdosokról és a zavartalan nyugalomról ismert miniállamban kevéssel este kilenc óra előtt egy ismeretlen alak hátizsákot helyezett el egy exkluzív lakóépület bejáratánál. A csomagban rejtőző szerkezet percekkel később felrobban, súlyosan megsebesítve három embert, akik éppen belépni készültek az otthonukba. A monacói rendőrség a biztonsági kamerák felvételeit elemezve gyorsan azonosította a támadás elsődleges célpontját: Vadim Ermolaev ukrán oligarchát, az ország egyik legbefolyásosabb üzletemberét, aki 2021 óta élt életvitelszerűen a hercegségben. A detonáció során a milliárdos mellett élettársa és tizenhárom éves fia szintén sérüléseket szenvedett.

Vadim Ermolaev tagja a köztudatban csak Monacó-zászlóaljként emlegetett csoportnak. Ezzel a gúnynévvel azokat a dúsgazdag ukrán üzletembereket és politikusokat jelölik a sajtóban, akik a 2022 februári orosz invázió kirobbanásakor azonnal a Francia Riviérára menekültek, hogy elkerüljék a katonai mozgósítást és a háború közvetlen gazdasági következményeit. A kijevi kormányzat és a társadalom szemében ezek a luxusba menekülő elitek a hazaszeretet teljes hiányát szimbolizálják, az Ukrán Biztonsági Szolgálat, vagyis az SZBU emiatt hivatalos eljárásokat is indított a csoport több tagja ellen. A főként ingatlanfejlesztésben érdekelt Ermolaev helyzetét nehezítette, hogy az oroszok által 2014-ben annektált Krím félszigeten kiterjedt borászati tevékenységet folytatott, ami miatt Kijevben kollaboránsnak tekintették. Az oligarcha a felelősségre vonás elől menekülve 2019-ben hivatalosan lemondott ukrán állampolgárságáról, és felvette a ciprusi állampolgárságot.

A robbantást követően a helyi hatóságok gyorsan kizárták a klasszikus terrorista szálat, a nyomozást a szervezett bűnözői körökön belüli elszámolási vita irányába terelték. Miközben a detektívek a lehetséges indítékokat keresték, az elkövető gyalog menekült el a helyszínről a közvetlenül szomszédos, már Franciaországhoz tartozó Beausoleil városába, alig száz méterre a robbanás fészkétől. A nyomozás első komoly fordulata három nappal később következett be, amikor a kamerafelvételek precízebb elemzése során kiderült, hogy a férfinak hitt elkövető valójában egy harminckilenc éves ukrán származású nő, Anasztasziia Berezovszka. A hatóságok körözési fotót adtak ki, az Interpol pedig nemzetközi elfogatóparancsot bocsátott ki ellene. A monacói ügyészség jelezte, hogy a nő valószínűleg Németország felé vette az irányt, és szinte biztosra vehető, hogy bérgyilkosság történt, vagyis az elkövető nem egyedül tervezte meg az akciót.

A nyomozók ekkor még nem sejtették, hogy Berezovszka ekkor már régen Ukrajna területén tartózkodott. Július elsején, mindössze negyvennyolc órával a robbantás után, még azelőtt átlépte a határt, hogy a rendőrség hivatalosan gyanúsítottként azonosította volna. A menekülési útvonala lenyűgöző volt: Franciaországból gyalog indulva, majd Olaszországon és Németországon keresztül gépkocsival utazva, Lengyelország érintésével jutott el Kijevbe. Mivel a nemzetközi riasztás időközben élesedett, az ukrán rendőrség figyelni kezdte a nő kommunikációs csatornáit. A fővárosba érve a gyanúsított kapcsolatba lépett néhány családtagjával, valamint két olyan férfival, akik a merényletet megelőzően jelentős pénzösszegeket utaltak át a bankszámlájára.

A hatóságok azonnal őrizetbe vették és kihallgatták a két célszemélyt. Az ukrán ügyészség tájékoztatása szerint az egyik gyanúsított a hivatali helyiségben megtört és beismerte a nő meggyilkolását, terhelő vallomást téve a társára is. Az útmutatásuk alapján a rendőrök egy Kijevétől nyugatra fekvő erdős területen találták meg a nő holttestét, akit két fejlövéssel végeztek ki, majd egy sebtében kiásott, gallyakkal eltakart sírba rejtettek el. A két letartóztatott férfi személyazonossága sokkolta a közvéleményt: a harminchárom éves Vladiszlav Reut az Ukrán Védelmi Minisztérium Főtitkosszolgálati Igazgatóságának, a GUR-nak az aktív ügynökeként szolgált, míg a negyvenkilenc éves Vitalij Zsikovics korábban szintén a rendvédelmi szerveknél dolgozott, a helyi sajtó szerint kétezer-huszonkettős elbocsátásáig az SBU kötelékébe tartozott.

A gyanúsítottak nem tagadják a bűncselekmény elkövetését, de a bíróság előtt egymásra hárítják a halálos lövések felelősségét. A sír helyét megmutató Reut először magára vállalta a gyilkosságot, később azonban megváltoztatta a vallomását, azt állítva, hogy valójában Zsikovics húzta meg a ravaszt, ő csupán a büntetés enyhítése érdekében hazudott a nyomozás kezdeti fázisában. Zsikovics védője ezzel szemben ügyfele ártatlanságát hangoztatja, Reutot nevezve meg végrehajtóként. Abban viszont mindkét vádlott egyetért, hogy közösen vették fel az autóba a hercegségből elmenekült nőt, akinek sürgősen rejtekhelyre volt szüksége, majd a fővárostól nyugatra fekvő erdőbe szállították, ahol a kivégzés megtörtént. Az ügyészség előre kitervelt gyilkossággal vádolja mindkét férfit, hangsúlyozva, hogy koordináltan, társtettesként jártak el, függetlenül attól, melyikük tartotta a fegyvert. Óvadék lehetősége nélkül előzetes letartóztatásba kerültek.

A nyomozás legnagyobb kérdése most az, hogy a tisztek saját szakállukra cselekedtek-e, vagy felsőbb állami utasítást hajtottak végre az oligarcha megbüntetésére és a nyomok eltüntetésére. Az ukrán hatóságok minden összegyűjtött adatot átadtak a monacói hercegség nyomozóinak, miközben a kijevi szervek gőzerővel dolgoznak a megrendelők és a háttérben álló egyéb személyek azonosításán. A monacói hatóságok jelenleg egyetlen elméletet sem zárnak ki. Reut a bíró előtt azt vallotta, hogy a GUR vezetősége semmit sem tudott az akciójáról, Zhykovych ügyvédje viszont úgy nyilatkozott, hogy a védencek valószínűleg parancsot teljesítettek. A meggyilkolt nő múltja kevésbé tűnt sötétnek, kutyatenyésztéssel foglalkozott, és korábban vandálkodásért ítélték el, a háború kitörése után pedig Németországba költözött. Miközben a hatóságok a szálakat bogozzák, a monacói robbanás áldozatai továbbra is kórházi ápolásra szorulnak, az oligarcha és élettársa állapota súlyos, a tizenhárom éves fiú viszont már képes volt részletes vallomást tenni a nyomozóknak.