Drasztikus megszorítások jönnek a német egészségügyben

Komoly politikai és jogi csatározások után a szövetségi parlament végső döntést hozott arról a nagyszabású megszorító csomagról, amely alapjaiban alakítja át a német egészségügyi ellátórendszer működését és finanszírozását. A törvényalkotási folyamat utolsó szakaszában a Karlsruhe városában székelő Szövetségi Alkotmánybíróság határozatára volt szükség ahhoz, hogy a törvényhozók egyáltalán napirendre tűzhessék és megszavazhassák a Nina Warken egészségügyi miniszter által kidolgozott javaslatot. Az ellenzéki frakciók sürgősségi indítvánnyal fordultak a taláros testülethez, kérve a záróvavazás elhalasztását, mivel álláspontjuk szerint a képviselőknek nem állt rendelkezésükre elegendő idő a bonyolult és kiterjedt normaszöveg alapos áttanulmányozására. A bírák végül elutasították az ellenzéki beadványt, így egy rendkívül heves és indulatos parlamenti vita után a kormányzó többség zöld utat adott a jogszabálynak, amely a tervek szerint 2027 január elsején lép hatályba.

A kormányzati indoklás szerint a beavatkozás elkerülhetetlenné vált, mivel a törvényes betegbiztosítók kiadásai hosszú ideje drasztikusabb ütemben emelkednek, mint a csaknem hetvenötmillió biztosított által befizetett járulékokból származó bevételek. A biztosítók korábbi pénzügyi tartalékai szinte teljesen felemésztődtek, különösen a világjárvány évei alatt hozott rendkívüli intézkedések finanszírozása miatt. A szakértői előrejelzések és matematikai modellek azt mutatták, hogy érdemi strukturális beavatkozás hiányában a kötelező biztosítási alapokban már a 2027 esztendőben egy tizenötmilliárd eurós hiány halmozódott volna fel, ez a deficit pedig a 2030-as évre elérte volna a negyvenmilliárd eurót. Egy ilyen forgatókönyv a munkavállalói és munkáltatói járulékok újabb drasztikus emelését tette volna szükségessé, ami a korábbi évek szintén gyakori emelései után már súlyos versenyképességi hátrányt okozott volna a német gazdaság számára, közvetlenül megemelve a hazai munkaerőköltségeket. Ezen negatív gazdasági spirál megállítása érdekében a miniszterasszony egy független szakértői bizottságot bízott meg a lehetséges megoldások kidolgozásával, a testület javaslatainak jelentős része pedig beépült a parlament által most elfogadott, a járulékkulcsok stabilizálását célzó törvénybe.

A lakosság és a biztosítottak közvetlenül a saját bőrükön tapasztalják majd meg a spórolási intézkedések hatásait, hiszen a kiadások lefaragásának jelentős részét a pácienseknek kell viselniük. Az orvos által felírt, vényköteles gyógyszerek esetében a betegek által fizetendő önrész mértéke hét euró ötven cent és tizenöt euró közötti összegre emelkedik. A fogpótlások és fogászati kezelések állami támogatása tíz százalékkal csökken, a korábban teljesen ingyenes családi biztosítási rendszert szigorú korlátozások alá vonják. A járulékmentes kiterjesztés a biztosítottak gyermekei esetében változatlan formában érvényben marad, a házastársak viszont a jövőben csak szigorú feltételek teljesülése mellett maradhatnak a rendszerben. Ez a kedvezmény kizárólag akkor jár, ha az érintett házastárs igazoltan ápolásra szoruló hozzátartozót gondoz, vagy tizenkét évnél fiatalabb gyermeket nevel a háztartásban. Az összes többi esetben a házastárs után a biztosítottnak a járulékköteles jövedelmének két és fél százalékát kitevő pótlólagos járulékot kell befizetnie az államkasszába, bár az eredeti tervezetben még három és fél százalékos elvonás szerepelt.

A szigorítások érintik a nyújtott szolgáltatások körét is, a jövőben a biztosítók nem térítik meg azokat a kezeléseket, amelyeknek a modern orvostudományi kritériumok szerint nincs egyértelműen bizonyított orvosi haszna. Ezen intézkedés áldozatává vált a homeopátiás szerek állami finanszírozása, a bőrrák megelőzését szolgáló szűrővizsgálatok költségeit sem fedezik a továbbiakban, amelyekre a biztosítottak korábban kétévente voltak jogosultak. A szakma felhívja a figyelmet arra, hogy a páciensek közvetve az orvosokat, a pszichoterapeutákat és a kórházakat érintő elvonások negatív hatásait is megérzik a mindennapokban. Bár jelenleg még pontosan nem látható, hogy a jogszabály miként alakítja át a mindennapi orvosi ellátás színvonalát Németországban, a várólisták jelentős meghosszabbodása valószínűsíthető, mivel a szakemberek a csökkenő állami finanszírozás miatt fokozottan a magánbiztosítással rendelkező ügyfelek irányába orientálódnak majd. A kórházak hálózatának ritkulása miatt a betegeknek hosszabb utazási idővel kell számolniuk a legközelebbi klinika eléréséig, a szigorú pénzügyi keretek a fekvőbeteg-ellátás centralizációjához vezetnek az országban.

A fekvőbeteg-intézmények működésében a Nina Warken által fémjelzett csomag további súlyos strukturális zavarokat idézhet elő. A kórházi szövetségek vezetősége jelezte, hogy a intézmények a világjárvány óta krónikus forráshiánnyal küzdenek, mivel a szövetségi kormány és a tartományok nem biztosítanak elegendő tőkét az üzemeltetésre. Az új szabályozás ráadásul alacsonyabb kompenzációt határoz meg az infláció okozta költségnövekedések ellensúlyozására, a dolgozók kollektív szerződésekben rögzített béremeléseit sem téríti meg teljes mértékben az állam. Egy friss iparági tanulmány szerint a klinikák hatalmas kihívásokkal szembesülnek a közeljövőben, a törvény kényszerpályára teszi őket, a működés fenntartásához a személyi jellegű kiadások drasztikus lefaragására van szükség. Amennyiben ezek a belső racionalizálások sikertelenek maradnak, az elemzők szerint mintegy négyszáz egészségügyi intézmény puszta léte és jövőbeli működése kerülhet közvetlen veszélybe.

A rendelőkben dolgozó, praxisokat fenntartó orvosok szintén komoly anyagi veszteségeket kénytelenek elkönyvelni a jövőben. A jogszabály értelmében megszűnik az a külön díjazás és prémium, amelyet a szakemberek az elektronikus betegakta digitális kitöltéséért és adminisztrációjáért kaptak, a korábban külön honorált kiegészítő szolgáltatások köre jelentősen szűkül. A pszichoterapeuták esetében az elvonások mértéke kirívóan magas, ami a szakmai szervezetek részéről azonnali, heves tiltakozási hullámot váltott ki a nagyobb városokban. Bár egy bírósági végzés egy korábban, a tavaszi időszakban elhatározott tiszteletdíj-csökkentést ideiglenesen felfüggesztett, a Warken-féle törvény további elvonásokat irányoz elő a pszichés betegségekkel küzdő emberek hosszú távú terápiás kezeléseinél. Sok terapeuta a saját szakmai és egzisztenciális túlélését látja veszélyeztetve a szigorú normák miatt. A takarékossági kötelezettség a biztosítási kasszákat közvetlenül eléri, a jövőben a korábbi összeg felét költhetik marketingtevékenységre és reklámra, az adminisztratív kiadásaikat szigorú felső határ közé szorítják, az igazgatótanácsi tagok és elnökök fizetését maximalizálják.

A törvénytervezet első változatának nyilvánosságra hozatalakor borítékolható volt az egészségügyi szektor teljes körű tiltakozása, a miniszterasszony tudatosan vállalta fel azt a politikai konfliktust, hogy a rendszer összes szereplőjére komoly anyagi terheket ró. A különböző szakmai lobbiszervezetek és érdekképviseletek egységesen és határozottan utasították el a javaslatot, a legnagyobb felháborodást az ellenzék és a szakszervezetek körében az váltotta ki, hogy a jogszabály a gyógyszergyártó óriásvállalatokat szinte teljes egészében érintetlenül hagyta. A gyógyszeripari lobbi korábban azzal fenyegette meg a kormányzatot, hogy a szigorítások esetén a németországi kutatási központokat és a munkahelyeket külföldre, olcsóbb gyártási környezetbe telepíti át, a zsarolási potenciál pedig hatásosnak bizonyult a minisztériumban. Az egészségügyi szakértők bírálják, hogy a kabinet reformként mutatja be a csomagot, miközben az intézkedések a valóságban a források megvonásáról és a lakosság plusz anyagi megterheléséről szólnak. A rendszer strukturális megújítása, a hatékonyság növelése várat magára, miközben a német egészségügy a magas finanszírozási költségek ellenére a nemzetközi összehasonlításokban sokszor közepes eredményeket produkál.

A szakma attól tart, hogy a brutális elvonások beszűkítik a mozgásteret a valódi, érdemi strukturális átalakítások előtt, veszélybe sodorva a tervezett átfogó kórházreformot és az alapellátási orvosi rendszer modernizációját. A politikai viták fókuszába kerültek azok a nem biztosítási jellegű feladatok és szolgáltatások, amelyeket a jogalkotó a járulékfizetők pénzéből finanszíroz, a különböző háttértanulmányok szerint ezek összege éves szinten meghaladhatja a hatvanmilliárd eurót. A biztosítók képviselői sérelmezik, hogy az olyan általános társadalmi feladatokat, mint az állami alapbiztosításban részesülők egészségügyi költségei, a járulékfizetők közösségére hárítják, ahelyett, hogy azokat a teljes lakosság, a magánbiztosítással rendelkező menedzserek és a tisztviselők adóiból fedeznék. Lars Klingbeil pénzügyminiszter tovább szította az indulatokat azzal a döntésével, hogy a szövetségi költségvetésből a törvényes biztosítóknak nyújtott állami támogatást kétmilliárd euróval csökkentette a hiány lefaragása érdekében. A politikai feszültségek enyhítése és a koalíciós béke megőrzése érdekében a szövetségi kormány a tárgyalások utolsó szakaszában bejelentette a cukoradó bevezetését, az ebből származó költségvetési bevételek hivatottak kompenzálni a kieső állami támogatások egy részét.

A jogszabály elsődleges célja a kötelező biztosítást fizető polgárok havi járulékainak stabilizálása a piacon. Nina Warken a folyamat elején úgy nyilatkozott, hogy a megtakarítások révén a jövőben a járulékkulcsok csökkentése is elérhető közelségbe kerülhet a biztosítottak számára. A kormánykoalíción belüli belső viták és a politikai nyomás miatt a minisztérium kénytelen volt utólagos módosításokat eszközölni az eredeti szövegen, a kompromisszumok miatt kérdésessé vált, hogy a 2027 esztendőtől életbe lépő rendszer mekkora valós pénzügyi könnyebbséget jelent majd a családoknak. A bevételek és a kiadások alakulását a következő hónapokban a gazdasági konjunktúra változásai befolyásolják, a reformok valós hatásairól és a pénzügyi mérlegek egyensúlyáról megbízható adatok legkorábban a 2027 esztendő végén állnak majd a kutatók rendelkezésére.