Ilyen az orosz "gógyi": házilag készítenének benzint

Az ukrán dróntámadások romboló hatása elérte az orosz mindennapokat, és olyan mély üzemanyagválságot idézett elő, amelyre az elmúlt húsz évben nem volt példa az országban. Az orosz gazdasági portálok elemzései szerint a lakosság körében radikálisan megváltoztak az internetes keresési szokások. Az állampolgárok manapság lényegesen gyakrabban keresnek a világhálón házi üzemanyag-készítési recepteket és otthoni lepárlási módszereket, mint az illegális alkohol előállításának útmutatóit. Amikor a finomítók kiesése miatt a korábbi lokális ellátási zavarok totális üzemanyaghiánnyá eszkalálódtak, az üzemanyag desztillációjára vonatkozó online kérdések száma egyetlen hónap alatt a háromszorosára emelkedett a korábbi időszakhoz képest. Ez a jelenség abszolút rekordot jelent az Ukrajna elleni nyílt agresszió kezdete óta, és világosan mutatja a társadalom kétségbeesését. Az autótulajdonosok fórumain a legnépszerűbb témává az vált, miként lehet a hozzáférhetőbb, alacsonyabb oktánszámú üzemanyagot házilag magasabb minőségűvé alakítani anélkül, hogy a gépjárművek motorja végzetesen meghibásodna. A valóságban azonban az alternatív technikák alkalmazása tömeges műszaki problémákhoz vezet.

A helyzet a Bajkálontúli határterületen vált a legkritikusabbá, ahol a benzinkutak előtt kígyózó, több kilométeres kocsisorokban a várakozás feszültsége elképesztő túlélési stratégiákat szül. Krasznokamenszk városában egy férfi olyan végzetes lépésre szánta el magát, amely hűen tükrözi a kialakult pánikot, rendőri egyenruhát vásárolt az interneten, hogy a hatósági státuszát kihasználva, soron kívül jusson korlátozás nélküli üzemanyaghoz. Bár az orosz állampolgárok a kiváltságaik miatt ritkán tekintenek jó szemmel a rendőrökre, a férfi bízott a hatósági tekintély erejében. A benzinkút személyzetének ébersége miatt azonban a terv megbukott, és a valódi egyenruhások kiérkezésekor a csalót elfogták. Irina Volk, az orosz belügyminisztérium szóvivője megerősítette, hogy az elkövetőt a biztonsági kamerák felvételei alapján azonosították, mivel a járőrök megérkezésekor a férfi már átöltözött civil ruhába, az eldobott egyenruhát pedig megpróbálta elrejteni. A huszonegy éves fiatalember ellen eljárás indult, a megvásárolt álruhát elkobozták, és súlyos pénzbüntetést szabtak ki rá.

Ez az incidens jól mutatja, hogy az ellátási válság immár mind a tizenegy időzónát és mind a négy fő éghajlati övezetet közvetlenül érinti az óriási kiterjedésű országban. Csita városa előtt tíz kilométerrel már bele lehet futni azokba a gigantikus gépjárműoszlopokba, amelyekben a sofőrök olykor három egymást követő éjszakát kénytelenek eltölteni. A járművezetők komplett kempingfelszereléssel, felfújható párnákkal, teával és kávéval teli termoszokkal érkeznek a helyszínre. Az autókban elengedhetetlen kellékké vált a nagyteljesítményű külső akkumulátor, hiszen a várakozás óráiban az emberek folyamatosan a többi benzinkútnál kialakult helyzetet monitorozzák, és a közösségi platformokon osztják meg egymással a tapasztalataikat. Így jött létre egy egyedülálló, spontán ötletbörze a kőolajban úszó Oroszországban arról, miként lehet néhány liter üzemanyaghoz jutni napokig tartó sorban állás nélkül. Amikor valakinek sikerül megtankolnia a járművét, elintézi a legszükségesebb családi vagy üzleti teendőket, majd szinte azonnal visszaáll a sor végére, beindítja a motort, és az aktuális időjárástól függően bekapcsolja a klímát vagy a fűtést.

Az orosz lakosság az évtizedek során komoly rutint szerzett az önbíráskodásban és az önszerveződésben azokban a helyzetekben, amikor az államapparátus képtelen megoldani a kríziseket. Az európai nemzetekkel ellentétben az orosz állampolgárok ritkán szerveznek nyílt politikai tiltakozásokat az utcákon, inkább egyéni vagy kisközösségi úton próbálnak segíteni magukon. Ennek következtében gombamód szaporodnak azok a zárt csoportok és chatcsatornák, amelyekben percrekész információk érhetők el arról, hogy melyik töltőállomáson van éppen üzemanyag, mekkora a várakozási idő, és maximálisan hány litert hajlandók kiszolgálni egy ügyfélnek. Ennek a gyakorlatnak a hátulütője, hogy amint felbukkan egy hír egy szabadabb benzinkútról, ott pillanatok alatt olyan tömeg alakul ki, hogy a későn érkezők már csak hálózsákkal és katonai étkészlettel felszerelkezve találnak helyet. Ez történt Moszkvában is, amikor elterjedt a pletyka, hogy az egyik kútnál a motorkerékpárosoknak külön sávot biztosítanak. A hír közzététele után az ország legnagyobb motoros demonstrációja alakult ki a helyszínen, mivel sokan arra használták a kétkerekű járművek tankját, mint egy mozgó kanisztert, majd a megszerzett benzint komoly profittal értékesítették a sorban álló autósoknak.

A mennyiségi hiány mellett az üzemanyag katasztrofális minősége jelenti a másik óriási kihívást. Az orosz kormány a kritikus helyzet enyhítésére ideiglenesen enyhítette a finomítókra vonatkozó környezetvédelmi és minőségi előírásokat, lehetővé téve a gyengébb minőségű komponensek keverését. A modern, bonyolult elektronikai rendszerrel szerelt gépjárművek motorjai azonban rosszul reagálnak erre a lépésre, és az autószervizek máris a meghibásodások drasztikus növekedéséről számolnak be. Még a Kremlhez lojális Kommerszant napilap is kénytelen volt elismerni, hogy a motorok tönkremenetele tömeges jelenséggé vált. A találékony autósok erre is találtak áthidaló megoldást, a női nejlonharisnyákat kezdték el szűrőként használni a tankolás során, hogy a nagyobb szilárd részecskéket és szennyeződéseket felfogják. Ez az olcsó módszer rendkívül népszerűvé vált, és a harisnya egyelőre nem számít hiánycikknek az üzletekben, bár az üzemanyag kémiai összetételéből adódó problémákat ez sem képes orvosolni.

Miközben a lakosság többsége szenved az áldatlan állapotoktól, egy szűk réteg komoly üzleti lehetőséget lát a válságban. Tomszk városában a Telegram üzenetküldő alkalmazásban egy teljesen új szolgáltatás indult el a benzinkutak kiszolgálására. A hirdetések szerint a vállalkozók vállalják, hogy komoly díjazás ellenében idejüket feláldozva kivárják a sort az ügyfél helyett, majd amikor az előttük álló autó befejezi a tankolást, telefonon értesítik a megrendelőt, és átadják a helyüket a töltőpisztolynál. Ez a szolgáltatás rendkívül kényelmes, azonban a várakozási idő ára eléri az ezer rubelt, ami komoly extra kiadást jelent az amúgy is megemelkedett üzemanyagárak mellett. Az ilyen jellegű helycserék ráadásul folyamatos konfliktusok, durva viták, hisztérikus jelenetek és fizikai atrocitások forrásává válnak a feszült sofőrök között.

A helyzet megfékezésére egyes régiók vezetése adminisztratív korlátozásokat vezetett be a motorizált lakosság megosztására. Tuva területén például elrendelték, hogy a páratlan napokon csak a páratlan rendszámra végződő gépjárművek kaphatnak üzemanyagot, míg a páros napokon a páros rendszámúak tankolhatnak. Ez az intézkedés azonnal elindította a rendszámtáblák illegális kölcsönzési és lopási hullámát, a helyi viccek szerint manapság az jár a legjobban, akinek két különböző rendszáma és egy jó csavarhúzója van a csomagtartóban. Omszkban ezzel szemben a házhozmenő üzemanyag-értékesítés alakult ki, ahol magánszemélyek egy egész hadseregnyi sorban állót irányítanak a kutakon, majd a saját járműveikből magas felár ellenében fejtik át a benzint a megrendelők tankjába. Aki megteheti, és nem lakik több ezer kilométerre a külső határtól, a szomszédos államokban, például Kazahsztánban próbál üzemanyaghoz jutni. A kazahek azonban nem nézik jó szemmel a benzinturizmust, és szigorúan megtiltották az üzemanyag kaniszterekben vagy a teherautók alvázára szerelt titkos tartályokban történő illegális kivitelét, ami miatt a határokon pattanásig feszült a hangulat. A statisztikák könyörtelenek, az orosz állampolgárok jelenleg átlagosan húsz százalékkal költenek többet üzemanyagra, mint az előző évben, miközben a megvásárolható mennyiség töredéke a korábbinak.

A mezőgazdasági területeken a válság még drasztikusabb következményekkel jár, Burjátföld lakói például a szomszédos Mongóliába járnak át, amely nemrégiben jelentős hitelt kapott Indiától az első saját finomítójának felépítésére. Mivel ez a létesítmény kívül esik a katonai hatótávolságon, Mongólia hamarosan a regionális energetikai piac meghatározó szereplőjévé válhat az orosz kapacitások visszaesése miatt. Kszanyija Voronyina ismert burjáti énekesnő a közösségi médiában művészi formában hívta fel a figyelmet arra, hogy a lakosságnak készen kell állnia a lótartásra való átállásra, hogy lóháton, nyeregre rögzített kaniszterekkel induljanak el üzemanyagért Mongóliába. Bár a felhívás ironikusnak tűnt, a valóság gyorsan követte a művészetet, és az agrárrégiókban hirtelen megugrott a kereslet a munkalovak iránt. Az elemzők adatai szerint a haszonállatok értékesítése egyes területeken a többszörösére emelkedett, és a munkára fogható fajták szinte teljesen elfogytak a piacokról, miközben egyetlen ló ára elérte a kétszázezer rubelt is. Állatvédők szerint a krízis egyetlen pozitív hozadéka, hogy a vágóhídra szánt öreg állatok most új esélyt kaptak a túlélésre a mezőgazdasági munkákban.

Miközben az ökológusok az elektromos autók iránti növekvő érdeklődésnek örülnek, Alekszej Csalov autóipari szakújságíró figyelmeztet a túlzott illúziókra, kiemelve, hogy az elektromos mobilitás csak a gazdag, kiépített infrastruktúrával rendelkező metropoliszokban jelenthet valós alternatívát, a vidéki területeken a hálózat képtelen lenne kiszolgálni a tömegeket. Ráadásul a vásárlók nem új modelleket, hanem használt, olcsóbb kínai elektromos járműveket keresnek, amelyek megfizetése még így is csak a jómódú rétegek privilégiuma. A szegényebb polgárok körében az a gyakorlat terjedt el, hogy fillérekért vásárolnak működésképtelen, régi roncsautókat, amelyeknek kizárólag a sértetlen üzemanyagtartályát hasznosítják plusz tárolóként, kijátszva a benzinkutak azon szabályát, amely járművenként és nem személyenként korlátozza a kiadható mennyiséget.

A feszültség rendszeresen torkollik nyílt erőszakba a töltőállomások környékén. Jekatyerinburgban egy különösen súlyos incidens borzolta a kedélyeket, amikor a hírhedt Wagner magánhadsereg egykori veteránjainak egy csoportja brutálisan rátámadt egy helyi független hírportál újságírójára, aki a Gazpromnyefty kútjánál kialakult káoszt dokumentálta. A férfi nem próbált meg előzni a sorban, csupán a kamerájával rögzítette a várakozó járműveket, ám a feszült férfiak az ukrán titkosszolgálat ügynökének bélyegezték, bántalmazták, elvették az iratait és megsemmisítették a telefonját. Az internetet elárasztották a hasonló erőszakos felvételek, és a helyzet komolyságát mutatja, hogy Margarita Szimonyan, az állami RT médiaholding igazgatója is nyilvánosan feltette a kérdést, hogy miért fontosabbak a távoli katonai sikerek, mint a hazai benzinkutakon uralkodó tarthatatlan állapotok. A politikai vezetés reakciója ahelyett, hogy megnyugtatná a kedélyeket, a bűnbakkeresésre korlátozódik. Vjacseszlav Vologyin, az orosz Állami Duma elnöke parlamenti beszédében kijelentette, hogy a problémákért kizárólag a kollektív Nyugat felelős, és azok az állampolgárok, akik a sorban állásokról készült videók megosztásával gúnyolódnak a válságon, de facto a hazaárulás bűnét követik el, mivel átálltak az ellenség oldalára. Az elnök hangsúlyozta, hogy az ország korábban a bankrendszer és a gazdaság ellen irányuló szankciókat is túlélte, így a benzinkutak problémáit is meg fogják oldani, a legfontosabb feladat most a társadalmi konszolidáció és az egymás iránti megértés. A rend fenntartására a legtöbb megyében ma már fegyveres kozák járőrök, rendőri egységek vagy a lakosság által spontán szervezett önvédelmi milíciák ügyelnek a töltőállomásokon, Anapa üdülővárosában pedig a helyi sportiskolák növendékeit vezényelték ki a helyszínekre, hogy fizikai erejüket bevetve csillagítsák le a dühöngő sofőröket, jelezve, hogy a hátország stabilitása komoly veszélybe került az elhúzódó konfliktus gazdasági következményei miatt.