Drónháború a tengeren: lángokban az orosz árnyékflotta

Az ukrán hadsereg az elmúlt időszakban új, rendkívül szisztematikus és pusztító szakaszába léptette a tengeri és légi drónháborút, amely közvetlenül az orosz hadigépezet legérzékenyebb pontját, az ügynökségek és fedőcégek hálózatán keresztül működtetett energialogisztikát célozza. A kijevi drónszolgálat parancsnoka, Robert Brovdi hivatalos tájékoztatása szerint az Azovi-tengeren végrehajtott koordinált éjszakai műveletek során tizenöt orosz hajót, köztük hét nagyméretű tankert értek súlyos találatok. Ez a flotta kiemelten fontos szerepet játszik Moszkva azon törekvéseiben, hogy kijátssza a nemzetközi közösség által bevezetett gazdasági korlátozásokat. Ezzel az akcióval az elmúlt nyolc napban megrongált vagy mozgásképtelenné tett orosz vízi járművek száma elérte a százötöt, ami komoly logisztikai bénultságot okoz a térségben.

A tengeri csapásokkal párhuzamosan az ukrán nagy hatótávolságú pilóta nélküli egységek a frontvonaltól sok száz kilométerre fekvő orosz hátország ipari központjait is folyamatosan támadják. A legutóbbi akciók során kigyulladt a Volga-vidéken, Szamara régiójában található szizrani olajfinomító, amely a frontvonalaktól több mint nyolcszáz kilométeres távolságra fekszik. Ez a létesítmény az állami Rosznyeft vállalat tulajdonában van, és évente nyolc és fél millió tonna kőolaj feldolgozására képes, üzemegységeiben pedig gázolajat, benzint és kerozint állítanak elő a hadsereg és a polgári piac számára. A szizrani üzemet az ukrán erők már korábban is több alkalommal célba vették, aminek következtében a termelés május végén hosszabb időre leállt, a mostani újabb csapások pedig végképp ellehetetlenítik a gyors helyreállítást. Ezzel egy időben a tengeren újabb tíz olajszállító és négy komphajó került az ukrán tüzérségi és drónirányítók célkeresztjébe, ami egyértelműen bizonyítja, hogy Kijev képes ellenőrzése alatt tartani a térség vízi útvonalait.

A tengeri hadműveletek első hulláma július 6-ra virradó éjszaka kezdődött, amikor két olyan tengeri és belvízi közlekedésre is alkalmas tankert ért találat, amelyek benzinszállítmánnyal tartottak a 2014-ben annektált Krím félsziget felé. Ezek a hajók egyenként körülbelül hétezer tonna rakomány szállítására képesek, és bár méretük alapján nem tartoznak a legnagyobb óceáni szállítók közé, stratégiai szerepük alapvető. Feladatuk az, hogy az azovi-tengeri kikötőkből és a Kercsi-szoros térségéből az üzemanyagot közelebbi elosztópontokra vigyék, vagy a sekélyebb vizekről a nyílt tengeren állomásozó nagyobb tankerekre rakodják át. Jan Matvejev független katonai elemző szakértői számításai szerint ez a két tartályhajó önmagában képes volt fedezni a krími havi benzinfogyasztás húsz százalékát, így kiesésük azonnali és drasztikus ellátási hiányt idézett elő. Az intenzív és kiszámíthatatlan támadások miatt a kereskedelmi és katonai hajóforgalom az Azovi-tengeren szinte teljesen megbénult, a kikötői hatóságok pedig kénytelenek voltak elrendelni a hajózási útvonalak részleges vagy teljes lezárását.

A kijevi hadvezetés taktikája rendkívül megfontolt, a drónok technikai paramétereit a feladathoz igazítják. Sok esetben közepes hatótávolságú eszközöket indítanak útnak, amelyek kevesebb robbanóanyagot szállítanak annak érdekében, hogy az üzemanyag-kapacitás növelésével messzebbre repülhessenek. Emiatt a célba vett tartályhajók a becsapódás pillanatában ritkán süllyednek el azonnal, a robbanások viszont elpusztítják a parancsnoki hidat és a navigációs rendszereket, aminek következtében a járművek teljesen fmozgásképtelenné válnak a nyílt vízen. Hogy a bénultságot teljessé tegyék, az ukrán fegyveres erők másodlagos csapásokkal az orosz vontatóhajókat is szisztematikusan semmisítik meg, megakadályozva ezzel, hogy a sérült tankereket a mentőcsapatok biztonságos kikötőkbe vagy javítódokkokba vontathassák.

Ez a módszeres pusztítás egy hosszú távú, több fázisból álló katonai stratégia következő lépcsőfoka. Az első időszakban az ukrán hadsereg szisztematikusan és következetesen semmisítette meg az orosz légvédelmi rendszereket és radarállomásokat a megszállt területeken, valamint a Krím félszigeten. Miután a légtérvédelmi ernyőn jelentős rések keletkeztek, Kijev megkezdte a katonai bázisok és az azokat kiszolgáló üzemanyagraktárak módszeres felszámolását. Az olyan saját fejlesztésű, nagy hatótávolságú drónok, mint amilyen a Ljuty típus, ma már képesek az orosz föderáció legmélyebb területeire is berepülni. A gyártó Fire Point adatai szerint ezek az eszközök akár háromezer-négyszáz kilométeres távolságot is képesek megtenni, ami lehetővé teszi a szibériai ipartelemek elérését is. Bár a finomítókban keletkezett károkat az orosz mérnökök korábban néhány hónap alatt képesek voltak helyreállítani, a drónok technológiai fejlődése és a hordozott harci fejek méretének növekedése miatt a jövőben a rombolás mértéke végleges is lehet.

A sikeres akciók földrajzi kiterjedését mutatja, hogy az ukrán pilóta nélküli repülők csapást mértek Oroszország legnagyobb finomítójára is a szibériai Omszk városában, amely több mint kétezer-négyszáz kilométerre fekszik a Kijev által ellenőrzött területektől. A találatokat követően az orosz menedzsment kénytelen volt a teljes termelést leállítani. Bár a hivatalos moszkvai kommunikáció csupán a károk szokásos felméréséről és tervezett karbantartásról beszélt, a piac azonnal reagált, az omszki üzem ugyanis a leállás óta egyetlen liter üzemanyagot sem volt képes szállítani a szentpétervári és a balti-tengeri elosztó központokba. Ezzel párhuzamosan a legfeljebb háromszáz kilométeres hatótávolságú közepes drónok folyamatos ellenőrzés alatt tartják a frontvonalhoz vezető közutakat és vasútvonalakat, ahol nemcsak katonai járműveket, hanem tartálykocsik tucatjait és kisebb üzemanyagraktárakat semmisítenek meg a donyecki, luhanszki régiókban, valamint a Krímben.

A folyamatos és elháríthatatlan légi csapások miatt Oroszországban komoly és rendszerszintű üzemanyaghiány alakult ki. A vidéki és a nagyvárosi benzinkutakon korlátozásokat vezettek be, a járművezetők csak szigorúan meghatározott mennyiségű üzemanyagot vásárolhatnak, a töltőállomások előtt pedig kígyózó sorok alakultak ki. A déli orosz katonai csoportosulás legfontosabb utánpótlási bázisának számító Krím félsziget lakossága és a helyőrség már hónapok óta szenved az ellátási zavaroktól. A helyzet súlyosságát mutatja, hogy a moszkvai kormány kénytelen volt teljesen leállítani a gázolaj külföldi exportját, és hivatalosan bejelentette, hogy kénytelen üzemanyag-behozatalra támaszkodni. Ez komoly presztízsveszteség egy olyan állam számára, amely korábban a világ legnagyobb dízelolaj-exportőrének számított.

A hiány enyhítése érdekében az orosz vezetés kénytelen megnyitni a stratégiai állami tartalékokat, és a történelem során először tengeri úton Indiából importál kész üzemanyagot. Mivel a belföldi finomítói kapacitások a rombolások miatt drasztikusan visszaestek, az ország kénytelen a feldolgozatlan nyersolaj kivitelét fokozni, hogy valamilyen módon fenntartsa a költségvetési bevételeket. Az orosz energetikai minisztérium a valós helyzet elfedése érdekében már 2023 áprilisában megtiltotta az olajkitermelési és feldolgozási adatok nyilvánossá tételét, de a piaci folyamatok így is egyértelmű jelzést adnak. Az ukrán dróncsapások teljesen megbénították többek között a norszi finomító működését, amely az ország egyik legfontosabb benzingyártó komplexuma, és a szaratovi üzem is teljesen leállt. Szakértői becslések szerint a napi hiány elérheti a negyvenötezer tonnát, ami a nyári főszezonban harmincöt százalékos hiányt jelent a piacon, hiszen a nyaralások és a mezőgazdasági munkák idején az orosz napi benzinigény eléri a százhúszezer tonnát. A Nemzetközi Energiaügynökség hivatalos piaci jelentése szerint az orosz olajtermelés a folyamatos infrastrukturális veszteségek miatt várhatóan napi nyolc és fél millió hordóra esik vissza, ami komoly csapást mér Moszkva gazdasági stabilitására és katonai logisztikájára.