Alkotmányos védelmet kaptak az ortodox zsidók
A jeruzsálemi parlament legutóbbi döntésével a vallási iratok tanulmányozását kiemelt alapértékké emelte. Benjamin Netanjahu kormánya ezzel a lépéssel biztosította a teokratikus frakciók feltétlen támogatását a közelgő politikai megmérettetésen.
Az izraeli parlament a harmadik, egyben utolsó olvasatban is elfogadta azt a rendkívül komoly vitákat kiváltó törvényjavaslatot, amely a vallási szövegek tanulmányozását a zsidó nép és Izrael Állam alapvető értékévé nyilvánítja. Ez a jogszabály gyakorlatilag alkotmányos rangra emeli a hitéleti tevékenységet, amely a gyakorlatban közvetlen és legális lehetőséget biztosít az ultraortodox közösségekhez tartozó férfiak számára a kötelező katonai szolgálat teljesítése alóli mentesülésre. A parlamenti szavazás végeredménye pontosan tükrözi az izraeli társadalom és a politikai elit mély megosztottságát, hiszen a jogszabály mellett hatvanhárom képviselő voksolt, míg ötvenketten ellenezték a tervezet hatályba lépését. A döntés gyökeresen átalakítja az állam és a vallás eddigi, egyébként is törékeny egyensúlyát, és komoly feszültséget generál a világi és a vallásos lakosság körében.
Az ultraortodox zsidók évtizedeken át élvezhettek mentességet a sorkatonai szolgálat alól, amely kiváltság a történelmi megállapodásokon és az államalapítás óta fennálló status quo rendszerén alapult. Ez a kényelmes jogi berendezkedés azonban 2024-ben gyökeresen megváltozott, amikor az izraeli Legfelsőbb Bíróság alkotmányellenesnek minősítette és hatályon kívül helyezte a kollektív felmentést biztosító szabályozást. A bírói döntést követően a hatóságok és a rendőrség fokozott szigorral léptek fel, és az elmúlt időszakban egyre több olyan ultraortodox férfit vettek őrizetbe, akik megtagadták a bevonulási parancs teljesítését. A kényszerintézkedésekre válaszul a közösség tagjai tömegesen vetették nyilvántartásba magukat teljes állású vallási diákként, hogy a Tóra és más szent iratok tanulmányozására hivatkozva szerezzenek jogalapot a védelmi kötelezettségek elkerülésére. Az új törvény most ezt a taktikai lépést emeli a legmagasabb jogi szintre, közvetlen védelmet nyújtva a behívók ellen.
A parlamenti döntés időzítése cseppet sem számít véletlennek, hiszen Izraelben 2026 október 27-én új törvényhozást választanak a polgárok. A jelenlegi összetételű Knesset napjai már meg vannak számlálva, csupán néhány napig ülésezik a testület a feloszlás előtt. Ezen kritikus politikai helyzetben Benjamin Netanjahu miniszterelnöknek létfontosságú volt, hogy a választási kampány hivatalos kezdete előtt véglegesen magához láncolja az ultraortodox pártok támogatását, amelyek szavazatai nélkül a jelenlegi jobboldali koalíció azonnal összeomlana. A kormányfő politikai túlélése és jövőbeli kormányalakítási esélyei közvetlenül függenek ezen vallásos frakciók lojalitásától, így a miniszterelnök hajlandó volt teljesíteni a közösség legfontosabb követelését, még a társadalmi igazságosság elvének súlyos sérelme árán is.
A törvény elfogadása azonban nem zajlott zökkenőmentesen, és komoly belső feszültségeket hozott a felszínre. A parlamenti ellenzék éles bírálatokkal illette a döntést, azzal vádolva a kabinetet, hogy kiárusítja az ország biztonságát és egyenlő teherviselési elveit a politikai haszonszerzés oltárán. A tiltakozás ráadásul nem korlátozódott az ellenzéki padsorokra, hanem Benjamin Netanjahu saját pártján, a Likudon belül is repedéseket okozott. Dan Illous parlamenti képviselő a szavazást követően azonnal bejelentette, hogy kilép a kormánypártból, mivel nem tud közösséget vállalni egy olyan intézkedéssel, amely kiváltságokat biztosít a társadalom egy része számára, miközben mások az életüket kockáztatják a frontvonalakon. A helyi sajtóértesülések szerint a Pénzügyminisztérium szakértői és vezetői szintén határozottan tiltakoztak a jogszabály ellen, hangsúlyozva a gazdasági veszélyeket, amelyeket a munkaerőpiacról hiányzó, állami támogatásokból élő tízezrek jelentenek az ország költségvetésére.
Maga a miniszterelnök, Benjamin Netanjahu politikai pályafutása során mindvégig következetesen azon az állásponton volt, hogy az ultraortodox közösséget nem szabad kényszerrel besorozni a hadseregbe, mivel a vallási identitás megőrzése és a spirituális védelem legalább olyan fontos az állam fennmaradása szempontjából, mint a fizikai hadviselés. Ennek ellenére a kormányfő sokatmondó módon távol maradt a döntő parlamenti voksolástól, így személyesen nem adta le a szavazatát a saját kormánya által támogatott tervezetre. Ez a távollét jól mutatja a helyzet bonyolultságát, hiszen miközben politikai érdekei a törvény elfogadását diktálták, a világi választók felé irányuló kommunikációjában igyekezett távolságot tartani a népszerűtlen intézkedéstől.
A politikai üzlet természetesen komoly ellenlépéseket is magában foglalt a koalíción belül. Cserébe a katonai mentességet biztosító törvény elfogadásáért, a két legnagyobb ultraortodox párt képviselői egyértelmű jelzést adtak arra vonatkozóan, hogy támogatni fogják a Benjamin Netanjahu vezette Likud által benyújtott egyéb kormányzati projekteket. Ezen megállapodások között kiemelt helyen szerepel a műsorszolgáltatás átfogó és radikális reformja. A kabinet tervei szerint teljes mértékben átalakítják a televíziós csatornák, a rádióadók, valamint a modern streaming platformok szabályozási és felügyeleti rendszerét. Ez a médiatörvény-módosítás lehetővé teszi a kormány számára, hogy sokkal nagyobb befolyást gyakoroljon a nyilvánosságra és a tájékoztatásra, amely a közelgő választási kampányban kulcsfontosságú előnyt biztosíthat a hivatalban lévő miniszterelnöknek és szövetségeseinek.
A bírósági eljárások és a rendőrségi őrizetbe vételek az elmúlt hónapokban hatalmas felháborodást váltottak ki az ortodox negyedekben, ahol rendszeresekké váltak az erőszakos utcai demonstrációk és a hatóságokkal való összecsapások. A vallásos vezetők szerint a fiatalok besorozása a világi hadseregbe egyet jelent a tradicionális zsidó életforma és az évezredes hagyományok megsemmisítésével. A világi izraeliek ezzel szemben úgy vélik, hogy a háborús időkben az ország védelme mindenkire kötelező érvényű feladat kellene, hogy legyen, és a kivételezés aláássa a nemzeti egységet. A most elfogadott jogszabály átmenetileg megnyugvást hozhat a koalíciós partnerek számára, de a társadalmi törésvonalakat hosszú távon mélyíti el. Az új parlament 2024 utáni és 2026-os krízisei jól mutatják, hogy a vallás és a világi kötelességek összehangolása a közeljövőben is a legfontosabb belpolitikai kihívás marad Jeruzsálemben.