Magyarország helyett most mások fékezik Brüsszelt

A magyar kormányváltáshoz Brüsszelben az a remény társult, hogy könnyebbé válik az Oroszország elleni uniós szankciók elfogadása. A Frankfurter Allgemeine Zeitung beszámolója szerint ennek éppen az ellenkezője történt: az Európai Bizottság által öt hete bemutatott huszonegyedik szankciós csomag körül olyan kemény vita alakult ki, amilyenre korábban is csak ritkán volt példa. A vasárnapi rendkívüli nagyköveti ülés sem hozott megállapodást, ezért hétfőn már a külügyminiszterek folytatták az alkudozást. A német lap szerint különösen figyelemre méltó, hogy a magyar vétó eltűnésével sem lett egyszerűbb a közös fellépés. Orbán Viktor kormányát az elmúlt években rendszeresen azzal vádolták, hogy Moszkva érdekeit képviseli, lassítja a büntetőintézkedéseket, kivételeket követel és az utolsó pillanatban engedményekre kényszeríti a többi tagállamot. A mostani vita viszont azt mutatja, hogy az Európai Unió belső megosztottságát nem lehetett kizárólag Budapestre visszavezetni. Görögország, Ciprus, Málta, Franciaország, Portugália, Bulgária és Németország is keményen védte saját gazdasági vagy politikai érdekeit. A legsürgetőbb kérdés az orosz olajra vonatkozó árplafon felülvizsgálata. A rendszer célja, hogy korlátozza Moszkva nyersolaj-exportból származó bevételeit: az európai hajózási és biztosítási szolgáltatásokat csak akkor lehet igénybe venni, ha az olajat a meghatározott ár alatt adják el. A 2024 szeptemberében elfogadott mechanizmus szerint a plafont félévente automatikusan újraszámítják az uráli típusú nyersolaj előző huszonkét heti átlagára alapján, amelyből tizenöt százalékot levonnak. A plafon február elseje óta hordónként 44,10 dollár. Az iráni háború miatt azonban az olaj ára átmenetileg jelentősen megugrott. A FAZ számításai szerint az automatikus képlet most 48 dollárra emelné a határt, miközben az uráli olaj aktuális piaci ára körülbelül 42 dollár. Vagyis az uniós rendszer olyan helyzetet teremtene, amelyben az orosz olajat szállító hajótulajdonosokat lényegében arra köteleznék, hogy a piaci árnál drágábban értékesítsenek. Moszkva így a szankciós mechanizmusnak köszönhetően kaphatna felárat. Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke már június elején jelezte a veszélyt, ezért azt javasolta, hogy hat hónapra fagyasszák be a jelenlegi plafont, és függesszék fel az automatikus kiigazítást. A javaslatot azonban ellenezték azok az országok, amelyekben a legnagyobb, továbbra is orosz olajat szállító hajózási vállalkozások működnek. Közülük Görögország játssza a vezető szerepet. A Financial Times korábbi számításai szerint a görög hajótulajdonosok az elmúlt három évben legalább 3,8 milliárd dollárt kerestek az orosz olaj fuvarozásán. Az ilyen szállításokban részt vevő húsz legfontosabb vállalatból nyolc görögországi, a többi orosz. Athén, Nicosia és Valletta régóta bírálja az olajárplafont, mert szerintük az versenyhátrányt okoz az uniós hajózási cégeknek, miközben más országok vállalkozásai könnyedén megkerülik a korlátozásokat. A három mediterrán tagállamnak most az sem állna érdekében, hogy hajótulajdonosait a piaci ár fölötti eladásokhoz kössék. A FAZ forrásai szerint ellenállásuk mélyebb célja ugyanakkor az volt, hogy csökkentsék a politikai beavatkozást az árképzésbe. A többi tagállam végül már arra is hajlandó lett volna, hogy a kiigazítást hat helyett csak három hónapra függessze fel. Emellett engedményt ajánlottak az orosz cseppfolyósított földgáz kivezetésének határidejében is, amelyet eredetileg 2027. január elsejére terveztek. A vasárnapi ülésen mégsem született áttörés. A vita másik tanulsága, hogy a tagállamok a szankciós csomag legapróbb részleteinél is saját nemzeti iparágaik védelméből indulnak ki. Németország például az orosz friss hal behozatalának korlátozása miatt tiltakozott. A Bizottság tőkehal, hekk és alaszkai tőkehal importját akarta visszafogni, egyes termékeket pedig teljesen kitiltott volna. Berlin attól tartott, hogy ez veszélyezteti a német halfasírt- és halrudacskagyártást, amely nagyrészt alaszkai tőkehalra épül. Franciaország a surimi miatt aggódott. A rákhúsra emlékeztető, feldolgozott haltermék ugyancsak főként alaszkai tőkehalból készül, és jelentős szerepet játszik a francia élelmiszeriparban. Portugália pedig a szárított, sózott tőkehalból készülő nemzeti ételeit féltette. Németország még elfogadta volna a korlátozások fokozatos bevezetését, Párizs és Lisszabon azonban elérte, hogy a hal teljes egészében kikerüljön a szankciós csomagból. A Frankfurter Allgemeine Zeitung szerint két személyt is levettek a büntetőlistáról. Az egyik Kirill pátriárka, az orosz ortodox egyház feje, aki teológiai érvekkel támogatja az Ukrajna elleni háborút, és szent háborúként beszél róla. Az Európai Unió már 2022-ben szankcionálni akarta, akkor Orbán Viktor akadályozta meg az intézkedést a vallásszabadságra hivatkozva. A magyar kormányváltás után a Bizottság újra próbálkozott, ezúttal azonban Bulgária állt ellen, és ismét sikerrel. Szófia azt is elérte, hogy az uniós lista ne terjedjen ki Vagit Alekperov orosz oligarchára. Alekperov sokáig a Lukoil vezetője volt, a vállalat pedig korábban a burgaszi olajfinomító tulajdonosa. A bolgár állam időközben átvette az ellenőrzést a létesítmény fölött, a kormány azonban attól tartott, hogy az oligarcha személyes szankcionálása újabb jogi konfliktusokat idézne elő. A csomag sorsa hétfő délután még bizonytalan volt. A tagállamok igyekeztek legalább az olajárplafon ügyében megállapodni, ha a teljes huszonegyedik szankciós csomagot nem is tudják elfogadni. A határidő kedd éjfélkor járt le, mert szerdán már életbe lépett volna az automatikus felülvizsgálat. A német lap tudósítása világossá teszi, hogy az uniós szankciós politika nem erkölcsi nyilatkozatokból, hanem egymással versengő nemzeti érdekekből áll össze. Magyarország korábban valóban sokszor különalkut keresett, késleltette a döntéseket és politikai engedményeket csikart ki. A mostani helyzet azonban bizonyítja, hogy a magyar akadály eltűnése önmagában nem teremtett egységet. A görög hajótulajdonosok bevétele, a német halrudacska, a francia surimi, a portugál tőkehal és a bolgár olajfinomító ugyanúgy képes felpuhítani egy szankciós csomagot, mint korábban a magyar kormány politikai zsarolása. Brüsszelben ezért nem az a fő változás, hogy megszűntek a vétók, inkább az, hogy más országok érdekei váltak láthatóbbá. Az Európai Unió Oroszországgal szembeni fellépésének erejét továbbra is az határozza meg, mennyi gazdasági áldozatot hajlandók vállalni a tagállamok, amikor már saját vállalataik, fogyasztóik és nemzeti szokásaik kerülnek veszélybe.