Ingatag a cári trón: Putyin pártja történelmi mélyponton

Az oroszországi politikai gépezet az elkövetkező időszakban az eddigi legnehezebb erőpróbája elé néz, miközben a Kreml belső köreiben komolyan mérlegelik a közelgő parlamenti választások elhalasztását. Az ukrajnai katonai invázió kezdete óta az első szövetségi szintű megmérettetést a tervek szerint 2026 szeptemberében tartanák meg, ám a társadalmi hangulat és az ország gazdasági helyzete egyáltalán nem kedvez a hatalmon lévő elitnek. Az orosz típusú irányított demokrácia működését a nemzetközi megfigyelők korábban hajlamosak voltak legyintéssel vagy némi iróniával elintézni, mondván, a választási eredmények előre borítékolhatóak. A mostani helyzet azonban lényegesen komolyabb fenyegetést jelent a hatalom számára, mint a korábbi évek rutinszerű szavazási eljárásai, ugyanis a voksolás lényegében egy országos népszavazássá alakul a négy és fél éve tartó, elhúzódó háborúról.

Az elégedetlenség felszínre törését mutatja, hogy a kemény elnyomás ellenére a társadalomban folyamatosan növekszik az igény a kritikus hangok nyilvános kifejezésére. Erre kiváló példát szolgáltatnak a digitális térben villámgyorsan terjedő videók, amelyek korábban elképzelhetetlen nézettségi rekordokat döntenek. Tavasszal egy tizennyolc perces felvétel, amelyet egy korábban kevésbé aktív influenszer, Viktorija Bonya osztott meg arról, hogy Vlagyimir Putyin nincs tisztában az ország valós problémáival, több mint harmincmillió megtekintést ért el. Hasonlóan megdöbbentő visszhangot váltott ki Alekszandr Lunyin volt katona dühös üzenete is, amelyben katonai lázadással fenyegette meg a Kreml urát, és közvetlen televíziós vitát követelt vele. Ez utóbbi felvételt több mint tízmillió orosz állampolgár nézte meg és értékelte pozitívan, ami hűen tükrözi a lakosság fásultságát és a változás iránti vágyát.

A kormánypárt, az Egységes Oroszország támogatottsága a hivatalos állami közvélemény-kutató intézetek szerint is történelmi mélypontra süllyedt. Az állami hátterű intézet adatai alapján a párt a biztos szavazók körében mindössze harminckét százalékos támogatottságra számíthat az őszi, háromnapos szavazási időszakban. A független szociológiai elemzőcsoportok ennél is borúsabb képet festenek a hatalom számára, kutatásaik szerint a valódi támogatottság alig haladja meg a húsz százalékot. Ez a folyamatos erózió annak ellenére következett be, hogy az Egységes Oroszország a kampányban közvetlenül Vlagyimir Putyin személyével igyekszik mozgósítani a választókat, azt hirdetve, hogy az elnök mögé való beállás a nemzeti minimum része. Az államfő azonban már korántsem képes akkora politikai lendületet biztosítani a pártnak, mint a korábbi években, hiszen a saját népszerűségi mutatói is látványos csökkenést mutatnak.

Ez a visszaesés kísértetiesen emlékeztet arra a ciklikusságra, amely 2014-ben vette kezdetét. Akkoriban az elnök tevékenységét a lakosságnak csupán a hatvan százaléka értékelte pozitívan, és mindössze negyven százalék vélte úgy, hogy a dolgok jó irányba haladnak az országban. Bár egy valódi demokráciában ezek az adatok még sikeres kormányzást jeleznének, az orosz autokratikus rendszerben komoly vészharangként kongtak. A kiutat akkor a Krím félsziget gyors bekebelezése jelentette, amely szinte azonnal nyolcvan százalék fölé repítette az elnök népszerűségét, és hatvan százalékra növelte az elégedett állampolgárok arányát. Ez a hazafias lelkesedés négy éven át tartott ki, majd a mutatók visszasüllyedtek a korábbi szintre, amit a rendkívül népszerűtlen nyugdíjkorhatár-emelés, a gazdasági stagnálás és a koronavírus-járvány félrekezelt kormányzati intézkedései okoztak.

A 2022-ben indított ukrajnai háború kezdetben újabb csodafegyvernek bizonyult az elégedetlenség elfojtására. Az elnök támogatottsága ismét nyolcvan százalék fölé emelkedett, és az állampolgárok csaknem hetven százaléka vélte úgy, hogy Oroszország sikeres úton jár. Ez a hatás azonban a korábbi mintát követve négy év után most újra összeomlott. Jelenleg az államfő támogatottsága hetven százalék környékén mozog, míg a helyzetet pozitívan értékelők aránya alig haladja meg az ötvenkét százalékot. Mind az állami, mind a független felmérések egyetértenek abban, hogy a görbék hétről hétre meredeken lejtenek, miközben a választásokig hátralévő időben a lakosság elégedetlenségét kiváltó tényezők száma folyamatosan növekszik.

Az orosz lakosságnak ma sokkal több oka van a frusztrációra, mint a korábbi válságok idején. A háború, amely hosszú ideig csak egy távoli, televíziós valóságshow-nak tűnt, a mindennapok részévé vált Oroszország határain belül is. A dróntámadások mára elérik az Urálon túli területeket is, a lakosság nyári pihenését pedig tönkreteszi az üzemanyaghiány és a bombázások miatt elérhetetlenné vált fekete-tengeri üdülőhelyek hiánya. A független felmérések szerint a lakosság hatvanöt százaléka azonnali békét szeretne, és mindössze huszonkilenc százalék támogatja a harcok folytatását. A válaszadók több mint hatvan százaléka nyilatkozott úgy, hogy a háború közvetlen negatív hatást gyakorol az életére, és ez a felmérés még az egész országot sújtó súlyos üzemanyag-ellátási válság kibontakozása előtt készült.

A fogyasztói hangulat rendkívüli módon megromlott, a lakosság körében tapasztalható aggodalom elérte a világjárvány legnehezebb időszakának szintjét. Az emberek tartanak az elszabaduló áraktól, a növekvő áruhiánytól és a közvetlenül a választások utánra tervezett közüzemi díjemelésektől. A frontról érkező hírek, a drámaian növekvő emberveszteségek szintén rontják a közhangulatot. A nemzetközi diplomáciában elért kudarcokat sem sikerül már eltitkolni a lakosság elől. Volodimir Zelenszkij ukrán elnök sikeres szereplése a NATO-csúcson, az amerikai haditechnikai ígéretek és az európai pénzügyi támogatások híre eljutott az orosz választókhoz, miközben a Moszkva által nagyon várt közvetlen amerikai–orosz elnöki egyeztetés elmaradása egyértelműen jelzi a Kreml elszigetelődését.

A helyzet elfedésére szolgáló állami propaganda hatékonysága is látványosan gyengül. A televíziós csatornák iránti bizalom harminchét százalékra esett vissza, a harminckilenc év alatti fiatalok körében pedig ez a szám a húsz százalékot sem éri el. A rendszer olyan ismert arcai, mint Vlagyimir Szolovjov, Dmitrij Kiszeljov vagy Margarita Szimonjan ma már lényegesen kisebb közönséget érnek el az interneten, mint a független véleményvezérek. Bár a valódi ellenzéki pártokat a választási bizottság nem engedi elindulni, a választóknak mégis van lehetőségük a tiltakozásra, ha a kormánypárttal szemben bármelyik másik indulóra szavaznak, vagy távol maradnak az urnáktól. A szavazatszámlálók ugyan képesek lesznek tetszőleges eredményt produkálni a Kreml megrendelésére, de a nyilvánvaló csalás csak tovább növeli a társadalmi feszültséget. Az erőszakszervezetek vezetői ugyan próbálják rávenni az elnököt a választások elhalasztására, ám az államfő saját korábbi retorikája miatt csapdába esett, hiszen korábban többször is illegitimnek nevezte az ukrán vezetést a választások elmaradása miatt. Oroszország így kénytelen megrendezni a választásokat, még akkor is, ha az eredményekből egyértelműen látszik a hatalom meggyengülése.