A pekingi növekedési motor váratlan lassulása

Komoly aggodalmakra okot adó gazdasági adatokat tett közzé a kínai nemzeti statisztikai hivatal, amelyek rávilágítanak az ázsiai szuperhatalom belső piacának strukturális gyengeségeire. A világ második legnagyobb gazdasága a második negyedévben az elmúlt három év leglassabb ütemű növekedését produkálta, ami azonnali irányváltásra és intenzív állami beavatkozásra késztetheti a pekingi döntéshozókat. A bruttó hazai termék éves összevetésben mindössze 4,3 százalékkal bővült, ami elmaradt a központi vezetés által hivatalosan kijelölt 4,5 és 5,0 százalék közötti célsávtól, és jelentős visszaesést mutat az első negyedévben mért 5,0 százalékos teljesítményhez képest. A Bloomberg által megkérdezett elemzők előzetesen 4,5 százalékos bővülést vártak erre az időszakra, így a tényleges adatok hideg zuhanyként érték a piacokat. Az első félév összesített növekedése ezzel 4,7 százalékot tett ki, míg az előző negyedévhez viszonyított bővülés csupán 0,9 százalék volt, ami több mint két éve a legalacsonyabb érték.

A vártnál lényegesen gyengébb számok miatt óriási nyomás nehezedik a pekingi kormányzatra, hogy felgyorsítsa a közkiadásokat és előrehozza a tervezett infrastrukturális beruházásokat. A gazdasági konjunktúra helyzete központi témává vált a Kommunista Párt Politikai Bizottságának ülésén, ahol a korábbi hónapok állami kiadáscsökkentései után a hatóságok a költségvetési források gyorsabb lehívásáról dönthetnek. Pénzügyi szakértők szerint a jóváhagyott költségvetési kereteken belül bőséges mozgástér áll rendelkezésre a fiskális ösztönzők fokozására, a kormányzat pedig első lépésben a már korábban elfogadott intézkedések végrehajtását fogja kikényszeríteni. Li Qiang miniszterelnök nem zárta ki a további konjunktúratámogató csomagok bevezetését, és a kabinet legutóbbi ülésein újabb politikai és gazdaságirányítási lépések előkészítésére szólította fel az illetékes tárcákat.

A statisztikák legriasztóbb eleme a tárgyi eszközökbe történő beruházások drasztikus visszaesése. Az állóeszköz-beruházások volumene az első félévben 5,7 százalékkal zuhant az előző év azonos időszakához képest, ami felgyorsuló negatív tendenciát mutat, hiszen az első öt hónapban még enyhébb, 4,1 százalékos volt a csökkenés. Gyakorlatilag a beruházási tevékenység minden formája zsugorodott, a legmélyebb válságot azonban az ingatlan szektor éli át. Az ingatlanpiaci beruházások 18 százalékkal zuhantak vissza az év első felében, ami az erre vonatkozó adatsor 1992-es kezdete óta a leghevesebb és legpusztítóbb visszaesés a kínai gazdaságtörténetben. Bár a lakóingatlanok árainak csökkenése mérséklődött, a történelmi léptékű összeomlás alapjaiban kérdőjelezi meg a pekingi gazdaságpolitika eddigi legfontosabb eszközét, mivel a beruházások hagyományosan a kínai gazdasági teljesítmény mintegy 40 százalékát adták, és a korábbi válságok idején fő konjunktúramotorként funkcionáltak.

A kormányzati tanácsadóként is dolgozó Li Daokui közgazdász elemzése szerint a beruházások ilyen mértékű zsugorodására a modern kínai statisztika történetében korábban mindössze két alkalommal, 1961-ben és 1997-ben volt példa. A jelenlegi visszaesés mértéke és tartóssága teljesen példátlan. Ezzel szemben bizonyos részadatok a vártnál kedvezőbben alakultak, némileg árnyalva a képet. Kiskereskedelmi forgalom terén növekedést regisztráltak, miután az eladások némileg bővültek, megcáfolva a további csökkenést vizionáló elemzői jóslatokat. Az ipari termelés szintén felülmúlta a prognózisokat, a városi munkanélküliségi ráta pedig enyhén mérséklődött. A gépjárműeladások nélküli kiskereskedelem kifejezetten jól teljesített, miközben a járműértékesítés több mint 16 százalékot zuhant. A háztartási gépek iránti kereslet visszaesése a nagy online vásárlási fesztiválok idején lassult le. Mao Shengyong, a statisztikai hivatal vezetőhelyettese a gyengébb negyedéves teljesítményt főként átmeneti és külső tényezőknek tulajdonítja, kiemelve, hogy a szénbányászat és néhány alapanyagszektor időszakos terhelés alatt állt, a gazdaság alapvető stabilitása és a strukturális átmenet iránya azonban változatlan maradt.

A gyenge adatok publikálása után a nemzetközi pénzintézetek sorra rontották a kínai növekedésre vonatkozó előrejelzéseiket. A Morgan Stanley, a Goldman Sachs és az Australia & New Zealand Banking Group elemzői egyaránt lefelé korrigálták a várakozásaikat. A pénzpiacok és a devizapiacok ennek ellenére viszonylag higgadtan reagáltak a hírekre, a szárazföldön kívül kereskedett jüan megtartotta minimális napi nyereségét, a tízéves államkötvények hozama pedig stabil maradt. A kínai jegybank egyelőre nem jelzett radikális monetáris fordulatot. Zou Lan alelnök kijelentette, hogy a People's Bank of China a likviditási igényeknek megfelelően fogja alkalmazni az eszköztárát, a kamatmódosítások pedig a gazdasági konjunktúra és az infláció alakulásától függnek, megerősítve a mérsékelten laza monetáris politikai irányvonal fenntartását.

A kínai gazdaságot mindezek mellett egyre súlyosabb belső egyensúlytalanság jellemzi. Miközben az export és az ipari termelés profitál a mesterséges intelligencia infrastruktúrája iránti globális keresletből, a lakossági fogyasztás, a vállalati bizalom és a magánberuházások tartósan gyengék maradnak. Emiatt rohamosan nő az ország függősége a külföldi piacoktól, ami a nemzetközi kereskedelmi konfliktusok és vámháborúk éleződésének idején komoly kockázatot hordoz magában. Félő, hogy az exportboom profitja néhány kiemelt szektorra, például az elektronikai iparra koncentrálódik, és nem gyűrűzik be a gazdaság egészébe. A GDP-deflátor, amely az általános árindex alakulását mutatja, hosszú idő után először vált pozitívvá, ám ez az emelkedés elsősorban az importált javak, például a nyersolaj drágulására vezethető vissza, a strukturális túlkapacitások és a túltermelés okozta belső deflációs nyomás továbbra is jelen van.

A legfrissebb adatok várhatóan újból fellángolják a hivatalos kínai statisztikák hitelességéről szóló nemzetközi vitákat. Az állóeszköz-beruházások látványos és drasztikus bezuhanása ugyanis éles ellentmondásban áll a továbbra is viszonylag stabilnak mutatott GDP-növekedési ütemmel. A hivatalos közlések szerint a bruttó tőkeképzés továbbra is a növekedés egyik legfontosabb hajtóereje, amit a statisztikai hivatal az eltérő módszertani lefedettséggel és a számítási technikák különbségeivel magyaráz. Több független közgazdász szerint azonban a diszkrepancia túl nagy ahhoz, hogy pusztán módszertani okokkal magyarázható legyen, és felmerül a gyanú, hogy a beruházások visszaesését a hivatalos adatok akár túl is becsülhették a korábbi bázisok korrekciói miatt.

A beruházások gyengélkedése mellett a munkaerőpiaci folyamatok veszélyeztetik leginkább a hosszú távú kilátásokat. A mesterséges intelligencia és az automatizáció széles körű térnyerése tovább fokozza a feszültséget a foglalkoztatási szektorban. Li Daokui becslései szerint az elmúlt években mintegy 24 millió ember hagyta el végleg a munkaerőpiacot, mivel hosszabb időn keresztül semmilyen munkalehetőséget nem találtak. Ennek a tömegnek több mint a fele a 16 és 24 év közötti fiatalok köréből kerül ki. Ha a hivatalos adatokba beszámítanák a reményvesztettség miatt a keresésről végleg lemondó, a rendszerből önkéntelenül kiesett személyeket is, a valós munkanélküli ráta elérné a 10,2 százalékot a kínai városokban. A szakértők szerint a foglalkoztatási és beruházási problémákat a pekingi vezetésnek rendkívül komolyan kell vennie, mert ezek megoldása nélkül a kitűzött hosszú távú növekedési és társadalmi célok elérése lehetetlenné válik.