Különalkuk bénítják Brüsszel legújabb csomagját

Az Európai Unió tagállamai napok óta intenzív vitákat folytatnak a Moszkva elleni huszonegyedik szankciós csomag részleteiről, ám a brüsszeli nagykövetek egymást követő egyeztetései eddig nem hoztak áttörést. A tárgyalások elhúzódása miatt a döntéshozók kénytelenek voltak elhalasztani a döntést, és a megbeszéléseket a következő hétre ütemezték át. Az időnyerés érdekében a tagállamok kénytelenek voltak ideiglenesen felfüggeszteni az orosz olajra vonatkozó árplafon automatikus kiigazítását. Ez a halasztás elengedhetetlen lépés volt, mivel a korrekció hiányában az árplafon szintje a piaci ár fölé emelkedett volna, ami a büntetőintézkedések eredeti céljával ellentétes hatást váltott volna ki, növelve az orosz állam bevételeit ahelyett, hogy korlátozná azokat. Az egyezség elérését jelenleg két olyan fajsúlyos kivételi kérelem hátráltatja, amelyeket Görögország és Ausztria terjesztett elő saját nemzeti seregének, illetve kulcsfontosságú vállalatainak védelmében a szankciók negatív gazdasági hatásaival szemben.

Athén már a tárgyalások korábbi szakaszában is komoly nyomást gyakorolt a döntéshozókra, elérve, hogy az árplafon-kiigazítási mechanizmus felfüggesztése az Európai Bizottság által javasolt hat hónap helyett mindössze három hónapra szóljon. A görög kormány hagyományosan elutasító álláspontot képvisel az olajárplafonnal szemben, mivel az közvetlenül korlátozza a hazai tengeri hajózási társaságok tevékenységét és bevételeit. Most azonban a görög kabinet egy újabb, rendkívül jövedelmező üzleti ágazatot lát veszélyben, mégpedig az orosz cseppfolyósított földgáz, azaz az LNG szállítását. A görög hajótulajdonosok ellenőrzik a globális cseppfolyósítottgáz-szállító tartályhajók közel egynegyedét, így ők számítanak az orosz energiahordozók legfontosabb nyugati szállítóinak a világpiacon.

Az Európai Unió korábbi döntése értelmében az orosz LNG importját teljesen be kell tiltani a tagállamokban, és ez a tilalom a hosszú távú szállítási szerződésekre is vonatkozik. A szigorú határidő közeledtével az európai importőrök az elmúlt időszakban még fokozták is a beszerzéseiket, így a behozatal volumene elérte a tízmillió tonnát, amelynek értéke megközelíti a hatmilliárd eurót a piaci elemzések szerint. A görög hajózási lobbi azonban szeretné megmenteni a harmadik országokkal folytatott üzletágát, és el akarja érni, hogy az uniós kikötőkön kívüli szállításokat ne érintsék a korlátozások. Ez a törekvés határozott ellenállásba ütközött az Európai Bizottság részéről. Dan Jørgensen energiaügyi biztos egyértelművé tette, hogy a tervezett tilalom megtiltja az uniós székhelyű vállalatoknak az orosz gáz harmadik országokba történő értékesítését és marketingjét, függetlenül attól, hogy a szállítmány az európai piacra érkezne-e vagy sem. Athén most ennek a szigorú szabályozásnak a fellazításáért küzd, és olyan kompromisszumos javaslaton dolgozik, amely lehetővé tenné a meglévő szerződések teljesítését a határidő után is, miközben új megállapodások megkötését már nem engedélyezné.

Ezzel párhuzamosan Ausztria egy olyan egyedi mentességért harcol, amely a Raiffeisen Bank International nevű pénzintézetet kompenzálná az oroszországi piacon elszenvedett veszteségei miatt. Egy orosz bíróság kötelezte a bank ottani leányvállalatát, hogy fizessen több mint kétmilliárd euró kártérítést egy Rasperia Trading nevű befektetési társaságnak. Ez a cég korábban a szankciós listára került orosz oligarcha, Oleg Deripaska ellenőrzése alatt állt, akit az Európai Unió nem sokkal az ukrajnai konfliktus kirobbanása után vett fel a büntetett személyek névsorába. A Rasperia és a Raiffeisenbank Niederösterreich/Wien egyaránt jelentős részesedéssel rendelkezik az osztrák Strabag építőipari konszernben. Amikor a Rasperia ellen életbe léptek a korlátozások, az osztrák pénzintézet befagyasztotta a cég részvényeit és felfüggesztette a jutalékok kifizetését. Az orosz bírósági ítélet erre válaszul ítélt meg hatalmas összegű kártérítést a Rasperia javára, amelyet a Raiffeisen Bank International oroszországi vagyonából akarnak behajtani.

Bécs most azt követeli, hogy az Európai Unió oldja fel a Rasperia elleni szankciókat, lehetővé téve a befagyasztott Strabag-részvények zár alá vételét és átruházását az osztrák bankra a keletkezett kár ellentételezéseként. Ez a felvetés azonban a legtöbb tagállam körében heves ellenállásba ütközött. A brüsszeli diplomaták sokatmondónak tartják, hogy egy olyan pénzintézet részesülne különleges bánásmódban és kártalanításban, amely az ukrajnai háború kitörése után is fenntartotta oroszországi tevékenységét, és ott jelentős profitot termelt. Eközben számos más európai vállalat hatalmas veszteségeket könyvelt el, amikor önkéntesen és azonnal kivonult az orosz piacról, anélkül, hogy bármilyen pénzügyi kompenzációt kapott volna az uniótól vagy a nemzeti kormányoktól. Az osztrák banknak biztosított kivétel így veszélyes precedenst teremtene, amely más vállalatok részéről is hasonló követelésekhez vezetne, és gyakorlatilag ellehetetlenítené a szankciós politika következetes végrehajtását. Bécs ennek ellenére az utolsó pillanatban ismét napirendre tűzte a kérdést, blokkolva a huszonegyedik csomag véglegesítését.

Ausztria és Görögország mellett más tagállamok is komoly lobbitevékenységet folytatnak a saját gazdasági érdekeik védelmében. Korábban Németország, Franciaország és Portugália közösen fúrták meg az Európai Bizottság azon javaslatát, amely megtiltotta volna az Oroszországból származó friss halak importját. Németországban ez a döntés közvetlenül kedvez a nagyméretű fagyasztott élelmiszereket és halrudacskákat gyártó vállalatoknak, amelyek így továbbra is olcsón juthatnak hozzá az észak-atlanti térségből származó tőkehalhoz. Ez a példa jól mutatja, hogy a közös európai fellépés és a szolidaritás elve milyen gyorsan háttérbe szorul, amikor konkrét nemzeti iparágak és munkahelyek védelméről van szó.

A szankciók körüli viták rávilágítanak arra a strukturális feszültségre, amely az Európai Unió közös külpolitikája és a tagállamok egyedi gazdasági realitásai között feszül. Minél tovább húzódik az ukrajnai konfliktus, annál nehezebb újabb, valóban hatékony büntetőintézkedéseket bevezetni anélkül, hogy azok komoly fájdalmat okoznának az európai gazdaságoknak. A kezdeti, viszonylag könnyen elfogadható korlátozások után Brüsszel elérte azt a határt, ahol minden egyes új lépés közvetlenül érinti a tagállamok kulcsfontosságú vállalatait, legyen szó tengeri szállítmányozásról, pénzügyi szolgáltatásokról vagy élelmiszeriparról. A huszonegyedik csomag körüli hercehurca sokatmondó jelzése annak, hogy a jövőben a szankciós politika fenntartása egyre komolyabb belső kompromisszumokat és nehezen védhető különalkukat igényel majd.

A brüsszeli diplomaták szerint a jelenlegi helyzetben a legvalószínűbb kimenetel egy olyan áthidaló megoldás, amelyben a vitatott kérdéseket formálisan későbbi egyeztetésekre utalják, hogy magát a szankciós csomagot ne tartsák tovább vissza. Az Európai Bizottság felajánlhatja Ausztriának, hogy a következő hetekben közösen dolgoznak ki egy jogi formulát a banki veszteségek kezelésére, miközben Görögország esetében is finomíthatják a harmadik országokba irányuló LNG-szállítások korlátozásának átmeneti szabályait. Az ilyen típusú kompromisszumok azonban elkerülhetetlenül gyengítik a szankciós rezsim hitelességét és hatékonyságát, miközben Moszkva számára egyértelműen jelzik az európai egység repedéseit. A gazdasági kényszer és a politikai elkötelezettség közötti egyensúlyozás így a brüsszeli döntéshozatal állandó és egyre nehezebben kezelhető részévé válik.