Súlyos válságban az ukrán katonai vezetés

Rendkívül komoly kormányzati átszervezés rázta meg Ukrajnát, amelynek csúcspontjaként Volodimir Zelenszkij elnök bejelentette, hogy a Védelmi Minisztérium vezetését ideiglenes jelleggel Jevhen Hmara vezérőrnagyra, az Ukrán Biztonsági Szolgálat eddigi vezetőjére bízza. A döntés közvetlen előzménye a rendkívül népszerű Mihajlo Fedorov védelmi miniszter hirtelen, viharos távozása volt, ami azonnal felszínre hozta a politikai és a katonai vezetés közötti mély, eddig jórészt a háttérben húzódó ellentéteket. Az elnöki bejelentés szerint Hmara kinevezését még a parlamentnek is jóvá kell hagynia, de az elnök máris egyértelművé tette, hogy a jövőben a technológiai fókuszú csapásmérő műveletekre és a védelmi szektor mélyreható strukturális átalakítására kívánja helyezni a hangsúlyt. Zelenszkij azzal indokolta a választását, hogy Hmara az SBU élén olyan egyedülálló, korábban példa nélküli tapasztalatokat szerzett a modern hadviselés technológiai aspektusainak alkalmazásában, amelyek elengedhetetlenek a háború jelenlegi szakaszában.

Az elnöki döntés azonban hatalmas felháborodást váltott ki az ukrán társadalomban és a katonai reformerek körében. Mihajlo Fedorov menesztése azonnali tiltakozási hullámot indított el: Kijev utcáin, valamint Lviv, Harkiv, Dnyipro és Odessza közterein emberek százai gyűltek össze, hogy kifejezzék nemtetszésüket. A demonstrálók szerint Fedorov volt az, aki képes volt modernizálni a merev védelmi bürokráciát, felgyorsította a drónbeszerzéseket, és sikeresen koordinálta a kritikus fontosságú infrastrukturális védelmet. A tiltakozás erejét mutatja, hogy az United 24 Media ukrán hírportál szerkesztősége ideiglenesen felfüggesztette a működését, hogy újságírói, szerkesztői és producerei testületileg csatlakozhassanak a Kijevben, az elnöki hivatal előtt szervezett békés megmozdulásokhoz. A tiltakozók attól tartanak, hogy a sikeres reformok megakadnak, és az ukrán hadsereg elveszítheti a kezdeményezést a harctéren.

A feszültség nem korlátozódik a civil szférára, a katonai hierarchia legfelsőbb szintjeit is elérte. Pavlo Jelizarov ezredes, az ukrán légierő parancsnokhelyettese hivatalosan benyújtotta a lemondását, nyíltan kijelentve, hogy Fedorov eltávolítása óriási csapást mér az ország védelmi képességeire. Jelizarov, akit magát is Fedorov nevezett ki a posztjára, lemondólevelében arra figyelmeztetett, hogy a légvédelmi szektor reformjának leállítása közvetlenül növelni fogja az emberi veszteségeket és a pusztítást az orosz rakéta- és dróntámadásokkal szemben. Az ezredes hangsúlyozta, hogy a korábbi miniszter alatt bevezetett szigorú elemzési rendszerek és a regionális katonai adminisztrációkkal való szoros együttműködés alapjaiban változtatták meg a védelmi hatékonyságot, s ezek feladása beláthatatlan következményekkel járhat. Jelizarov jelezte, hogy a fegyveres erők kötelékében sem kívánja folytatni a szolgálatát, még tartalékosként sem.

A távozó védelmi miniszter, Mihajlo Fedorov maga is megerősítette a sajtónak, hogy kibékíthetetlen konfliktusba került Olekszandr Szirszkij vezérkari főnökkel. Fedorov szerint Szirszkij egyenesen ultimátumot intézett az elnökhöz, követelve a miniszter távozását. A politikus éles kritikával illette a katonai főparancsnokot, kijelentve, hogy ahelyett, hogy az aszimmetrikus hadviselés lehetőségeit kutatná az orosz erők legyőzésére, a belső megosztottság szításával foglalkozott. Fedorov részletesen ismertetett 11 olyan strukturális problémát a fegyveres erőkön belül – köztük a tisztázatlan felelősségi köröket, a koordinálatlan parancsnoki láncot, a pazarló erőforrás-elosztást és az elburjánzott bürokráciát –, amelyeket megpróbált felszámolni, de a katonai vezetés ellenállásába ütközött. Bár dicsérte Szirszkij korábbi érdemeit Kijev 2022-es megvédésében, világossá tette, hogy a hadsereg működési kultúrájának alapvető megváltoztatása nélkül az ország helyzete kritikussá válhat.

Eközben a parlamenti színtéren is drámai változások zajlottak le, miután a Legfelsőbb Tanács elsöprő többséggel, 289 szavazattal jóváhagyta Szerhij Koreckij kinevezését az új miniszterelnöki tisztségre. Koreckij, aki eddig az állami Naftogaz energiacég élén állt, Julija Szviridenko lemondása után kapott bizalmat az elnöktől és a képviselőktől. Az új kormányfő politikai kívülállónak tekinthető, de kiváló válságmenedzser hírében áll, akinek legfőbb feladata az ország felkészítése lesz a történelem legkeményebbnek ígérkező háborús telére. Az orosz légicsapások által súlyosan megtépázott ukrán energiaszektor újjáépítése és működtetése élet-halál kérdés, hiszen az előző télen milliók maradtak áram és fűtés nélkül a fagyos időjárásban. Koreckij beszédében kiemelte, hogy a védelem megerősítése mellett a gazdasági stabilitás fenntartása és az európai integrációs folyamat felgyorsítása lesznek kabinetje abszolút prioritásai.

Az új miniszterelnök máris benyújtotta a parlamentnek az általa javasolt kormány névsorát, amelyben több kulcspozíciót korábbi tapasztalt vezetők töltenek be. Denis Szmihal korábbi kormányfő első miniszterelnök-helyettesként és energiaügyi miniszterként folytatja munkáját, a külkapcsolatokért és az integrációért Vsevolod Csencov felel majd, míg a belügyi tárcát Ivan Vihivszkij irányítja. Az új kabinet összetétele sokatmondó üzenet a külföldi partnerek felé is, jelezve, hogy a gazdasági és infrastrukturális irányításban a technokrata szemlélet és a korrupcióellenes elkötelezettség dominál majd, ami elengedhetetlen a nemzetközi segélyek és hitelek további folyósításához.

A belpolitikai válság és a kormányzati átrendeződés egy olyan időszakban zajlik, amikor a frontvonalakon rendkívül heves harcok dúlnak. Kelet-Ukrajnában, Kosztyantinyivka térségében az orosz erők lassú, de rendkívül véres előrehaladást próbálnak elérni. Bár Moszkva korábban bejelentette a város teljes elfoglalását, a helyszíni ukrán egységek és független elemzők szerint a harcok továbbra is folyamatban vannak, és a védők tartják állásaikat, miközben az orosz hadsereg hatalmas emberveszteségeket szenved el a hullámokban indított rohamok során. Ugyanakkor az ukrán fegyveres erők aszimmetrikus válaszcsapásokkal próbálják gyengíteni az orosz hátországot: az ukrán pilóta nélküli egységek az úgynevezett MoLoTChKa hadművelet keretében sikeresen támadták az orosz "árnyékflotta" 11 hajóját a Fekete- és az Azovi-tengeren, megbénítva ezzel Moszkva illegális nyersanyagexportját. Az éjszaka folyamán az ukrán drónok a mélységi orosz légibázisokat, köztük a stratégiai bombázóknak otthont adó Engels-2 repülőteret is támadták, jelentős tüzeket és robbanásokat idézve elő az orosz területeken. A politikai átalakulás sikere vagy kudarca közvetlenül határozza majd meg, hogy Kijev képes lesz-e fenntartani ezt a technológiai fölényt a harctereken.