Hosszú börtönbüntetés vár a hanyag autópálya-főnökökre

Súlyos, letöltendő börtönbüntetéseket szabott ki az olasz igazságszolgáltatás a genovai Morandi híd katasztrófájának felelőseire. A genovai bíróság ítélethirdetése pontot tesz egy nyolc éve húzódó, rendkívül szövevényes és fájdalmas ügy végére, amely mélyen megrázta az egész olasz társadalmat. A bíróság döntése értelmében 32 vádlott kapott súlyos börtönbüntetést, köztük az autópálya-hálózatot üzemeltető cég legmagasabb rangú egykori vezetői. A legsúlyosabb büntetést Giovanni Castellucci, az Autostrade per l’Italia egykori vezérigazgatója kapta, akit hanyag kezelés és gondatlanságból elkövetett emberölés vádjában találtak bűnösnek. Castellucci védői fellebbezést jelentettek be az ítélet ellen, az eljárás így a magasabb szintű bíróságokon folytatódik, a döntés jelentősége azonban már most is mérhetetlen az olasz közlekedésbiztonság és a vállalati felelősségvállalás szempontjából.

A tragédia még 2018. augusztus 14-én, egy heves nyári vihar idején rázta meg Genovát és az egész világot. Délelőtt 11 óra 36 perckor a híd kilences számú pilonja hirtelen összeomlott, magával rántva egy 200 méteres útszakaszt, amelyen éppen sűrű ünnepi forgalom haladt. Járművek tucatjai zuhantak a mélybe, az ipari negyed épületeire, raktáraira és a száraz folyómederbe. 43 ember vesztette életét az omlás következtében, a katasztrófa képei pedig bejárták a világsajtót, rávilágítva az olasz infrastruktúra elöregedett és kritikus állapotára. A vizsgálat azonnal megindult, és az évek során feltárt bizonyítékok egyértelműen rámutattak arra, hogy a tragédia elkerülhető lett volna, az üzemeltető cég pedig pontosan tisztában volt a szerkezet gyengeségeivel.

Az ügyészség a bírósági tárgyalások során bebizonyította, hogy a híd karbantartását évtizedeken keresztül elhanyagolták. A vizsgálatok szerint a viadukt 1967-es átadása és a 2018-as katasztrófa közötti 51 évben a minimális megerősítési munkálatokat sem végezték el a kilences pilon tartókábelein. Ez a hanyag magatartás vezetett végül a tragédiához. Az ügyészek bemutatták, hogy a kábelek súlyos korróziójára és elhasználódására utaló jelek már 1993-tól kezdve ismertek voltak a vezetőség előtt. Két másik, azonos szerkezetű pilon esetében korábban elvégezték a szükséges megerősítési munkákat, a kilences számú pilon esetében azonban a javításokat folyamatosan halogatták. A halogatás hátterében a profitmaximalizálás állt: az üzemeltető inkább a részvényeseknek fizetendő osztalékokra és a nyereség növelésére koncentrált a biztonsági beruházások helyett.

A tárgyalássorozat végén meghozott ítéletek hűen tükrözik a mulasztások súlyát. Castellucci mellett az Autostrade korábbi műszaki igazgatója, Michele Donferri Mitelli 11 év börtönt kapott, míg az üzemeltető mérnöki leányvállalatának, a Spea-nek az egykori vezetője öt és fél év szabadságvesztést kénytelen letölteni. Az igazságügyi minisztérium egyik korábbi tisztviselője, akinek az autópálya-koncessziók biztonsági felügyelete lett volna a feladata, öt év börtönbüntetést kapott. A többi 28 elítélt egy év és 11 hónap közötti büntetéseket kapott, míg 25 vádlottat bizonyítottság hiányában felmentettek vagy az elévülési idő lejárta miatt mentesültek a felelősségre vonás alól. Az áldozatok hozzátartozói megkönnyebbüléssel, de vegyes érzelmekkel fogadták az ítéletet, kiemelve, hogy semmilyen bírósági döntés nem hozhatja vissza elveszített szeretteiket.

A tragédiának rendkívül komoly politikai és gazdasági következményei lettek Olaszországban. Az olasz kormány az eset után elszánt harcot indított az Autostrade per l’Italia ellen, amely végül oda vezetett, hogy a többségi tulajdonos Benetton család kénytelen volt megválni az autópálya-üzemeltetőben lévő részesedésétől, és a cég visszakerült állami ellenőrzés alá. A megbomlott bizalmat az üzemeltető jelenlegi vezetése nyilvános bocsánatkéréssel próbálta helyrehozni, elismerve, hogy a múltbéli döntések kitörölhetetlen sebeket hagytak az érintettek életében. A romba dőlt Morandi híd helyét azóta egy modern, letisztult szerkezet vette át: a neves genovai építész, Renzo Piano által tervezett Genoa San Giorgio híd 2020 augusztusa óta szolgálja a forgalmat, jelképezve a város újjászületését.

A genovai ítélet sokatmondó jelzés az európai infrastruktúra-üzemeltetők számára. Rávilágít arra, hogy a magánosított közszolgáltatások esetében a profit hajszolása nem írhatja felül a lakosság biztonságát. Olaszország-szerte rengeteg hasonló korú híd és alagút vár alapos felülvizsgálatra, az elhanyagolt karbantartások miatti tragédiák lehetősége pedig folyamatos fenyegetést jelent. A bíróság mostani határozata azt mutatja, hogy a felelősséget nem lehet elmosni az összetett vállalati struktúrák mögé bújva, a legfelsőbb vezetőknek személyesen kell felelniük a döntéseikért.

Az áldozatok családtagjait tömörítő bizottság szóvivője, Egle Possetti, aki maga is négy családtagját veszítette el a katasztrófában, a bíróság előtt hangsúlyozta, hogy a kitartásuk és az igazságkeresésük végre eredményre vezetett. A tárgyalóteremben uralkodó feszült csendet az ítélethirdetés után zokogás és megkönnyebbült ölelések törték meg. Az olasz hatóságoknak és a közvéleménynek most az a feladata, hogy levonják a tanulságokat a történtekből, és biztosítsák, hogy hasonló katasztrófa soha többé ne fordulhasson elő az ország útjain. A büntetőper elsőfokú lezárása fontos mérföldkő az olasz igazságszolgáltatás történetében, de a tényleges büntetések letöltéséig még hosszú jogi csatározások várnak a vádlottakra és a védelemre egyaránt.