Shaw-tól Mijazakiig: nagy kulturális évfordulók

A július 20-án kezdődő hét ritkán láthatóan gazdag kerek dátumokban. A válogatásban a negyedszázados filmes mérföldkőtől a 170 éve született drámaíróig egymás mellé kerül az animáció, a színház, a próza, a popzene, az építészet és a politikai szatíra. A sorrendet ezúttal elsősorban a jubileum súlya adja: a teljes évtizedek, a 25 és 75 éves fordulók, valamint a száz év fölötti születési évfordulók kerülnek előtérbe.

Július 20-án lesz 25 éve, hogy Japánban bemutatták Mijazaki Hajao Chihiro Szellemországban című filmjét. A Studio Ghibli alkotása egy költözés közben különös szellemvilágba kerülő kislány felnövéstörténete, amely a mese könnyedségével beszél a félelemről, a mohóságról, a név és az emlékezet megtartó erejéről. Kézzel rajzolt képei, zenéje és a japán mítoszokból építkező világa jóval szélesebb közönséget ért el az animék hagyományos rajongótáboránál. A film Japánban nézettségi rekordot döntött, elnyerte a Berlinale Arany Medvéjét és a legjobb egész estés animációnak járó Oscar-díjat. Negyedszázad múltán is olyan kapuműnek számít, amelyen keresztül nézők nemzedékei fedezték fel a japán animációt.

Július 21-én három különböző terület meghatározó alakja kerül a naptárba. Marshall McLuhan 115 éve született. A kanadai irodalomtudós és médiateoretikus a televízió tömegkorszaka idején fogalmazta meg, hogy a közvetítő eszköz formája legalább annyira alakítja a társadalmat, mint a rajta áramló tartalom. A „médium maga az üzenet” és a „globális falu” kifejezései közhellyé váltak, gondolatai viszont az okostelefonok, a közösségi hálózatok és az állandó online jelenlét korában kaptak új élességet. McLuhan nem a későbbi technológiákat jósolta meg tételesen; azt ismerte fel korán, hogy minden új kommunikációs forma átírja az érzékelés, a figyelem és a közösségi viselkedés rendjét.

Ugyanezen a napon emlékezhetünk a 110 éve született Pogány Ö. Gábor művészettörténészre. A Magyar Nemzeti Galéria alapító főigazgatójaként intézményt, gyűjteményi rendet és kiállítási kánont épített. Pályája szorosan összefonódott a 19. és 20. századi magyar képzőművészet múzeumi bemutatásával, több elfeledett vagy háttérbe szorult alkotó újrafelfedezésében is szerepet vállalt. Munkásságát a korszak kultúrpolitikája keretezte, intézményteremtő teljesítménye mégis megkerülhetetlen: az ő igazgatása alatt költözött a Nemzeti Galéria a Budavári Palotába, és vált a magyar művészet önálló országos központjává.

Robin Williams július 21-én lenne 75 éves. A színész és komikus színpadi jelenlétét szédítő asszociációk, hangutánzások és rögtönzések jellemezték, miközben drámai szerepeiben feltűnő érzékenységgel mutatta meg a veszteséget, a magányt és a gondoskodást. A Jó reggelt, Vietnam!, a Holt költők társasága, a Mrs. Doubtfire és a Good Will Hunting egymástól távoli műfajai ugyanarra a kettősségre épültek: a felszabadító humor mögött gyakran törékeny ember állt. A Good Will Hunting pszichológusának megformálásáért Oscar-díjat kapott. Életművének erejét az adja, hogy a komédiát és a fájdalmat ugyanazon személyiség két, egymást folyamatosan megvilágító oldalává tudta tenni.

Július 22. a hét legsűrűbb napja. Muráti Lili 115 éve született Nagyváradon. A két világháború közötti magyar színház és film egyik legmodernebb nőalakja volt: gyors beszédű, öntudatos, elegáns és gyakran csípős szerepeivel eltért a kor engedelmes hősnőinek típusától. A háború után férjével, Vaszary Jánossal elhagyta Magyarországot, Spanyolországban épített új pályát, majd évtizedek múltán ismét fellépett magyar színpadon is. Muráti személye körül tudatosan kialakított dívaimázs született, ám a tartós értéket az a színészi karakter adja, amellyel a városi, önálló nő figuráját a magyar tömegkultúrában láthatóvá tette.

Hetven éve, 1956. július 22-én jelent meg az első hivatalos brit albumlista. Az élen Frank Sinatra Songs for Swingin’ Lovers! című lemeze állt. A rangsor eleinte a hanglemezpiac kereskedelmi állapotát rögzítette, később a poptörténet egyik legfontosabb heti mércéjévé vált. A Beatles, David Bowie, az ABBA, Madonna, az Oasis, Adele és a streaming korszak előadói ugyanabban a számsorban kaptak helyet. A lista módszere a bakeliteladástól a kazettán és CD-n át az online lejátszásokig folyamatosan változott, ezért hetvenéves története egyben arról is szól, miként alakult át a zenehallgatás és az album fogalma.

Szintén július 22-én tölti be 60. életévét Bánkövi Gyula Erkel- és Artisjus-díjas zeneszerző. Műveiben az akusztikus hangszerek, az elektronikus hangzás és a rádiós gondolkodás találkozik. Zeneszerzőként, zenei rendezőként és szerkesztőként egyaránt dolgozott, kompozícióit nemzetközi rádiós seregszemléken is jegyezték. Pályája arra példa, hogy a kortárs zene laboratóriuma sokszor a hangversenyterem és a stúdió közötti térben működik, ahol a hang rögzítése, elhelyezése és technikai alakítása is a mű része.

Harminc éve, 1996. július 22-én indult az Egyesült Államokban a The Daily Show. A hírműsort utánzó késő esti szatíra Jon Stewart 1999-es érkezése után vált a politikai médiakritika egyik mintájává. Szerkesztett hírrészletekkel, ironikus kommentárral és álhír-tudósítói szerepekkel mutatta meg, miként gyárt látványt és dramaturgiát a televíziós politika. Hatása jóval szélesebb volt egy komédiasorozaténál: műsorvezetők, írók és tudósítók egész nemzedéke indult innen, a formátum pedig világszerte ösztönözte a hírek nyelvét kiforgató közéleti humort. A 30. születésnap idején a műsor ismét Jon Stewart közreműködésével készül, ami különös folytonosságot ad a jubileumnak.

Mészöly Miklós halálának július 22-én lesz a 25. évfordulója. A 20. századi magyar próza egyik legnagyobb újítója kerülte a kész magyarázatokat, a lélektani és történelmi tapasztalatot sűrített, kihagyásos szerkezetekben tette érzékelhetővé. A Saulus, a Film, a Magasiskola vagy a Pontos történetek, útközben olvasójától aktív figyelmet kíván: a kimondatlan rész éppúgy jelentést hordoz, mint a leírt mondat. Mészöly prózája a későbbi írónemzedékek számára műhely és mérce lett, mert megmutatta, hogyan lehet a magyar elbeszélő hagyományt fegyelmezett nyelvvel, új nézőpontokkal és erkölcsi bizonytalanságokkal megújítani.

Július 23-án lesz 15 éve Amy Winehouse halálának. A brit énekesnő két stúdióalbummal hagyott maga után lezárt, mégis rendkívül erős életművet. Mély, érdes hangjában a jazz, a soul és az 1960-as évek lányegyütteseinek világa találkozott a 21. századi, könyörtelenül személyes dalszövegekkel. A Back to Black sikere és Grammy-díjai világsztárrá tették, miközben függőségeit és magánéleti válságait a bulvármédia nyilvános látványossággá alakította. A jubileum alkalmat ad arra, hogy a tragikus életrajz helyett ismét a dalokra kerüljön a hangsúly: Winehouse ritmusérzékére, frazírozására és arra a ritka képességére, amellyel a szégyent, a dühöt és az öniróniát egyetlen sorban tudta megszólaltatni.

Július 24-éhez egy 115 éves világörökségi dátum kapcsolódik. Hiram Bingham amerikai kutató 1911-ben ezen a napon jutott el a perui Machu Picchu romvárosához. A helyet a környékbeliek ismerték, Bingham útja a nemzetközi tudományos és sajtónyilvánosság figyelmét fordította az inka lelőhely felé. A hegygerincre épített város azóta Peru legismertebb jelképe és a régészeti turizmus egyik központja lett. Az évforduló egyben arra is emlékeztet, hogy a felfedezéstörténetek gyakran a nyugati expedíciók nézőpontjából íródtak, miközben a helyi tudás és a közösségek jelenléte jóval korábbi.

Július 25-én lesz 90 éves Glenn Murcutt. A Londonban született, Ausztráliában dolgozó Pritzker-díjas építész kis irodában, többnyire egyedül tervez, és pályája során következetesen elutasította a monumentális sztárépítészet csábítását. Házai a napjáráshoz, a szélhez, az esőhöz, a tájhoz és a helyi anyagokhoz igazodnak. Könnyű szerkezetei, megemelt padlói és finoman szabályozható árnyékolói azt szolgálják, hogy az épület együttműködjön környezetével. Murcutt munkássága az ökológiai építészet egyik korai és hiteles példája, mert a takarékosságot formai fegyelemmel és kézműves pontossággal kapcsolta össze.

Ugyanezen a napon lesz 40 éve, hogy meghalt Vincente Minnelli amerikai filmrendező. Az MGM aranykorának mestere különleges érzékkel komponálta meg a színt, a díszletet, a mozgást és a zenét. Az Egy amerikai Párizsban, A zenevonat és a Gigi látványvilága nála nem dekorációként működött: a szereplők vágyait, félelmeit és álmait a tér és a szín folytatta. Minnelli vígjátékban, melodrámában és művészéletrajzban is otthonosan mozgott, filmjeit mégis leginkább az elegáns mesterségbeli tudás és a kissé álomszerű, olykor nyugtalan szépség kapcsolja össze.

A hét utolsó napján, július 26-án lesz George Bernard Shaw születésének 170. évfordulója. Az ír drámaíró a színpadot társadalmi vitatérnek tekintette, darabjaiban szellemes párbeszédekkel támadta az osztálykülönbségeket, a képmutatást, a nemi szerepek merevségét és a tekintély tiszteletének automatizmusát. Több mint 60 színművet írt; legismertebb műve, a Pygmalion a nyelv, a társadalmi helyzet és az önazonosság kapcsolatát vizsgálja. Shaw irodalmi Nobel-díjat, majd a Pygmalion filmváltozatának forgatókönyvéért Oscar-díjat kapott. Éleslátása mellett politikai tévedései és diktatúrák iránti időnkénti engedékenysége is az életmű része, ezért alakja ma is vitára késztet.

Szintén július 26-án ünnepli 75. bemutatási évfordulóját a Disney Alice Csodaországban című rajzfilmje. Lewis Carroll könyveinek epizódjaiból olyan színes, zenei fantáziát formált, amelyet az 1951-es premier idején hűvösebben fogadtak, később viszont a pszichedelikus korszak és az újabb nézőnemzedékek kultuszfilmmé emeltek. A vigyorgó macska, az őrült teadélután és a szív királynőjének világa a stúdió egyik legismertebb képi készletévé vált. A film tartós vonzereje abból fakad, hogy a gyermeki kíváncsiságot a szabályok értelmetlenségével, a nyelvi játékot pedig enyhe fenyegetéssel társítja.

A magyar hagyományok közül ezen a napon rendeztek először Anna-bált Balatonfüreden, 1825-ben. A 200. évforduló tavaly volt, a 201 éves esemény mégis ide kívánkozik: kevés hazai társasági rendezvény őriz ilyen hosszú, folyamatosan újraértelmezett kulturális emlékezetet. A július 20. és 26. közötti dátumok együtt azt mutatják, hogy az évfordulós naptár akkor válik élővé, amikor a számok mögött újra előkerülnek a művek, az intézmények és azok a kérdések, amelyek miatt ma is érdemes visszatérni hozzájuk.