Halálos áldozatok kísérik Trump kitoloncolási hullámát

Végérvényesen megtört az a látszólagos, viszonylagos nyugalom, amely az elmúlt hónapokban jellemezte az Amerikai Egyesült Államok Bevándorlási és Vámigazgatási Hivatalát, az ICE-t. A szövetségi ügynökség tevékenysége az elmúlt időszakban kikerült a nagy médiavisszhangot kiváltó szalagcímekből, ám ez a csendesebb periódus most egy rendkívül heves politikai és társadalmi viharnak adta át a helyét. Mindössze egyetlen hét leforgása alatt a migrációs hatóság kíméletlen fellépése négy halálos áldozatot követelt az ország különböző pontjain. Az elhunytak közül két személlyel közvetlenül a bevándorlási ügynökök fegyvereiből leadott lövések végeztek, ami azonnali felháborodást váltott ki a jogvédő szervezetek és az érintett közösségek körében.

A tragikus események láncolata július 7-én kezdődött Houstonban, ahol egy mexikói állampolgár, Lorenzo Salgado Araujo életét vesztette, miután egy intézkedő szövetségi ügynök fegyvert használt ellene. Alig hat nappal később, július 13-án Maine államban egy 26 éves kolumbiai fiatalember, Johan Sebastián Durán Guerrero esett áldozatul egy hasonló hatósági lövöldözésnek, miközben a kora reggeli órákban a munkahelyére tartott gépkocsijával Biddeford tengerparti kisvárosában. Ugyanezen a napon egy venezuelai őrizetes, Jesús Manuel Arenas Silva vesztette életét Georgia államban, miközben az ügynökök az egyik fogvatartási központból szállították át egy másik intézménybe. A fekete hetet egy újabb drámai incidens zárta július 14-én Floridában, ahol a hatósági üldözés elől menekülő hondurasi Juan Jairo Coronilla Duránt halálra gázolta egy teherszállító kamion.

A halálesetek azonnali politikai reakciókat szültek. Ryan D. Fecteau, a maine-i képviselőház demokrata párti elnöke nyilvánosan követelt azonnali és teljes körű elszámoltatást a szövetségi hatóságoktól. A helyi politikus hangsúlyozta, hogy az áldozatok családjai és az egész ország válaszokat várnak arra a kérdésre, miért volt szükség halálos erő alkalmazására egy egyszerű munkába járás során, és miért ismétlődnek meg ezek a fegyveres incidensek országszerte. Fecteau az elsők között osztotta meg a közösségi média felületein a fiatal kolumbiai férfi halálhírét, ami futótűzként terjedt el a sajtóban, felerősítve a houstoni lövöldözés után amúgy is parázsló társadalmi elégedetlenséget.

Ez a feszültség teljesen szertefoszlatta azokat a terveket, amelyeket Markwayne Mullin, a Belbiztonsági Minisztérium új vezetője vázolt fel hivatalba lépésekor. Mullin idén márciusban vette át a tárca irányítását Kristi Noemtől, és a szenátusi meghallgatásán még azt a célt tűzte ki a következő fél évre, hogy a minisztérium ne szerepeljen mindennap a negatív hírek élén. A politikus rendkívül nehéz időszakban került a bevándorlásellenes kampányt irányító minisztérium élére, hiszen elődje hivatali ideje alatt, januárban két amerikai állampolgár, Renée Good és Alex Pretti is életét vesztette a minneapolisi tömeges bevándorlási razziák elleni tiltakozások során. Az akkori halálesetek óriási felháborodást váltottak ki a lakosság körében, komoly aggodalmat generálva a Fehér Házban is, mivel a hatóságok brutális utcai jelenetei, a földre tepert és családjaiktól erőszakkal elszakított emberek képei politikai szempontból tarthatatlanná váltak.

Donald Trump keményvonalas migrációs politikájának lakossági támogatottsága, amely a 2024-es elnökválasztás során még jelentős szavazatszámot hozott a republikánusoknak, idén februárra történelmi mélypontra süllyedt, és azóta sem mutat javulást. A legfrissebb közvélemény-kutatások alapján a választók csaknem hatvan százaléka határozottan elutasítja a kormányzat bevándorlási intézkedéseit. Ezt a negatív tendenciát az iráni háborús feszültségek és a magas megélhetési költségek is erősítik, aminek következtében az elnök általános tetszési indexe harminc százalékra esett vissza. Ez pontosan megegyezik azzal a szinttel, amely a 2020-as választási vereség idején jellemezte a támogatottságát.

A Mullin érkezését követő átmeneti, viszonylagos nyugalom csupán annak a taktikai váltásnak volt köszönhető, amellyel az új miniszter megpróbálta finomítani a hatósági módszereket. Igyekezett háttérbe szorítani azokat a látványos, nagyvárosi utcai és munkahelyi razziákat, amelyeket elődje előszeretettel alkalmazott az építőanyag-áruházak vagy az autómosók környékén, és helyettük a pontosan meghatározott, egyedi célpontok felkutatására helyezte a hangsúlyt. Ez a stratégiaváltás azonban teljesen csődöt mondott a legutóbbi esetekben, hiszen sem Durán Guerrero, sem Salgado Araujo nem szerepelt az ügynökök eredeti körözési listáján, a haláluk a nyomozók súlyos szakmai hibáinak következménye.

A szövetségi tisztviselők felkészületlensége és a professzionalizmus hiánya a leggyakrabban megfogalmazott bírálat az ICE működésével szemben. Trump második elnöki ciklusának kezdetén a terepen dolgozó mintegy tízezer ügynök nem volt elegendő a kormányzat által hirdetett, a történelem legnagyobb kitoloncolási akciójának végrehajtásához. Emiatt a kongresszusi finanszírozási csomagok segítségével rohamtempóban megnövelték a létszámot, így az ügynökség mára több mint megkétszerezte állományát, elérve a huszonkétezres létszámot. Chuck Schumer, a szenátusi demokrata kisebbség vezetője élesen bírálta ezt a kapkodó humánerőforrás-politikát. Kijelentette, hogy a kormányzat tizenkétezer felkészületlen, nem megfelelően kiképzett embert szabadított az utcákra, fegyverrel és jelvénnyel felszerelve, miközben a republikánusok óriási jogkörökkel ruházták fel ezt az ellenőrizetlenül működő szervezetet, felmentve őket az elszámoltathatóság alól.

A korábbi miniszter vezetése alatt a toborzás felpörgetése érdekében az ICE elképesztő, akár ötvenezer dolláros belépési bónuszokat ajánlott fel a jelentkezőknek. Ezzel egyidejűleg eltörölték az egyetemi végzettségre vonatkozó követelményeket, a minimális életkort tizennyolc évre csökkentették, a korábbi hetvenkét napos alapos kiképzést pedig egy felületes, mindössze hat-nyolc hetes gyorstalpaló tanfolyamra redukálták. Ryan Schwank, a hivatal korábbi kiképzőtisztje a kongresszus előtt benyújtott hivatalos panaszában az oktatási folyamatot hiányosnak, hibásnak és működésképtelennek nevezte. A sietség miatt a kötelező háttérellenőrzések is elmaradnak, aminek sokatmondó bizonyítéka, hogy a Maine államban halálos lövést leadó David Brouillette ügynökről kiderült: gyermekkora óta súlyos mentális problémákkal küzd, és korábban a volt felesége, valamint leányai többször tettek ellene feljelentést családon belüli erőszak miatt.

Bár Mullin bejelentette, hogy a nyár folyamán visszaállítják a korábbi, hosszabb kiképzési rendszert, a jogvédők ezt teljesen elégtelennek tartják a rendszerszintű visszaélések megfékezésére. Hivatalos kormányzati statisztikák hiányában a hírügynökségi jelentések legalább tíz olyan halálesetet regisztráltak, amely közvetlenül a bevándorlási ügynökökkel való fizikai találkozás során következett be Trump második ciklusának kezdete óta. A képviselők szerint a probléma gyökere a Fehér Ház által diktált merev kvótarendszerben rejlik. Amikor a központ elvár egy minimális letartóztatási számot, a szövetségi ügynökökre elviselhetetlen nyomás nehezedik, hogy teljesítsék a bűvös statisztikai mutatókat, ami oda vezet, hogy válogatás nélkül bárkit őrizetbe vesznek, akiről azt feltételezik, hogy segítségével javíthatják a napi jelentéseket.

A minisztérium a háttérben arra kötelezte a területi szerveket, hogy duplázzák meg a napi szintű őrizetbe vételek számát, elérve a napi kétezer letartóztatást. Bizalmas kormányzati dokumentumok szerint június végén egyetlen ötnapos periódus alatt tízezer embert vettek őrizetbe az országban. A Fehér Ház azért követel egyre több és gyorsabb letartóztatást, mert a sokat hangoztatott kitoloncolási kampány nem hozza a várt számokat. Trump a hivatali ideje elején egymillió ember azonnali kiutasítását követelte, ám a tavaly év végi adatok szerint a kitoloncolások száma alig haladta meg a hatszázezret. A szakértők szerint a folyamatos teljesítménykényszer egyenes következménye, hogy az ügynökök kapkodnak és súlyos, visszafordíthatatlan hibákat követnek el.

A Belbiztonsági Minisztérium a nyilvánosság előtt szinte mindig védelmébe veszi az intézkedő ügynököket, ám a hivatalos verziók a legritkább esetben egyeznek meg a szemtanúk vallomásaival. A januári halálesetek után a hatóságok ígéretet tettek arra, hogy az ügynököket testkamerákkal szerelik fel az őrizetbe vételek dokumentálására, a legutóbbi maine-i és houstoni lövöldözések során azonban egyik érintett tisztviselő sem viselt ilyen eszközt. Biddeford polgármestere, Liam LaFontaine elfogadhatatlannak nevezte ezt a mulasztást, rámutatva arra, hogy a kisvárosi helyi rendőrség a maga szerény, tízmillió dollár alatti költségvetéséből is képes biztosítani a kamerákat a járőröknek, miközben a dollármilliárdokból gazdálkodó szövetségi kormány erre nem képes.

A minisztériumnak valójában hatalmas pénzügyi források állnak rendelkezésére a kampány végrehajtásához. A kongresszus a nyár elején jóváhagyott egy újabb, hetvenmilliárd dolláros rendkívüli keretet a migráció elleni küzdelemre, amelyből harmincmilliárd dollár közvetlenül az ICE számláira vándorol. Ez az összeg kiegészíti azt a százhetvenmilliárd dollárt, amelyet a kormányzat a tavaly júliusban elfogadott költségvetési törvényben biztosított erre a célra. Így a Trump-adminisztráció a ciklus végéig a csillagászati összegnek számító kétszáznegyvenmilliárd dollárt fordíthatja a történelem legnagyobb deportálási műveletének finanszírozására.

A tömeges letartóztatások következtében a fogvatartási központok zsúfoltsága is kritikus szintet ért el, a börtönökben elhelyezett személyek száma rövid idő alatt négyezerrel növekedett, elérve a hatvanháromezer főt. Az őrizetbe vettek embertelen körülményekre, rossz higiéniai állapotokra, romlott élelmiszerekre és a minimális orvosi ellátás teljes hiányára panaszkodnak. Ennek a közvetlen következménye, hogy az idei évben már legalább huszonkét ember vesztette életét az ICE börtöneiben, ami azt jelenti, hogy az idei statisztika várhatóan meghaladja a tavaly regisztrált harminchárom halálesetet, amely már önmagában is az elmúlt két évtized legmagasabb halálozási száma volt. Bár a minisztérium vezetése a rendőrségi emléknapokon tartott beszédeiben az ügynökök áldozatvállalását méltatja, és felháborodását fejezi ki amiatt, hogy a hivatalt démonizálják a sajtóban, az amerikai lakosság többsége szerint a felmutatott halálos áldozatok és a brutalitás tényei teljes mértékben indokolttá teszik a kemény bírálatokat.