Két német olvasat Sulyok Tamás eltávolításáról

A Die Welt és a Der Spiegel ugyanarról a magyar közjogi fordulatról ír, mégis két egészen különböző történet rajzolódik ki a cikkeikből. A konzervatív berlini lap véleménycikke Magyar Péter hatalomgyakorlását állítja középpontba, és már a címével ítéletet mond: „Magyar Péter brutalitása”. A hamburgi hírmagazin ezzel szemben a történtek menetét rögzíti: Sulyok Tamás aláírta az alaptörvény módosítását, amely saját megbízatásának megszűnését is kimondja. Az egyik szöveg figyelmeztetés, a másik eseménybeszámoló, ám mindkettő azt jelzi, hogy a magyar rendszerváltás módszerei külföldön is egyre nagyobb figyelmet kapnak.

Jacques Schuster, a Welt am Sonntag főszerkesztője abból indul ki, hogy Európában jogos megkönnyebbülés fogadta Magyar Péter választási győzelmét. Orbán Viktor rendszerét a kommunista diktatúrák logikájához hasonlítja, és egy csípős, szándékosan túlzó mondattal azt állítja: a volt kormányfő a rendszerváltás után azt a tanulságot vonta le, hogy amit korábban vele tettek, azt egyszer majd ő is megteheti másokkal. Schuster szerint Magyar Péter helyesen ígérte a liberális demokrácia helyreállítását, az alkalmazott eszközök azonban inkább elődjét idézik.

A Die Welt szerzője két ügyet emel ki. Az egyik Sulyok Tamás eltávolítása, amelyet azért tart aggályosnak, mert az államfővel szemben nem állapítottak meg konkrét jogsértést. A másik az Alkotmánybíróság átalakítása: a hetvenéves korhatár bevezetésével több bíró, köztük a testület elnöke is távozik. Schuster olvasatában a kétharmados parlamenti többség önmagában nem ad felhatalmazást arra, hogy a kormány politikai céljaihoz igazítsa az intézményeket. Karl Popper gondolatát idézve arra figyelmeztet, hogy a demokrácia nem azonos a többség korlátlan uralmával.

A cikk legerősebb állítása valójában az Európai Uniónak és a német közvéleménynek szól. Schuster azt kifogásolja, hogy Brüsszel hallgat, Németországban pedig sokan örömmel figyelik a gyors magyarországi átalakítást. A szerző szerint az Orbán-rendszer lebontásának célja nem mentesíti az új vezetést az alkotmányosság szabályai alól. A többségnek úgy kell kormányoznia, hogy tudja: egyszer ismét kisebbségbe kerülhet. Ezért az ellenzék, az intézményi fékek és az alkotmányos eljárások tisztelete az új hatalom saját jövőbeni védelmét is szolgálja.

A Die Welt szóhasználata ugyanakkor jóval keményebb annál, amit a rövid cikk érvelése teljesen alá tud támasztani. A „brutalitás” kifejezés politikai erőszakot, könyörtelenséget sugall, miközben Schuster elsősorban az eljárási garanciák gyengeségéről és a kétharmados többség veszélyeiről ír. A cím így erősebb, mint a bizonyítás. A szerző nem foglalkozik részletesen azzal sem, milyen intézményi örökséget hagyott maga után az Orbán-korszak, mennyire voltak függetlenek a leváltásra vagy nyugdíjazásra ítélt tisztségviselők, illetve milyen jogi lehetőségei maradtak volna az új kormánynak a gyors beavatkozás helyett.

A Der Spiegel írása jóval hűvösebb. A dpa hírügynökség jelentésére épülő beszámoló közli, hogy Sulyok Tamás a kormány nyomása alatt írta alá a módosítást, és hétfőn távozik hivatalából. A cikk felidézi: Magyar Péter öt napot adott az államfőnek az ellenjegyzésre, ellenkező esetben megfosztási eljárást helyezett kilátásba. Az átmeneti időszakban Forsthoffer Ágnes házelnök gyakorolja az államfői jogköröket, az Országgyűlésnek pedig harminc napja van az utód megválasztására.

A Spiegel mindkét fél álláspontját bemutatja. Magyar Péter szerint a döntésekkel az állampolgárok visszakapják azt a bizonyosságot, hogy a hatalom korlátozható, a közvagyon visszaszerezhető, az állam pedig ismét a polgárokat szolgálhatja. Sulyok Tamás ezzel szemben alkotmányellenesnek nevezte saját megbízatásának megszüntetését, és úgy vélte, a jövő államfői kiszolgáltatottá válnak a végrehajtó hatalomnak. A hírmagazin azt is rögzíti, hogy szakértők szerint az Alkotmánybíróság legfeljebb formai okokból kifogásolhatta volna a parlament döntését, tartalmi felülvizsgálatra alig maradt tere.

A Spiegel felsorolja a módosítás további elemeit is. A hetvenéves korhatár négy alkotmánybírót érint, köztük Polt Pétert, akit a cikk Orbán Viktor lojális szövetségeseként mutat be. A képviselői pályát 2030-tól tizenkét évben maximálnák, ami Orbán Viktor későbbi parlamenti visszatérését is kizárhatja. Létrejönne az állami vagyon visszaszerzésével foglalkozó hivatal, miközben a Tisza új alkotmány kidolgozását tervezi a 2011-ben elfogadott alaptörvény helyett.

A két cikk közti különbség részben világnézeti, még inkább műfaji. A Die Welt kommentárja egy elvi határt húz: a demokratikus helyreállítás során sem fogadható el a politikai ellenfelekhez kötődő intézmények gyors, személyre szabott átépítése. A Spiegel híranyaga kevesebb értékelést tartalmaz, viszont pontosabban láttatja a kormány érveit, Sulyok Tamás tiltakozását és a változtatások teljesebb csomagját. A konzervatív lap egy új többség hatalmi ösztöneitől tart, a baloldali-liberális magazin inkább azt dokumentálja, miként számolja fel a kormány az előző rendszer személyi és jogi maradványait.

A német visszhangból az is kiderül, hogy Magyar Péter külföldi megítélése gyorsan változhat. A választási győzelem után a nyugati sajtó jelentős része az európai visszatérést, a korrupció elleni fellépést és az Orbán-korszak lezárását emelte ki. A mostani intézkedések már a módszerekről szólnak. Az új kormány hitelességét hosszabb távon az dönti el, képes-e olyan szabályokat alkotni, amelyek saját hatalmát is korlátozzák, és amelyek egy későbbi politikai fordulat után is vállalhatók maradnak.

Schuster bírálata erősen túlzó, de a figyelmeztetését nem érdemes lesöpörni. A Spiegel tárgyilagosabb beszámolója pedig éppen a részletekkel mutatja meg, milyen nagy a változtatások tétje. Sulyok Tamás távozása egyetlen személy sorsánál jóval többet jelent: precedenst teremt arra, miként nyúlhat hozzá egy kétharmados többség a legmagasabb közjogi tisztségekhez. Magyar Péter kormánya az Orbán-rendszer lebontását ígérte. A következő hónapokban azt kell bizonyítania, hogy a helyére nem egy új, más politikai előjelű személyi rendszer épül.