EU-stratégia: hazai fegyvergyártás mentheti meg Kijevet

Brüsszelben hat hete fekszik a döntéshozók asztalán az Oroszország elleni legújabb szankciós javaslatcsomag, ám az Európai Unió tagállami nagykövetei mindmáig nem tudtak egyezségre jutni a részletekről. A megbeszéléseken zajló elhúzódó vita, a célzott kivételekért és az átmeneti haladékokért folytatott küzdelem jól szemlélteti, hogy egyes tagállamok továbbra is ódzkodnak a közvetlen gazdasági áldozatok vállalásától a moszkvai hadiigények visszaszorítása érdekében. A diplomaták döntő fontosságúnak szánt egyeztetésein Görögország komoly nyomást gyakorol a közösségre: Athén ragaszkodik ahhoz, hogy a görög hajótulajdonosok a jövőben is szállíthassanak orosz cseppfolyósított földgázt.

Az ellentétek és a diplomáciai nehézségek ellenére az uniós korlátozó intézkedések bizonyíthatóan elérik a fő céljukat, hiszen folyamatosan pusztítják az orosz hadiipart és gyengítik Oroszország gazdasági hátterét. Steven Everts, az Európai Unió Biztonsági Tanulmányok Intézetének (EUISS) igazgatója szakértői csapatával közösen átfogó elemzést készített "Empowering Ukraine" címmel. Ez a tanulmány gyakorlati útmutatót kínál a döntéshozók számára ahhoz, hogy Kijev ne csupán a katonai agresszió visszaverésére legyen képes, hanem egy ellenálló és gazdaságilag is fenntartható államszervezetet építhessen ki a háborút követő időszakban.

A döntéshozók előtt tornyosuló pénzügyi kihívás mértéke szinte felfoghatatlan. Az ukrán kormány, az Egyesült Nemzetek Szervezete, a Világbank és az Európai Bizottság közös felmérése szerint az Oroszország által elpusztított ukrán infrastruktúra helyreállítása a következő évtizedben legalább 515,3 milliárd eurós beruházást igényel. Ez az összeg Ukrajna éves gazdasági teljesítményének a háromszorosa. A becslések alapján a finanszírozás legalább hatvan százalékát állami forrásokból, nemzetközi közpénzekből kell előteremteni, ami példátlan terhet ró a támogatást nyújtó szövetségesekre.

Elméletben Oroszországnak mint agresszornak egy leendő békeszerződés értelmében jelentős jóvátételt kellene fizetnie a megrongált infrastruktúráért és a gazdasági károkért. Ez azonban jelenleg feltételes forgatókönyv, amely feltételezné a moszkvai vezetés belátását arról, hogy elveszítette az általa kirobbantott háborút. Az ukrán társadalom nem várhat egy ilyen bizonytalan kimenetelű diplomáciai fordulatra, miközben az Európai Unió tagállamaiban a szigorodó költségvetési keretek miatt egyre nehezebb közvetlen pénzügyi támogatásokat elkülöníteni. Ilyen körülmények között az EUISS szakértői azt javasolják, hogy az európai közösség helyezze a hangsúlyt Ukrajna gazdasági önállóságának megerősítésére. Ennek legfontosabb pillére az átlagon felül versenyképes ukrán hadiipar gyors és szerves integrációja az európai védelmi szektorba. A kijevi hadiüzemek rendkívüli hatékonyságát jól mutatják a harctéri eredmények: a létszámban és felszerelésben fölényben lévő orosz inváziós erőknek okozott súlyos veszteségek, valamint az ellenséges logisztikai központok és energiainfrastruktúra szisztematikus megbénítása egyértelműen az ukrán védelmi szektor fejlettségét dicséri.

A gazdasági mutatók azt vetítik előre, hogy Ukrajna 2026-ban több bevételt ér el fegyverexpotból, mint Oroszország teljes körű invázióját megelőzően. A sikeres sorozat tartós megőrzéséhez Kijevnek tőkére, a termelési kapacitások mélyítésére, a kulcstechnológiákhoz való hozzáférésre és garantált jövőbeni keresletre van szüksége Európa részéről. Az Európai Uniónak ezért ösztönöznie kell a közös vállalatok és ipari együttműködések létrejöttét. Mintaként szolgálhat a Rheinmetall Ukrainian Defence Industry LLC megalapítása, vagy a Dánia és Hollandia által indított közös védelmi projektek rendszere.

A védelmi kapacitások összehangolásával párhuzamosan elengedhetetlen Ukrajna gyors integrálása az Európai Unió ipari szabványaiba, kereskedelmi és digitális politikájába, valamint az egységes árampiacba. Ez a megközelítés a történelemből már ismert: 1989-ben Jacques Delors, az Európai Bizottság akkori elnöke hasonló módszert alkalmazott az EFTA-államok esetében. Ez a stratégia mély gazdasági integrációt és szabályozási egységesítést tett lehetővé még azelőtt, hogy a teljes jogú politikai tagság reálissá vált volna a csatlakozni kívánó országok számára.

A gazdasági nyitással egyidejűleg Kijevnek védelemre van szüksége Kínával szemben is. Az uniós elemzés hangsúlyozza, hogy Brüsszelnek robusztus szabályozási eszköztárat kell biztosítania Ukrajna számára, megakadályozva, hogy az újjáépítési folyamat a pekingi befolyásszerzés, a gazdasági függőség, a kémkedés vagy a szabotázs melegágyává váljon. Ugyanakkor a szakértők pragmatizmusra intenek, amit a dróngyártás helyzete is példáz. Ukrajna rendkívüli haladást ért el a dróntechnológiában, és folyamatosan törekszik a kínai alkatrészfüggőség csökkentésére, ám ezt a kitettséget jelenleg sem Kijev, sem az Európai Unió nem képes teljesen felszámolni.