XIV. Leó: A leszerelés, nem a bomba hozza a békét

A Libreria Editrice Vaticana kiadta XIV. Leó pápa „Disarmata e disarmante. La pace è un dono” című kötetét, amely Alessandro Banfi szerkesztésében jelent meg. Ez az első antológia, amely a pápa 2025. május 8-i megválasztása óta a békéről szóló megszólalásait gyűjti össze, és egy kiadatlan bevezető szöveggel indul, amelyet a pápa 2026. június 19-én a Vatikánból keltezett. A könyv olasz nyelven került a polcokra, angol fordítása hamarosan várható.

A bevezetőben XIV. Leó a feltámadt Jézus első köszöntéséből indul ki, amelyet az apostoloknak mondott: „Békesség nektek!” Ez volt a feltámadt Krisztus első ajándéka barátainak és az egész világnak. Ez az ajándék azonban örök tanulságot hordozott: a Názáreti Mester megdicsőült teste a Passió sebeit mutatta. Átvágott a gyűlöleten, az erőszakon, a világ „feszítsd meg!” kiáltásain. Jézus Krisztus fegyvertelenül szenvedte el az igazságtalanságot, és feltámadt. Az evangéliumi üzenet a történelembe illeszkedik, ma éppúgy, mint kétezer évvel ezelőtt, írta a pápa.

A békére szavakban sokan törekednek, de a tények mást mutatnak. Ma 103 állam érintett valamilyen módon háborúban a Földön. A fegyverek robognak és ölnek Ukrajnában, a Közel-Keleten, Szudánban, Mianmarban, Jemenben, Kongóban és számos más helyzetben. Ferenc pápa már "harmadik világháborúról” tett említést, így írta le a második világháború vége óta példa nélküli konfliktushelyzetet - emlékeztetett XIV. Leó.

Az egyházfő több számára különösen fontos szempontot emel ki. Először is a béke felelősség, hangoztatta. Ha az első ösztönünk egy problémával, feszültséggel vagy sérelemmel szemben az, hogy másokat elítélünk, vádolunk, akkor elkerülhetetlen, hogy környezetünkben eluralkodjék előbb a közöny, majd a gyűlölet. "Létezik a valóság olyan látásmódja, amely rombol és nem épít. Ehelyett a béke velem kezdődik. Velünk kezdődik."

Szent Ágoston mondta, hangoztatta Leó pápa a nagy elődre hivatkozva: „Nehéz idők ezek, kemény idők, balsorsú idők. Éljetek jól, és a jó élettel változtassátok meg az időket: változtassátok meg az időket, és nem lesz miért panaszkodnotok.” "Nem kérhetjük a békét a világ hatalmasaitól, ha magunk nem kezdjük el élni azt a mindennapi kapcsolatainkban: a családjainkban, otthonainkban, városainkban, munkahelyeinken. A béke kis napi gesztusokkal épül: egy ajándékozott mosollyal, egy megbocsátott sértéssel, egy jó szóval", hangoztatja XIV. Leó.

A béke továbbá az igazsággal épül. Még azok is, akik háborúban állnak, azt állítják, a béke „nevében” cselekszenek. Senki sem meri kinyilvánítani, hogy öncélúan indított háborút: még a Föld hatalmasai is tudják, hogy minden ember az igazságosságra vágyik és békében szeretne élni. Különösen Hirosima és Nagaszaki szörnyű következményei után a háborúhoz való folyamodás egyre inkább „visszaút nélküli kaland”, idézte Szent II. János Pál szavait Leó pápa.

XIV. Leó többször felidézte Szent VI. Pálnak az Egyesült Nemzetek Közgyűléséhez intézett megrendítő felhívását. Ami az embereket egyesíti, jegyezte meg elődje, olyan szövetség, amelyet „olyan eskü pecsételt meg, amelynek meg kell változtatnia a világ jövőbeli történelmét: soha többé háború, soha többé háború! A békének, a békének kell vezetnie a népek és az egész emberiség sorsát!”

Különösen az atomkorszakban az igazság állításának utat kell törnie: nem az atomfegyverek hozzák el a békét, hanem a leszerelés. Ez az igazság, amely az elmúlt évtizedekben, amikor nukleáris deeszkalációt láttunk, egyértelműnek tűnt, mára elhomályosult a fegyverkezési verseny miatt, amely ma megrémít és rettegésben tart. Ahogy Bob Dylan énekes-költő fogalmazott figuratívan az atombombához szólva egyik költői művében: „Utállak, mert az ember csinált téged, és az ember birtokol téged, és az ember kezel téged.”

A Egyház ma alázatosan mindenki figyelmébe ajánlja a kérdést: folytatnia kell-e az emberi fajnak a Föld lakását? A kibernetikai uralom és a globális újrafegyverkezés kombinációja komolyan felveti ezt a kérdést.

A béke tanúkat keres. Az antológia ezt számos arc erejével juttatja eszünkbe. Az itt szóba kerülő alakok, köztük a boldog Floribert Bwana Chui, Isten szolgája Giorgio La Pira és Dorothy Day, emblematikusak mindazokra a férfiakra és nőkre, akik személyesen előmozdították a békét, legyőzve a korrupció kísértését, segítve a szegényeket, elősegítve a diplomáciát, hangoztatja Leó pápa.

Az ismert férfiak és nők mellett a békét olyanok is megtestesítik, akik ugyan nem ismertek a világ közvéleménye előtt, de "a saját lelkiismeretüket követték". Már előfordult a történelemben, hogy közel kerültünk a nukleáris katasztrófához, olvasható a pápa munkájában. A krónikák elmesélik, hogy egyetlen ember, a szovjet tiszt Stanislav Petrov döntése hozzájárult egy lehetséges globális atomháború elkerüléséhez: 1983. szeptember 26-án történt. A Moszkva közelében lévő bunker radarjai, ahol Petrov őrszolgálatot teljesített, több interkontinentális ballisztikus rakéta indítását jelezték az Egyesült Államokból a Szovjetunió felé. Ez azonban a szovjet műholdas lokalizációs rendszer hibája volt. Petrov, megszegve a parancsokat, úgy döntött, hogy nem jelenti a vélt támadást: olyan döntés, amelyet annak a lelkiismeretével hozott meg, aki tudta, hogy az egyszerű gesztus milliók halálát okozhatja.

"Egy olyan világ, amelyben a gépek, bármilyen kifinomultak és nálunk gyorsabbak is, döntik el a védtelen emberekre mért bombázást, valóban ijesztő lenne. Egyetlen ember lelkiismerete felérhet az egész világgal", írta XIV. Leó.

A békének végül reményre van szüksége. Az Egyház továbbra is hirdeti a szeretetet minden férfi és nő iránt. Ha van valami, amit a világ ma keres, úgy hiszem, az a jövőre vonatkozó remény üzenete. "Nézzünk a holnapra reménnyel, mert Jézus üzenetében találtuk meg az egyetlen forrást." Mert Krisztus tanításának lényege ez: a szeretet, a szeretet, az élet odaadása másokért legyőzi a halált, az elszigeteltséget, az erőszakot: „Azért jöttem, hogy életük legyen, és bőségben legyen” (Jn 10,10).

Így folytatja: "Akik a világban zajló számos háború láttán a kétségbeesés kísértésébe eshetnek, azokhoz intézem azt a felhívást, amelyet már XI. Piusz pápa is kiterjesztett az egész Egyházra: „Adjunk hálát Istennek, hogy nehéz időkben élhetünk. Most senkinek sem szabad középszerűnek lennie.” Isten vezessen minket az erőszakmentesség útjain. A hívők és a jóakaratú emberek soha ne hagyják abba a béketeremtőként való munkálkodást. Mindenki tegye a békét saját élete ügyévé."

A Libreria Editrice Vaticana döntése, hogy gyorsan megjelenteti ezt az antológiát, azt mutatja, a Vatikán prioritásként kezeli a béke témáját a jelenlegi nemzetközi helyzetben. A bevezető pedig lehetőséget ad a pápának, hogy egységes keretbe foglalja eddigi megszólalásait, és egyértelmű irányt mutasson a további tanításához. A könyv így mind a hívek, mind a tágabb közvélemény számára fontos referenciaponttá válhat a következő években.