Ez történne a közszolgálatisággal, ha az AfD nyerne
Szász-Anhaltban a felmérésekben negyven százalék felett álló szélsőséges populista alakulat a szeptemberi választásokra készülve a tartományi médiaszerződések felbontását ígéri. A felvázolt tervek alkotmányossági kérdéseket is felvethetnek.
Németországban a választási kampány közeledtével ismét a politikai viták középpontjába került a közszolgálati médiahálózat jövője, miután az Alternatíva Németországért (AfD) szász-anhalti csúcsjelöltje, Ulrich Siegmund radikális átalakítási terveket vázolt fel. A politikus kijelentette, hogy amennyiben pártja a szeptember 6-ra kitűzött tartományi választásokat követően önállóan alakíthat kormányt, első intézkedéseként felmondja az állami médiaszerződéseket. Siegmund álláspontja szerint a lakosságot meg kell szabadítani a kötelezően fizetendő műsorszolgáltatási hozzájárulástól, amelyet a pártvezetés tisztességtelen kényszerdíjnak és az egyoldalú tájékoztatás eszközének tekint. A tartományi törvényhozásban korábban elhangzott felszólalásában a politikus úgy fogalmazott, hogy végleg el kell vágni a csatornáját az általuk elfogultnak és manipulatívnak tartott tartalomgyártásnak.
Ez a határozott kiállás illeszkedik az AfD több mint egy évtizedes médiapolitikai stratégiájába, amely a német közszolgálati adókat, így az ARD-t, a ZDF-et és a Deutschlandfunkot a politikai elittel összefonódott intézményekként határozza meg. A párt hivatalos dokumentumaiban és kampányüzeneteiben kezdettől fogva bírálja a műsorszolgáltatás jelenlegi szerkezetét, hiányolva a politikai kiegyensúlyozottságot, és a baloldali ideológiai eltolódás vádjával illeti a szerkesztőségeket. Az AfD már a 2016-ban elfogadott alapvető programjában rögzítette, hogy elkötelezett a kötelező jellegű finanszírozási rendszer teljes felszámolása mellett. Bár a párt képviselői és tisztségviselői rendszeresen megjelennek a közszolgálati televíziók és rádiók műsoraiban, a struktúra gyökeres karcsúsítását követelik.
A javasolt átszervezés értelmében a jelenlegi kiterjedt csatornahálózat helyét egy lényegesen szűkebb keretek között működő alapszolgáltatás, az úgynevezett Grundfunk venné át. Az AfD szász-anhalti szervezete által kidolgozott elképzelések szerint ez az új struktúra kizárólag a hírkiadásokra, az oktatási tartalmakra és a fogyasztóvédelmi tájékoztatásra korlátozódna. Az elképzelés hangsúlyozza, hogy az alapszolgáltatásnak a tények közlésére kell szorítkoznia, tartózkodva a politikai és társadalmi események elemző értékelésétől vagy kontextusba helyezésétől. Míg a regionális híradások és helyi rádióműsorok fennmaradnának, a szórakoztató műsorok készítését, a játékfilmek sugárzását, valamint a nagyszabású sportesemények közvetítési jogait teljes egészében a magánszférában működő kereskedelmi adókra bíznák.
A finanszírozás terén az új alapszolgáltatás díjmentes lenne a lakosság számára, költségeit pedig kizárólag adóbevételekből vagy reklámbevételekből fedeznék. Az AfD eredeti elképzeléseiben szerepelt egy úgynevezett lakossági rádiózás modelltípusa is, amelyet csak azok a háztartások fognának és fizetnének, amelyek önkéntesen feliratkoznak a szolgáltatásra. A médiastruktúra leépítésére vonatkozó tervek nem korlátozódnak Szász-Anhaltra: Türingiában Björn Höcke, a párt helyi vezetője már korábban előrevetítette, hogy hatalomra kerülésük esetén kilencven százalékkal csökkentenék a közszolgálati médiára fordított tartományi kiadásokat. A korábbi évekhez képest lényegi különbség, hogy Szász-Anhaltban a közvélemény-kutatások negyven százalék feletti támogatottságot mérnek az AfD számára, ami reális közelségbe hozza a parlamenti többség megszerzésének lehetőségét.
Egy állami médiaszerződés felmondása jogilag egyszerűbb folyamatnak tűnhet, mint a komplex közigazgatási feladatok, például az elutasított menedékkérők tömeges kitoloncolásának megszervezése. Erre példaként hozható fel a türingiai Sonneberg járás esete, ahol az AfD adja a járási elnököt, ám a tartományi igazságügyi minisztérium hivatalos statisztikái szerint a terület a kitoloncolások végrehajtásában az utolsó helyen áll. A médiaszerződések felbontásának lehetőségeit ugyanakkor a jogi szabályozás szigorúan behatárolja. Bár a magdeburgi tartományi parlament idén áprilisban módosította a vonatkozó szabályokat, megszüntetve a miniszterelnök egyszemélyes döntési jogát a szerződésbontásban, egy esetleges abszolút AfD-többség esetén ez a döntési korlát nem jelentene érdemi akadályt.
A médiaszerződések felbontásához vagy módosításához a parlamenti erőviszonyok alakulása mellett a többi politikai formáció hozzáállása is meghatározó. Amennyiben a Sahra Wagenknecht Szövetség (BSW) bejut a szász-anhalti törvényhozásba, a médiakérdésekben támogató partnerré válhat. Az ARD, a ZDF és a Deutschlandfunk működését érintő legutóbbi reformcsomagot a BSW Szászországban és Brandenburgban az AfD-vel karöltve utasította el. A reformok elfogadása ezekben a tartományokban csak azért válhatott lehetségessé, mert Szászországban a Zöldek és a Baloldal, Brandenburgban pedig a Kereszténydemokrata Unió (CDU) szavazatai biztosították a szükséges többséget.
A médiarendszer ilyen mértékű átalakítása előtt azonban komoly alkotmányjogi gátak tornyosulnak. A német szövetségi berendezkedés alapelvei szerint a tartományok együttesen felelősek az országos szintű közszolgálati alapszolgáltatás fenntartásáért. A Szövetségi Alkotmánybíróság joggyakorlata ezt a kötelezettséget "szövetségi felelősségközösségként" határozza meg, amelyből egyetlen tartomány sem léphet ki egyoldalúan, megszegve a közös alkotmányos kötelezettségvállalást. Az AfD azzal érvel ezen jogi aggályokkal szemben, hogy az alaptörvény ugyan előírja a közszolgálati médiumok jelenlétét, ám azok pontos szerkezetét, működési formáját és méretét nem határozza meg megmásíthatatlan módon.
A szász-anhalti csúcsjelölt elismerte, hogy a teljes szerkezeti átalakítás végrehajtása időigényes folyamat lenne. A Közép-német Műsorszolgáltató (MDR) államközi szerződését a három alapító tartomány – Szász-Anhalt, Türingia és Szászország – csak az év végével, kétéves felmondási idő figyelembevételével bonthatja fel. Ez azt jelenti, hogy egy esetleges felmondás esetén is legalább 2029 elejéig a jelenlegi rendszer maradna érvényben. Az MDR mint intézmény teljes felszámolásához emellett az szükséges, hogy a három alapító tartomány közül legalább kettő hivatalosan felmondja a megállapodást. Az, hogy a tervezett Grundfunk megfelelne-e a szövetségi alaptörvényben rögzített követelményeknek, csak egy végrehajtott törvénymódosítást követő jogi felülvizsgálat során dőlhetne el.
A szövetségi alkotmánybírósági határozatok szigorú elvárásokat támasztanak a közmédiumokkal szemben: megkövetelik az államtól való függetlenséget, valamint a sokszínű vélemények bemutatását a műsorkínálatban. A szövetségi alkotmánybírák korábbi ítéleteikben tisztázták, hogy az alkotmányosan elvárt alapszolgáltatás fogalma nem korlátozható kizárólag a puszta információközlésre, hanem annak szerves részét képezi a kulturális és a szórakoztató tartalomgyártás is. Ez a jogértelmezés alapjaiban mond ellent az AfD által felvázolt szűkített médiakoncepciónak.
Ugyancsak bizonytalan, hogy egyetlen tartomány képes lenne-e önállóan eltörölni a háztartásokra kirótt műsorszolgáltatási hozzájárulást. A fizetési kötelezettség jelenleg szövetségi szinten egységesen érvényesül, és a havonta 18,36 eurós díj mértékéről, valamint annak kötelező jellegéről végleges fokon a karlsruhei Alkotmánybíróság jogosult határozni. Egy esetleges AfD-vezetésű tartományi kormány első intézkedései így hosszan elhúzódó, bonyolult jogi csatározásokat indítanának el a tartományi és a szövetségi bíróságokon, amelyek kimenetele a fennálló alkotmányjogi keretek között highly bizonytalan, és könnyen a reformtervek elbukásához vezethet.