Visszacsapott Orbánra a házkutatások politikája

Orbán Viktor és Bóka János szerdai sajtótájékoztatója akaratlanul is erős politikai képet teremtett. A Fidesz elnöke a pártszékház előtt állva közölte, hogy az ügyészség elvitte az összes szerverüket, ezért nincs internet, nem férnek hozzá az adataikhoz, és működtetni sem tudják az eszközeiket. A volt miniszterelnök mindezt annak bizonyítékaként mutatta be, hogy Magyarországon új önkényuralom épül, a Fidesz pedig demokratikus ellenállási mozgalommá változik.

A jelenetnek kétségtelenül van ereje. Egy parlamenti párt teljes kommunikációs rendszerének átvizsgálása, az adatállomány lemásolása vagy informatikai eszközök lefoglalása súlyos beavatkozás. Megakaszthatja a napi működést, üzleti, személyes és politikai titkokat tárhat fel, továbbá elrettentheti a munkatársakat és támogatókat. Éppen ezért minden ilyen intézkedésnél szigorú bírói és ügyészi kontrollra, pontosan körülhatárolt bizonyítási célra és az ügyhöz nem tartozó adatok védelmére van szükség.

Ebből azonban még nem következik, hogy a keddi akció politikai leszámolás volt. A Bács-Kiskun Vármegyei Főügyészség megerősítette: a Nemzeti Kulturális Alap ügyében, hűtlen kezelés és más bűncselekmények gyanúja miatt végzett eljárási cselekményeket a Fidesz szervereit biztosító központban. A párt azt állította, hogy teljes kommunikációs rendszerét és adatbázisait akarták lefoglalni; az ügyészség ezt a terjedelmet nem erősítette meg, részleteket a nyomozás érdekeire hivatkozva nem közölt.

A különbség lényeges. Az NKA-botrány mögött konkrét pénzosztás, dokumentumok és gyanúsítotti vallomások állnak. A nyomozás több mint 17 milliárd forintnyi kulturális támogatás elosztását vizsgálja, amelyben az ügyészség szerint a döntéshozók túllépték hatáskörüket és vagyoni hátrányt okozhattak. A nyilvánosságra került pályázati iratok között olyan anyag is akadt, amely választási célokat, fideszes jelöltek megjelenését és meghatározott választói csoportok megszólítását kapcsolta állami pénzből támogatott rendezvényekhez.

Ha a hatóság azt feltételezi, hogy a kulturális támogatások kedvezményezettjeit pártközpontból választották ki, vagy a pénzeket választókerületi kampánytervekhez igazították, akkor a Fidesz informatikai rendszerében keresett leveleknek, táblázatoknak és üzeneteknek lehet bizonyító erejük. A kutatás jogszerűségéről és arányosságáról később bíróság dönthet, a lefoglalt adatok tartalma pedig még senki bűnösségét nem bizonyítja. Orbán Viktor állítása, hogy ilyen 1990 óta nem történt, ettől függetlenül könnyen cáfolható.

A Fidesz-korszakban a rendőrség, a NAV, az ügyészség és más állami szervek sorra jelentek meg ellenzéki pártoknál, civil szervezeteknél, aktivistáknál és kormánykritikus szereplőknél. Nem minden ügy volt azonos, és nem minden kutatás bizonyult jogellenesnek. A közös vonás a látványos erődemonstráció, az informatikai eszközök elvitele, a munka megbénítása és az a politikai környezet volt, amelyben a kormánypárti média gyakran már a nyomozás elején bűnösként mutatta be az érintetteket.

Az egyik legtisztább példa az Ökotárs Alapítvány elleni 2014-es akció. A Norvég Civil Alap pénzeit kezelő szervezet irodáját a Nemzeti Nyomozó Iroda kutatta át, iratokat és számítógépeket foglalt le. A kormány ekkor külföldről finanszírozott politikai hálózatként támadta a civileket. A bíróság később kimondta, hogy a kutatás és a lefoglalás elrendelése törvénysértő volt, mert a bűncselekmény gyanúja nem állt fenn. A nyomozást végül megszüntették.

A 2019-es önkormányzati választási kampányban a rendőrség több mint négy órán át kutatott Pikó András józsefvárosi kampányközpontjában. Az eljárás egy kormánypárti újságcikk nyomán indult, amely egy számítógépek előtt ülő kampánycsapat fotójából tiltott adatbázis építésére következtetett. Senkit nem hallgattak ki gyanúsítottként, a kampányfőnököt tanúként kérdezték. A rendőri jelenlét mégis egy választási küzdelem kellős közepén bénította meg az ellenzéki jelölt irodáját és uralta a híreket.

Ugyanabban az évben a NAV kutatást, motozást és lefoglalást engedélyező határozattal érkezett a Momentum székházába a 2018-as kampányelszámolás miatt. Végül senkit nem motoztak meg, de a nyomozók elvitték a kampánnyal kapcsolatos iratokat. A párt arra hivatkozott, hogy hónapokon át sem az Állami Számvevőszék, sem a NAV nem kért további dokumentumot. Az intézkedés időzítése és terjedelme azt üzente, hogy az állam egy párt teljes adminisztrációját bármikor képes felnyitni.

Még súlyosabb volt a gyulai ellenzéki aktivista esete. A mozgássérült férfihoz 2020 májusában kora reggel érkeztek rendőrök rémhírterjesztés gyanújával. Átkutatták a lakását, lefoglalták informatikai eszközeit, előállították, rabosították és kihallgatták. A kifogásolt bejegyzésében azt írta, hogy a járvány idején kiürítették a gyulai kórházat, súlyos betegeket is hazaküldve. A közlés valósnak bizonyult, a Kúria pedig később kimondta, hogy az előállítás jogellenes volt.

A nemzeti konzultációs plakátokat átragasztó aktivisták otthonában szintén tartottak kutatást. Az Emberi Jogok Európai Bírósága 2026-ban arra jutott, hogy a magyar állam megsértette a kérelmezők magánélethez való jogát. Ez különösen fontos ítélet, mert nem a politikai vélemény tartalmát, hanem a hatósági beavatkozás arányosságát vizsgálta. A strasbourgi bíróság szerint a lakás átkutatása nem válhat automatikus eszközzé egy tiltakozó akció felderítésében.

A Szikra Mozgalom egyik aktivistáját 2023-ban közel két hétre fogva tartották a szélsőjobboldali rendezvények körüli támadások ügyében. A gyanút egy Facebook-lájkra és egy hasonló kabátra alapozták, a kutatás során nem találtak nála fegyvert vagy más terhelő eszközt. A rendőrség végül azzal szüntette meg vele szemben a nyomozást, hogy nem ő követte el a bűncselekményt. Addigra a kormánypárti és szélsőjobboldali média nyilvánosságra hozta személyes adatait, és súlyos lejárató kampányt indított ellene.

A hatósági aránytévesztés szinte szatirikus példája volt, amikor fegyveres NAV-osok jelentek meg Radics Peti youtubernél egy hét évvel korábban közzétett Süsü-paródia miatt. A nyomozók a videó nyers fájlját keresték, kutatást, motozást és lefoglalást engedélyező határozattal. A felvételt az MTVA kezdeményezésére vizsgálták szerzői jogi ügyben, miközben a vitatott tartalmat a videómegosztón keresztül is el lehetett volna távolíttatni. Az állami erő látványos megjelenése jóval nagyobb volt, mint amit az ügy társadalmi veszélyessége indokolt.

A Fidesz mostani felháborodását még kínosabbá teszi a Tiszát segítő informatikusok 2025-ös ügye. A Direkt36 által megszerzett nyomozati iratok szerint névtelen bejelentés alapján gyermekpornográfiára hivatkozva tartottak kutatást két informatikusnál, a műveletben pedig szokatlanul aktív szerepet játszottak a titkosszolgálatok. A lefoglalt eszközökön nem találtak ilyen felvételeket. Előkerültek viszont egy, a Tisza rendszerének feltörésére és megbénítására irányuló művelet nyomai, amelynek hátterét a nyomozás a cikk szerint nem tárta fel.

Orbán Viktor tehát nem ismeretlen állami módszerrel találkozott. Olyan eszköz működését tapasztalja meg, amelynek politikai hatását tizenhat éven át ellenfelei érezték. A kutatás akkor is büntetésként hathat, ha később nem emelnek vádat: elviszi a számítógépeket, megakasztja a munkát, ügyvédi költséget okoz, bizonytalanságot teremt, és hónapokra a gyanú árnyékában tartja az érintettet. Az eljárás megindítása már önmagában kommunikációs fegyver lehet.

Ez azonban nem ad felmentést az új hatalomnak arra, hogy ugyanazt a gyakorlatot folytassa. A Tisza-kormány tagjainak távol kell maradniuk az ügyészség munkájától, nem hirdethetnek előre ítéletet, és nem használhatják pártpolitikai látványosságként a Fidesznél zajló bizonyítékgyűjtést. A jelenlegi eljárás hitelességét az fogja eldönteni, hogy pontos gyanúra épül-e, arányos marad-e, védi-e az irreleváns adatokat, továbbá lesz-e belőle bizonyítékokon alapuló vádemelés és tisztességes bírósági tárgyalás.

A Fidesznek joga van kifogásolni a túl széles lefoglalást, védeni a tagok személyes adatait és jogorvoslatot kérni. A pártnak joga van ahhoz is, hogy működőképes kommunikációs infrastruktúrája maradjon. Hitelessége viszont csekély, amikor Havasi Bertalan 1990 óta példátlannak nevezi az intézkedést, Orbán Viktor pedig a Kádár-rendszerhez hasonlítja saját pártja helyzetét. Az interneten néhány óra alatt összeállított hosszú lista éppen azt mutatja, hány ellenzéki és civil szereplő emlékszik nagyon is hasonló reggelekre.

A volt kormányfő most olyan garanciákat kér számon, amelyeket hatalmon rendszeresen másodlagosnak kezelt: az ártatlanság vélelmét, az adatvédelem fontosságát, a pártok zavartalan működését és a kényszerintézkedések arányosságát. Ennek akár lehetne demokratikus haszna is, ha a Fidesz következetesen minden érintett számára védené ezeket az elveket. Egyelőre inkább az látszik, hogy a jogállam akkor vált számára sürgető üggyé, amikor a hatóság az ő ajtaján kopogtatott.

A keddi kutatás jogszerűségéről ma még korai végleges ítéletet mondani. A történelmi mérlegről azonban nem. Orbán Viktor kormányzása idején a hatósági fellépés sok esetben a félelem nyelvévé vált, és több eljárás után bíróság mondta ki a jogsértést vagy a nyomozás zárult az érintett ártatlanságának megállapításával. A Fidesz most ugyanennek a nyelvnek a hangjait hallja. A különbséget annak kell bizonyítania, hogy az NKA-ügyben a nyomozók valódi bűncselekményt tárnak fel, nem pedig új politikai ellenfeleket gyártanak.