Donald Trump atompaktumot kötött Szaúd-Arábiával

Az amerikai külpolitika és a közel-keleti erőviszonyok szempontjából meghatározó megállapodás véglegesítéséről érkeztek hírek Washingtonból. Donald Trump amerikai elnök a Libanon elnökével, Joseph Aounnal a Fehér Házban folytatott tárgyalásait követően hozta nyilvánosságra, hogy az Egyesült Államok átfogó nukleáris együttműködési megállapodást kötött Szaúd-Arábiával. A bejelentés időzítése meglepte a diplomáciai testületeket, de maga a paktum ténye még nagyobb hullámokat vetett. Nem az Iránnoal kötendő átfogó egyezségről van szó, hanem Teherán legfőbb regionális riválisának és Washington legfontosabb öböl menti szövetségesének atomprogramjáról. A polgári célúnak nevezett kooperáció azért keltett komoly riadalmat, mert az egyezmény jelenlegi formájában felgyorsíthatja a nukleáris fegyverkezési versenyt a Közel-Keleten.

A tervezett megállapodás részletei már a törvényhozásban is heves ellenállást váltottak ki. A washingtoni Szenátusban mind a demokrata, mind a republikánus honatyák komoly aggodalmaiknak adtak hangot, és szigorú korlátozások beépítését követelik. Izrael szintén intenzív lobbitevékenységet folytat az egyezmény jelenlegi formája ellen, attól tartva, hogy a szomszédos arab királyság eljut a saját atomfegyver előállításának képességéig. A korábbi amerikai vezetés Joe Biden irányítása alatt a szaúdiaknak nyújtandó atomtechnológiai támogatást feltételül kötötte volna Izrael államának hivatalos szaúdi elismeréséhez, a mostani tervezetben azonban erről a diplomáciai feltételről már nincs szó. A megállapodás kereteit Mohammed bin Szalmán trónörökös és Donald Trump hozta létre a szaúdi vezető washingtoni látogatásakor, s azóta a két oldal szakértői a részletek finomhangolásán dolgoztak.

A Fehér Ház által a Kongresszus elé terjesztendő dokumentum nem tartalmazza az úgynevezett aranystandard védelmi záradékokat. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az Egyesült Államok és az Egyesült Arab Emírségek között 2009-ben kötött egyezménnyel ellentétben a Szaúd-Arábiával készülő megállapodás nem tiltja meg Rijádnak a saját területén történő urándúsítást. Az urándúsítási képesség megszerzése a polgári atomenergia-termelés mellett a katonai célú felhasználás és a nukleáris fegyvergyártás előszobája, pontosan az a technológia, amelyet Irán évtizedek óta fejleszt. A kiszivárgott tervezethez nem kapcsolódik az a kiegészítő jegyzőkönyv sem, amely ellenőrzési jogkört biztosítana a bécsi székhelyű Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (IAEA) számára, így az ellenőrök nem tekinthetnének be korlátozás nélkül a szaúdi létesítményekbe.

Szaúd-Arábia és személyesen a trónörökös már hosszabb ideje törekszik arra, hogy saját nukleáris kapacitásokat építsen ki, válaszul a teheráni atomprogram előrehaladására. A rijádi vezetés stratégiájának alapelve az volt, hogy amennyiben az iráni síita rezsim eléri a katonai atomképességet, a szunnita királyságnak is rendelkeznie kell ugyanazzal a technológiai háttérrel. Rijád korábban egy átfogó védelmi paktumot és F-35-ös vadászbombázók szállítását kísérelte meg kieszközölni Washingtonból, ám az a kezdeményezés nem járt sikerrel. A szaúdiak ezt követően Pakisztánhoz fordultak, amely az egyetlen atomfegyverrel rendelkező muszlim többségű állam a világon. A két ország közötti biztonsági megállapodás értelmében Iszlámábád katonai és technológiai segítséget nyújt a királyságnak, amiért cserébe Rijád jelentős pénzügyi támogatást ad a gazdasági nehézségekkel küzdő Pakisztánnak.

A pakisztáni kapcsolat a washingtoni és teheráni diplomáciában is szerepet kapott. Iszlámábád kormánya közvetítőként próbált fellépni az Egyesült Államok és Irán közötti egyeztetéseken, ám a keretmegállapodásról szóló tárgyalások a gyakorlatban zátonyra futottak. Pakisztán közben jelentős pénzügyi segítséget remél az amerikai fővárostól: a pakisztáni rúpia árfolyamának stabilizálására egy tízmilliárd dolláros garanciavállalást vár el Washingtontól. Ez a bonyolult hálózat jól mutatja, hogy az ázsiai és öböl menti országok miként kapcsolódnak be a nagyhatalmi játszmákba a saját gazdasági és biztonsági érdekeik érvényesítése érdekében.

A térségben zajló fegyveres konfliktusok és az Irán körüli katonai feszültségek próbára tették Donald Trump és Mohammed bin Szalmán személyes és politikai szövetségét. Az amerikai elnök mind az első, mind a második elnöki ciklusában kiemelt figyelmet fordított a szaúdi királyságra és az Öböl-menti együttműködési tanács tagjaira, első hivatalos külföldi útját is ezekbe az országokba szervezte. A politikai szövetséget üzleti kötelékek is erősítik, Donald Trump veje, Jared Kushner az elnöki család és a Szaúd-dinasztia közötti jó viszonyt jelentős összegű szaúdi befektetési tőkével építette be üzleti vállalkozásaiba.

Az iráni katonai válság és a tengeri konfliktusok nehézségeket okoztak a szaúdi vezetés számára. A harci cselekmények kezdetén Mohammed bin Szalmán arra kérte a washingtoni adminisztrációt, hogy kerülje el a nyílt katonai összecsapást Iránnal. Később, a helyzet fokozódásával a szaúdi álláspont megváltozott: a trónörökös a katonai műveletek gyors befejezését szorgalmazta a teheráni rezsim fenyegetésének végleges felszámolása érdekében, és az amerikai szárazföldi csapatok bevetését sem tartotta kizártnak. Az Egyesült Arab Emírségekhez hasonlóan Szaúd-Arábia is végrehajtott korlátozott csapásokat iráni célpontok ellen.

A királyságot meglepte az iráni haderő csapásmérő képessége, valamint a szomszédos államokra zúduló rakétatámadások intenzitása, s a legnagyobb megrázkódtatást a Hormuzi-szoros blokádja okozta. A világ legfontosabb kőolaj-szállítási útvonalának lezárása a szaúdi gazdaság alapjait érintette, mivel a kőolajexport fennakadása azonnali bevételkiesést eredményezett. A szoros megnyitása és az áthaladási díjak körüli bizonytalanság súlyos fennakadásokat okozott a teljes öböl menti régióban. A szaúdi vezetés annyira elégedetlen volt az amerikai stratégia bizonytalanságaival, hogy ideiglenesen megtiltotta a szövetséges amerikai harci gépeknek a szaúdi légtér használatát, amikor azok a szorosban haladó teherhajók biztosítását végezték volna.

A feszült időszakban Donald Trump, JD Vance alelnök, valamint Steve Witkoff és Jared Kushner különmegbízottak folyamatos egyeztetéseket folytattak a szaúdi trónörökössel a nézeteltérések simítására. A válság tapasztalatai arra késztették a szaúdi vezetést, hogy felülvizsgálja az amerikai kormányzatba vetett feltétlen bizalmát. A rijádi döntéshozók a washingtoni politika kiszámíthatatlanságát látva fokozatosan nyitottak Kína felé, és igyekeznek több lábon állni a nemzetközi diplomáciában. Ez a stratégiai eltolódás nem akadályozza meg a királyságot abban, hogy a Trump-adminisztrációval olyan gazdasági és katonai üzleteket kössön, amelyek mindkét fél számára nyilvánvaló haszonnal járnak.

A Szaúd-Arábiával kötött amerikai nukleáris paktum átalakítja a Közel-Kelet biztonsági struktúráját. Amennyiben a washingtoni Kongresszus változtatás nélkül hagyja jóvá a tervezetet, az Öböl-régióban új korszak kezdődik az atomenergia és a nukleáris technológiák terjedésében. A kezdeményezés támogatói szerint az egyezmény szoros amerikai ellenőrzés alatt tartja a szaúdi fejlesztéseket és megelőzi, hogy Rijád teljes mértékben kínai vagy orosz technológiára álljon át. A kritikusok viszont arra figyelmeztetnek, hogy az urándúsítás engedélyezése nemzetközi garanciák hiányában láncreakciót indíthat el a térségben, s Törökország vagy Egyiptom is igényt formálhat a saját nukleáris programjára. A döntés sorsa a washingtoni Szenátus előtt álló vitákon dől el a következő hetekben.