Vatikáni fordulat a Rupnik-ügyben: nincs felmentés

A Szentszék Sajtóhivatala hivatalos állásfoglalásban tisztázta a Marko Ivan Rupnik körül kialakult legújabb információkat. Az utóbbi időszakban számos nemzetközi sajtótermékben és vallási témájú portálon jelentek meg olyan értesülések, amelyek szerint a Vatikán csendben felmentette volna a súlyos visszaélési vádakkal illetett szlovén származású klerikust. A Vatikán határozottan cáfolta ezeket az állításokat, jelezve, hogy a kanonjogi büntetőeljárás jelenleg is zajlik, és az ügyben eljáró öttagú bírósági testület még nem hozott végleges ítéletet. A Szentszék nyilatkozata alapján a felmentésről szóló híresztelések teljesen megalapozatlanok, és a bíróság jelenleg az összegyűjtött dokumentáció részletes vizsgálatát végzi.

A bizonytalanságot és az abból fakadó feszültséget az váltotta ki, hogy a hetekben több konzervatív vatikáni blog és hírportál tényként kezelte a szlovén pap mentesítését. A Messa in Latino elnevezése alatti felületen jelent meg először az a hír, miszerint az egyházi bíróság az eljárást Rupnik javára zárta le. Ezt követően az AdVaticanum portál állította, hogy vatikáni belső forrásaira hivatkozva megerősítést nyert a döntés. Ezen értesülések szerint a bírák úgy ítélték meg, hogy a fizikai és lelki erőszak elemei nem bizonyíthatók a szükséges mértékben, bár azt hozzáretették, hogy ez nem jelent automatikus vagy teljes körű erkölcsi felmentést. Ezzel egy időben az olasz Il Messaggero napilap névtelenül nyilatkozó vatikáni tisztségviselőkre hivatkozva azt közölte, hogy a tárgyalási szakasz még le sem zárult. A kezdeti szentszéki hallgatás után a hivatalos közlemény tett pontot a találgatások végére, rámutatva arra, hogy az eljárás folyik, és semmilyen érdemi határozat nem született.

A kanonjogi eljárást lefolytató testület munkája összetett és kiterjedt dokumentációra épül. Az öttagú független bírósági senatus áttekinti az érintett egyházmegyékből, a jezsuita rendből, valamint a különböző tanúktól és áldozatoktól származó iratanyagokat, továbbá a nyilvánosságban megjelent releváns információkat. A Vatikán szándékosan nem jelölt meg határidőt a döntéshozatalra, hangsúlyozva, hogy a vizsgálat alapossága megelőzi a gyorsaságot. A tisztségviselők rámutattak arra is, hogy az eljárás részleteinek szigorú zárt kezelése mind a jogi folyamat sértetlenségét, mind az érintettek védelmét hivatott szolgálni. A hatóságok megfogalmazása szerint a korai és téves felmentési hírek terjesztése kifejezetten ártalmas volt, és újabb fájdalmat okozott azoknak, akik az ügyben sértettként jelennek meg.

A Vatikán által lefolytatott eljárás szigorúan egyházjogi jellegű, így nem helyettesíti az egyes államok büntetőjogi felelősségre vonását. A szentszéki bíróság hatásköre arra terjed ki, hogy megállapítsa, történt-e kanonjogi vétség, és ha igen, milyen egyházi büntetést – például az egyházi rendből való kizárást vagy a papi szolgálattól való végleges eltiltást – kell alkalmazni. Ugyanakkor a feltételezett bűncselekmények büntetőjogi megítélése, az esetleges elévülési idők kiszámítása és a világi szankciók kiszabása kizárólag azon országok igazságszolgáltatására tartozik, ahol a cselekményeket elkövették. Emiatt a vatikáni döntés független a nemzeti hatóságok saját nyomozásaitól.

A hivatalos tisztázás ellenére komoly aggályok merültek fel az áldozatok jogi képviselete részéről. Laura Sgrò ügyvéd, aki a Rupnikot megvádoló egykori szerzetesnők közül ötöt képvisel, nyíltan bírálta a Vatikán eljárási gyakorlatát. Tájékoztatása szerint sem ő, sem a védencei nem kaptak hivatalos értesítést az eljárás állásáról, és a bírák eddig egyetlen alkalommal sem hallgatták meg őket tanúként. Az ügyvédnő levélben fordult Vítor Manuel Fernández bíboroshoz, a Hittani Dikasztérium prefektusához, hogy választ kapjon az eljárás jelenlegi fázisára, a bíróság tagjainak kilétére, valamint arra, hogy a sértettek miért nem kaphattak érdemi státuszt a folyamatban. Mivel korábbi megkereséseire a dikasztérium fegyelmi részlegét vezető John Kennedy sem válaszolt, az ügyvédnő az eljárásmódot az érintett nőkkel szembeni intézményi visszáságnak nevezte, hangsúlyozva, hogy az átláthatóság és az igazságosság elengedhetetlen a bizalom helyreállításához.

Marko Ivan Rupnik esete az elmúlt évtizedek egyik legsúlyosabb egyházművészeti és morális válságát robbantotta ki a katolikus egyházon belül. A szlovén származású, világszerte ismert mozaikművész ellen a 2010-es évek végén és a 2020-as évek elején fogalmazódtak meg nyilvánosan az első súlyos vádak. A panaszok szerint Rupnik a szlovéniai Loyola Közösségben, majd a római Centro Aletti művészeti központban elkövetett tevékenysége során évtizedeken át élhetett vissza lelki, pszichológiai és testi hatalmával. A beszámolók alapján legalább húsz-harminc szerzetesnő vált a gyanú szerint fizikai, lelki és szexuális jellegű visszaélések áldozatává. A vádak súlyát növelte, hogy a beszámolók szerint a klerikus a művészeti alkotómunkát és a spirituális útmutatást használta fel az áldozatok befolyásolására.

A történet jogi szempontból kifejezetten bonyolult utat járt be az egyházi igazságszolgáltatásban. A Hittani Dikasztérium korábban már megállapította, hogy Rupnik elkövette a gyónási titok megsértésének és a gyónásban elkövetett feloldozásnak a súlyos vétségét, ami automatikus kiközösítést vont maga után. Ezt a kiközösítést azonban rendkívül gyorsan feloldották, miután az érintett megbánást tanúsított, ami széles körű felháborodást váltott ki az egyházi és a civil nyilvánosságból egyaránt. Később, 2022-ben a Hittani Dikasztérium elutasította a szerzetesnők által benyújtott újabb panaszok kivizsgálását arra hivatkozva, hogy az elkövetett cselekmények az egyházjog szerint elévültek. A döntés óriási felháborodást váltott ki, hiszen a kritikusok szerint a Vatikán a bürokratikus szabályok mögé bújva védelmezett egy nemzetközileg elismert klerikust.

A helyzet akkor vett fordulatot, amikor a Jezsuita Rend saját belső vizsgálatot indított. A rendi elöljárók korlátozásokat vezettek be Rupnik nyilvános szerepléseire, művészeti tevékenységére és a gyóntatásra vonatkozóan. Mivel a szlovén pap ezeknek a rendi utasításoknak és korlátozásoknak szisztematikusan nem tett eleget, a Jézus Társasága 2023 júniusában hivatalosan kizárta őt a soraiból. Ugyanakkor a kizárás nem jelentette a papi állapot elvesztését, így Rupnik egyházmegyés papként továbbra is a klerikusi rend tagja maradt. Néhány hónappal később a koperi egyházmegye megyéspüspöke befogadta őt az egyházmegye kötelékébe, ami újabb nemzetközi tiltakozási hullámot indított el.

A nyilvános nyomás és a szakértői kritikák hatására Ferenc pápa 2023 októberében személyesen avatkozott be az ügy menetébe. A egyházfő úgy döntött, hogy feloldja az elévülést a Rupnik ellen megfogalmazott vádak esetében, utat nyitva ezzel egy teljes körű kanonjogi büntetőeljárás előtt. Ferenc pápa utasítására a Hittani Dikasztérium egy független, a római kuriótól és a rendi struktúráktól elkülönülő bíróságot állított fel. A fejleményeket követően XIV. Leó pápa megerősítette a folyamat fontosságát, kifejezve azon szándékát, hogy a bírósági szakasz végérvényes tisztázást és igazságszolgáltatást hozzon az érintettek számára.

A Rupnik-ügy messze túlmutat egyetlen személy felelősségén, hiszen alapvető kérdéseket vet fel az egyházi intézményrendszer működésével, a művészeti tekintély védelmével és az áldozatok jogainak érvényesülésével kapcsolatban. A mozgalmas történetű ügy jelenleg a bizonyítási anyagok áttekintésénél tart, miközben a közvélemény és az áldozatok képviselői továbbra is a transzparens eljárást és a végleges ítéletet várják.