Tusványos az illiberális korszak végállomása

Tusnádfürdőt pénteken sárga viharjelzés, szombatra újabb záporok fogadják. A hegyek közé szorult erdélyi fürdővárosban a sátrak körül felázik a föld, a párás erdő eltakarja a távolabbi csúcsokat, és az idei politikai főszereplő már nem egy ország miniszterelnökeként, hanem választási vereséget szenvedett pártelnökként érkezik. A környezet szinte kész díszletet kínál a Fidesz jelenlegi állapotához: a színpad még áll, a régi szereplők egy része még elfoglalja a helyét, ám a hatalom, amely tizenhat éven át súlyt adott minden itt elhangzó mondatnak, már nincs mögöttük.

Orbán Viktor július 25-én délelőtt fél tizenegykor lép a nagyszínpadra, mellette ismét Tőkés László ül, a beszélgetést Németh Zsolt vezeti. A felállás alig változott, a politikai helyzet teljesen átrendeződött. A 35. Tusványos programfüzete a rendezvényt változatlanul iránymutató, biztonságot adó közösségi térként hirdeti. Közben a magyar kormány és a Tisza-frakció távol marad, Magyar Pétert a szervezők nem hívták meg, mert Németh Zsolt szerint a miniszterelnök hangneme nem illik a párbeszéd kultúrájához. Ez a magyarázat önmagában összefoglalja a rendezvény átalakulását: a szabadegyetem, amely eredetileg román–magyar és magyar–magyar viták fórumának indult, ma úgy beszél dialógusról, hogy az anyaország választott kormányfőjét kizárja a legfontosabb politikai eseményből.

Tusványos 1990-ben még valódi hiányt pótolt. A romániai rendszerváltás után teret adott kisebbségi jogokról, autonómiáról, decentralizációról és európai integrációról szóló vitáknak. Magyar és román értelmiségiek, politikusok, civil szereplők találkozhattak olyan ügyekben, amelyekről a diktatúra idején nyilvánosan beszélni sem lehetett. Ebből a nyitott kezdeményezésből fokozatosan lett a Fidesz nyári politikai udvara. Az RMDSZ időnként háttérbe szorult, miközben Budapest Tőkés László és az RMDSZ riválisainak támogatásával igyekezett átrendezni az erdélyi magyar politikát. A viták helyét egyre inkább a hűségnyilatkozatok, az előre kiszámítható kérdések és a budapesti hatalom önigazoló világmagyarázatai foglalták el.

Orbán Viktor számára a helyszín tizenhat éven át programalkotó műhely és politikai próbaszínpad volt. Itt lehetett olyan fogalmakat bedobni a nyilvánosságba, amelyek később kormányzati doktrínává váltak. A 2014-es beszédben jelentette be, hogy Magyarországon illiberális államot épít, és példaként Oroszországot, Törökországot, Kínát, valamint más, a nyugati liberális demokráciától eltérő berendezkedéseket említett. A mondat akkor sokak szemében túlzó elméleti kitérőnek tűnt. Utóbb pontos leírása lett annak az iránynak, amelyben a hatalom a sajtót, az igazságszolgáltatás igazgatását, az ügyészséget, a választási szabályokat, a kulturális intézményeket és a közpénzek elosztását maga alá rendezte.

A következő években Tusnádfürdő az orbáni politikai nyelv laboratóriuma maradt. A liberális demokrácia helyére előbb a kereszténydemokrácia került, majd a Nyugat hanyatlása, a népességcsere, a háború, a szuverenitás és a globális erőközpontok átrendeződése adta az évenkénti világmagyarázat vázát. A 2022-es, „kevert fajú” népekről szóló fejtegetés nemzetközi felháborodást váltott ki. 2025-ben Orbán már digitális honfoglalást hirdetett, és azt állította, a Fidesz belső mérései alapján nyolcvan egyéni választókerületben vezet. A Tisza végül 96 körzetet nyert meg. A helyszín így a rendszer önbizalmának és önbecsapásának emlékműve is lett.

Az idei beszédtől aligha várható új politikai szótár. Orbán Viktor a héten „nemzeti ellenállást” hirdetett a Magyar-kormány állítólagos önkényével szemben, és a demokrácia helyreállítását nevezte céljának. Valószínűleg Tusnádfürdőn is a Tisza kétharmados hatalomgyakorlását, az alkotmánymódosítást, Sulyok Tamás leváltását, a Fideszhez kötődő intézményi vezetők eltávolítását és a párt szervereinél tartott ügyészségi kutatást állítja majd középpontba. A jogállami aggályokat nem teszi semmissé az, hogy Orbán fogalmazza meg őket. A Tisza-kormány minden olyan lépése, amely személyre szabott szabályozással, visszamenőleges hatással vagy túl gyors intézményi tisztogatással jár, szigorú vizsgálatot érdemel.

A volt kormányfő hitelességét azonban súlyosan roncsolja a helyszín és a saját politikai múltja. Ugyanazon az emelvényen készül a fékek és ellensúlyok védelmezőjeként fellépni, ahol a korlátozott hatalom eszményét nyíltan félretette. Tizenhat éven át kétharmados parlamenti többséggel alakította át az alkotmányos rendszert, töltötte fel hosszú mandátumú tisztségviselőkkel a kulcsintézményeket, és szűkítette a politikai verseny feltételeit. Most az ellenzéki jogok fontosságát fedezi fel. Ez nem teszi automatikusan jogszerűvé a Tisza minden intézkedését, viszont megmutatja, milyen gyorsan változik a hatalomról alkotott fideszes felfogás, amikor a kormányrúd más kezébe kerül.

Tusványos azért is tanulságos, mert mintát adott arra, miként nem érdemes egy anyaországi pártnak viszonyulnia egy határon túl élő magyar közösséghez. Az erdélyi magyarok sokáig nem önálló politikai társadalomként, eltérő érdekű polgárok közösségeként jelentek meg a budapesti nyilvánosságban, hanem hálás és egységes választói tömbként. A kettős állampolgárság történelmi jelentőségű döntés volt, az oktatási, egyházi és kulturális támogatások számos intézményt mentettek meg. A rendszerhez azonban pártpolitikai elvárások, átláthatatlan kiválasztás és erős függés társult. A 2022-es magyar országgyűlési választáson a levélben leadott listás voksok 93,89 százaléka a Fideszre jutott. Ez valódi támogatottságot jelez, egyben annak eredménye is, hogy a budapesti pénzekből működő intézményi és médiavilágban alig maradt látható politikai alternatíva.

A Bethlen Gábor Alapon keresztül 2025-ben csaknem 35 milliárd forint érkezett Erdélybe. Jutott belőle a Sapientia egyetemnek, magyar iskoláknak, történelmi egyházaknak és valóban hasznos szociális programoknak. Ugyanezen rendszer stabil kedvezményezettjei voltak RMDSZ-közeli alapítványok, futball- és jégkorongakadémiák, valamint a Fidesz üzeneteit közvetítő médiacsoport. Az Erdélyi Médiatér Egyesület 2017 óta több mint tízmilliárd forintnyi magyar közpénzt kapott, miközben a támogatott sajtóbirodalom nyomtatott lapokat zárt be és újságírókat bocsátott el. A közösség támogatása így gyakran összekeveredett az elit finanszírozásával és a politikai lojalitás jutalmazásával.

A sporttámogatások ugyanezt a torzulást mutatták. Milliárdok jutottak erdélyi futballakadémiákra és klubokra, miközben a szórványban működő iskolák, helyi civil szervezetek és független kulturális műhelyek sokszor kiszámíthatatlan forrásokra támaszkodtak. Az anyaországi segítség célja az lenne, hogy növelje a közösség önállóságát és megtartó erejét. A fideszes modell ezzel szemben gyakran személyekhez, pártkapcsolatokhoz és központilag meghatározott identitáspolitikai célokhoz kötötte a pénzt. A támogatott intézmények egy része emiatt kevésbé lett szabad, mint a források megérkezése előtt.

A fesztivál kulturális programja is őrzi a NER komfortzónáját. Az idei nyitányon az Ismerős Arcok és az Edda lépett fel, külön közönségtalálkozót szerveztek velük, Pataky Attiláról portréfilmet vetítenek. Szombat este a Kowalsky meg a Vega zárja a nagyszínpadi programot. A rendezvény természetesen jóval gazdagabb ennél, erdélyi népzenei, színházi és képzőművészeti eseményeket is kínál. A kiemelt könnyűzenei névsor mégis azt az ismerős világot idézi, amelyben a politikai hűség, a nemzeti pátosz és az államilag támogatott kulturális jelenlét hosszú éveken át egymást erősítette.

Mindez nem az előadók művészi értékéről szól. A probléma az, hogy egy közpénzből is fenntartott, össznemzetinek nevezett rendezvény kulturális és politikai arculata tartósan egyetlen párt ízléséhez igazodott. Tusványoson a Fidesz vezetőinek évekig kötelező volt megjelenniük, a holdudvar szereplőinek pedig rangot és láthatóságot adott a meghívás. Aki kimaradt, annak sokszor a közös nemzeti térből való kiszorulással kellett számolnia. Ez a gyakorlat az erdélyi magyar kultúrát is szegényítette, mert a sokféleséget politikai megbízhatóság szerint szűrte.

A jövő évi rendezvény ezért valóban érdekesebb lehet az ideinél. Kiderül, kik maradnak a mostani fideszes társaságból, kik választanak Szijjártó Péterhez hasonlóan vállalati karriert, kik vonulnak vissza, és kiknek kell addigra büntetőeljárásban felelniük korábbi döntéseikért. A gúnyos felvetés, hogy hányan élvezik majd valamely büntetés-végrehajtási intézmény „vendégszeretetét”, ma politikai élc, nem jogi állítás: bűnösséget kizárólag bíróság mondhat ki. A kérdés mögött mégis ott van a rendszer gyors szétesésének tapasztalata és a korábban elképzelhetetlen elszámoltatás lehetősége.

Az is kérdés, lesz-e még egy év múlva ugyanez a Tusványos. Toró T. Tibor már arról beszélt, hogy a szabadegyetemnek nem szabad a Fidesz érdekeit szolgálnia, és vissza kell térnie eredeti küldetéséhez. Ehhez több kell egy új vendéglistánál. Átlátható finanszírozásra, valódi román–magyar párbeszédre, a magyar politikai oldalak egyenrangú jelenlétére és az erdélyi közösség belső sokféleségének elfogadására lenne szükség. A rendezvény akkor találhatja meg ismét a helyét, ha megszűnik egy bukott anyaországi hatalom nyári zarándokhelye lenni.

Szombaton azonban még a régi rítus következik. Orbán Viktor a felázott erdőben ugyanazok közé a zászlók, arcok és dalok közé érkezik, amelyek tizenhat éven át a hatalom állandóságát hirdették. Most ezek a kellékek inkább egy lezárult korszak maradványainak látszanak. A politikus, aki innen jelentette be a liberális állam meghaladását, innen próbálja majd bizonyítani, hogy ő lett a demokrácia üldözött védelmezője. Ennél pontosabb képet aligha adhatna magáról a Fidesz jelenlegi állapota.