Pártszakadás Lengyelországban: szétesett a PiS
Mateusz Morawiecki volt miniszterelnök megtagadta a hűségnyilatkozat aláírását és új mozgalmat indít, ami átrendezi a teljes jobboldalt és az Európai Parlament frakcióviszonyait.
Jarosław Kaczyński, a Jog és Igazságosság (PiS) elnöke drámai felhívásban próbálta megállítani a pártján belüli nyílt összecsapást az X közösségi platformon megjelentetett üzenetében, ahol arra kérte kollégáit, hogy álljanak meg egy pillanatra és igyanak egy pohár hideg vizet. A hetvenhét éves pártvezér kiemelte, hogy az igazi ellenfél máshol van, és megelégedéssel figyeli a belső csatározásokat. Kaczyński hangsúlyozta, hogy a párton belüli megosztó törekvések ellenére hisz a megállapodás lehetőségében, mert a lengyel választók nem bocsátanák meg a széthúzást. Az érzelmes reakció és a hazafiságra való hivatkozás azonban már képtelen volt megakadályozni a politikai folyamatokat. A párt varsói központjában tartott sajtótájékoztatón a pártelnök láthatóan megviselve jelentette be a szervezet hivatalos kettéválását, megerősítve, hogy több mint harminc képviselőnek távoznia kell soraikból.
A kizárási hullámot a pártvezetés által kikényszerített hűségnyilatkozat váltotta ki, amelyet minden parlamenti képviselőnek alá kellett volna írnia a megadott határidőig. A feltételül szabott dokumentum a párton belüli hatalmi harc közvetlen következménye volt. A belső feszültségek a közvélemény-kutatási adatok folyamatos romlása miatt mélyültek el, amire válaszul Kaczyński a keményvonalas, katolikus-nemzeti vonalat képviselő Przemysław Czarneket nevezte meg a formáció miniszterelnök-jelöltjeként. Ezzel a lépéssel a pártvezetés a libertárius-szélsőjobboldali Konfederacja, valamint a reakciós Lengyel Korona Konföderációja felé elvándorolt szavazókat próbálta visszaszerezni.
A megalkotott stratégia nem hozta a várt eredményeket, miközben az egykori miniszterelnök, Mateusz Morawiecki nyíltan színre lépett. A technokrata-konzervatív szárny vezetőjeként számon tartott politikus attól tartott, hogy a szélsőjobboldali eltolódás miatt a párt elveszíti a mérsékelt, középen álló szavazóréteget. A belső ellenzék szervezésére Morawiecki Fejlődés Plusz néven indított kezdeményezést a támogatói összegyűjtésére. Kaczyński, aki korábban sem tűrt meg párton belüli csoportosulásokat, fegyelmi következményekkel fenyegette meg a csatlakozókat. A felek egy közös vacsora alkalmával próbálták elsimítani a nézeteltéréseket, ahol azzal a kompromisszumos megfogalmazással léptek a nyilvánosság elé, hogy a párt két szárnnyal működik tovább.
A törékeny egyezség alig néhány napig tartott, mielőtt a párt elnöksége ultimátumot fogadott el. A határozat értelmében a tagoknak el kellett hagyniuk minden olyan szerveződést, amely önálló politikai célokat követett a párton belül, ami közvetlenül a Morawiecki-féle kezdeményezés ellen irányult. A hivatalos indoklás szerint az ilyen platformok gyengítik a szervezeti és politikai egységet, valójában azonban a Kaczyński utáni utódlásért folyó harc csúcsosodott ki. A kiszabott határidőig Kaczyński aláírta a hűségnyilatkozatot, Morawiecki viszont megtagadta azt, párhuzamot vonva a nyolcvanas évek kommunista államhatalmának hasonlatos elvárásaival. A volt kormányfő megerősítette, hogy új választói csoportok megszólításán dolgozik, miközben számos képviselő szolidaritást vállalt vele.
Az elutasító hullámra reagálva a párt szóvivője nyilvánosan kizárással fenyegetett meg mindenkit, aki nem teljesíti a feltételeket, és a csütörtök esti személyes egyeztetések sem hoztak áttörést. A szakadás elkerülhetetlenné vált, amit Morawiecki saját sajtótájékoztatóján erősített meg. Bejelentése szerint negyven Szejm-képviselő, egy szenátor és három európai parlamenti képviselő nem írta alá a dokumentumot, ezzel a párttól való elválásuk után a törvényhozás harmadik legnagyobb frakcióját hozzák létre. A politikus egyúttal egy új, a fiatalokat, vállalkozókat és munkavállalókat megszólító párt megalapítását helyezte kilátásba.
A tömb szétesése megfosztja a Jog és Igazságosságot attól a reális esélytől, hogy a következő parlamenti választásokon a legerősebb politikai erőként térhessen vissza a hatalomba. A két szembenálló oldal azonban egyetlen stratégiai célban továbbra is egyetért, ez pedig Donald Tusk miniszterelnök és kormánya leváltása. A varsói törésvonalak azonnal begyűrűztek az európai politikai színtérre is, ahol a lengyel jobboldal megosztottsága átrajzolja a frakciók közötti erőviszonyokat.
A fejlemények közvetlen hatással vannak az Európai Konzervatívok és Reformerek európai parlamenti frakciójára, amelyben a PiS eddig a meghatározó delegációt alkotta. A pártszakadás következtében a kilépő európai parlamenti képviselők jövőbeni hovatartozása kulcskérdéssé vált. Morawiecki és köre határozottan technokrata, piacpártibb és európai dimenzióban is kooperatívabb irányvonalat képvisel, ami nehezen egyeztethető össze a PiS által erőltetett, keményvonalas szuverenista politikával. Az Európai Parlamentben a három kivált képviselő távozása gyengíti a PiS érdekérvényesítő képességét az EKR-csoporton belül.
Az EKR-frakció vezetése és a hozzá kapcsolódó nemzetközi szövetségesek árgus szemekkel követik a lengyelországi eseményeket. Amennyiben a Morawiecki által fémjelzett új politikai alakulat önálló EP- jelenlétet kiépítve más európai pártcsaládok, például az Európai Néppárt mérsékeltebb szárnya vagy a Patrióták Európáért csoport felé nyit, az alapjaiban rendezheti át a jobboldali együttműködéseket. A PiS belső válsága így nemcsak a lengyel belpolitikát bénítja meg, hanem az európai jobboldal egységes fellépését is veszélyezteti az uniós döntéshozatali folyamatokban.