A vereség után Orbánnak csak a harci zaj maradt
Tusványoson önvizsgálat és megújulási terv nélkül nevezte önkényuralomnak Tisza kormányzását Orbán Viktor. Program helyett sérelmi politikát, számonkérést és jövőbeli gazdasági összeomlásba vetett reményt kínált híveinek.
Orbán Viktor tusványosi beszédei hosszú éveken át arra szolgáltak, hogy a Fidesz elnöke történelmi távlatot adjon saját politikájának. Volt itt illiberális állam, világrendszerváltás, Nyugat-hanyatlás és ötszáz éve nem látott átrendeződés. Az idei szereplés jóval földhözragadtabb feladatot követelt volna: megmagyarázni, miként veszített el egy választást a 16 éven át kétharmados hatalommal kormányzó párt, és mit kezd azzal, hogy a Tisza ekkora felhatalmazást kapott. Orbán ezt a feladatot kerülte meg.
A volt miniszterelnök előbb önkényuralmi rendszernek nevezte az új kormányzást, majd felsorolta az önkény ismérveit: az ellenzék ellehetetlenítését, a politikai ellenfelek megfélemlítését, az ügyészség pártirányítását, a valóság túlharsogását és az állami erőforrások politikai célú használatát. A hallgató könnyen érezhette úgy, hogy Orbán a saját korszakának leltárát olvassa fel. A közmédia megszállása, a közpénzből működtetett propaganda, a választási szabályok egyoldalú átírása, a hatóságok politikai szelektivitása és a kormányzati kommunikáció összemosása a Fidesz kampányával mind olyan tapasztalat, amelyet Magyarország az előző rendszerben ismert meg.
Orbán mégsem számvetést tartott, inkább átnevezte a történteket. Amit kormányon erős vezetésnek, nemzeti szuverenitásnak és politikai stabilitásnak mondott, azt ellenzékből diktatúrának látja. A módszer ismerős: a felelősséget át kell tolni az új hatalomra, a saját múltat pedig ostromlott örökséggé kell nemesíteni. Így válhat a 16 év védendő teljesítménnyé anélkül, hogy szóba kerülne az egészségügy állapota, az oktatás leépülése, a vasút romlása, az infláció, az uniós pénzek elvesztése vagy a klientúra példátlan meggazdagodása.
A beszéd legfontosabb mondata ezért az volt, hogy nincs idő ellenzéki önreflexióra, ellenállási politikára kell váltani. Ezzel Orbán nyíltan közölte: a Fidesz nem akarja feltárni a vereség okait. Nem akarja megérteni, miért fordultak el tőle a fiatalok, a városi középosztály egy része, majd végül olyan vidéki választók is, akikre biztos szavazóként tekintett. A pártelnök szerint a tiszások jóhiszeműen tévedtek, és majd a valóság visszatereli őket. Ez a magyarázat kényelmes, mert a Fidesznek semmit sem kell változtatnia. Elég kivárnia, amíg a választó megbánja döntését.
A meghirdetett négy feladat – fellépés a hazugság ellen, az elmúlt 16 év megvédése, kiállás egymásért és küzdelem az önkény ellen – inkább jelszócsomag, mint politikai terv. Nincs benne válasz arra, milyen országot kínálna a Fidesz 2030-ra, mit gondol az állam működéséről, hogyan javítaná ki saját kormányzásának hibáit, és kik képviselnék a megújulást. Orbán egyetlen konkrét reménye az volt, hogy a Tisza gazdaságpolitikája megbukik, nő az elégedetlenség, és a csalódott szavazók visszatérnek hozzájuk. Vagyis a visszakapaszkodás feltételeként az ország kudarcára számít.
Különösen üresen hangzott a bajtársiasság ígérete. Orbán kiállást kért minden fideszesért, közben azonnal hozzátette, hogy most nincs elegendő hatalmuk mindenkit megvédeni. A korábbi médiabirodalom leépülésével állásukat vesztő dolgozók, a politikából egy kínai nagyvállalathoz távozó Szijjártó Péter és a vereség óta egymásra mutogató régi vezetők inkább egy széteső rendszer képét adják. A párt közösséget ígér, miközben a saját embereinek is azt üzeni: egyelőre mindenki boldoguljon, ahogy tud.
Tusványoson tehát nem született új irány. Orbán a régi nyelvet fordította az új helyzetre: Brüsszel helyére a Tisza került, a szuverenitási harc helyére a nemzeti ellenállás, a kormányzati felelősség helyére az üldözöttség. Ezzel ideig-óráig összetarthatja leghűségesebb táborát, de választást aligha lehet puszta sérelemből nyerni.
A beszéd végén a volt miniszterelnök lényegében arra kérte híveit, hogy várjanak a kormány hibáira, a gazdasági bajokra és a társadalmi csalódásra. Ez beismerés volt: a Fidesznek jelenleg nincs saját ajánlata, csak ellenfele van. Nincs megújulási terve, csak harci szókészlete. Nincs válasza a Tiszára, ezért abban bízik, hogy majd a Tisza ad választ helyette – egy rossz döntéssel, egy válsággal vagy egy elveszített bizalommal. Ez nem iránymutatás. Ez a tehetetlenség politikai műsorszáma.